Babát szeretnék, azonban hitvesem nem akar gyereket. Mi tévők legyünk?


Kérdés: Babát szeretnék, azonban hitvesem nem akar gyereket. Mi tévők legyünk?

Válasz:
A Szentírás világosan adja tudtunkra, hogy a gyermekek születése mindig áldás. A Zsoltárok könyvének 127:3-as igerészét így olvassuk: "Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom." Ez a kijelentés élesen szembemegy azzal, ahogyan a világ tetemes része tekint a gyermekekre, vagyis teherként és akadályként. A gyermekekre azonban nem pusztán személyes kiteljesedésünk gátjaként kéne tekinteni.

A gyermekek születésének elmaradása hátterében sokszor önös késztetések állnak. Egyes emberek azért nem akarnak gyereket, mert inkább szeretnének önmagukra-, a saját karrierjükre-, és anyagi javak felhalmozására összpontosítani. Mindenféle kötöttség elől fejvesztve menekülnek, és a drágán beszerzett és fenntartott kocsi, lakás, és a közösségi oldal-hatékony utazások feladása persze szóba sem jöhet. Nem kell hosszan kerülgetnünk a forró kását, kimondjuk, hogy az ilyen és effajta hozzáállás bűn. Mások talán azért nem akarnak gyereket, mert attól tartanak, hogy nem lesznek képesek szülői feladataikat kellően ellátni, vagy hogy nem fognak tudni a gyermek anyagi szükségleteiről gondoskodni. Megint mások magától a szüléstől félnek. Isten azonban bőven elég nagy ahhoz, hogy tökéletességre jutott szeretetével ezeket a félelmeket és velük járó szenvedést is kiűzze. Vannak olyan embertársaink is, akik azért nem szeretnének gyereket, mert számukra ez régi, igen fájó emlékeket idéz fel. Isten azonban képes és hajlandó minden sebünket bekötözni. Mások pedig lehet, hogy teljesen eltérő okokból kifolyólag nem akarnak gyereket.

Az elmaradó gyermekvállalás okai teljes ismeretének hiányában nehéz meghatározni, hogy a döntés mögött meghúzódó érzések és motívumok vajon helyesek-e, vagy sem. Esetleg egészségi oka van a dolognak? Gyermekkori fel nem oldott szorongások állnak a háttérben? Ezek mind olyan dolgok, amit a keresztény hívő házaspárnak meg kell beszélnie egymással, és ha szükség van rá, akkor érdemes hívő házassági tanácsadó segítségét is igénybe venniük.

Keresztényként szívünk trónján, azaz életünk első helyén, Isten kell legyen. Ő pedig azt mondja, hogy a gyermek életünk és házas kapcsolatunk áldása. Életünk második legfontosabb kapcsolata pedig a házastársunkkal ápolt viszonyunk. Ha az egyik házasfél mindenképpen szeretne gyermeket, de a másik kevésbé, akkor a kölcsönös tisztelet és engedelmesség szellemében kell meghozni ezt a döntést (lásd Efézusbeliekhez 5:21-33). Gyakorlati vonatkozásait tekintve jó, ha a házasfelek már a házasság megköttetése előtt tüzetesen átbeszélik ezt, és egységes döntésre jutnak.

Ha Istent életünk első helyére tesszük, ha imában, Igéjében és Igéje fölötti elmélyülésben keressük az Ő szent Arcát, akkor világosan ki fogja nyilvánítani, életünkre szóló akaratát.

A Rómabeliekhez írt levél 12:2 igerészében Isten ma is így szól hozzánk: "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata."

English


Vissza a magyar oldalra
Babát szeretnék, azonban hitvesem nem akar gyereket. Mi tévők legyünk?