Kérdés
Vajon mit jelent az, hogy 'fogd vissza a vesszőt, és elkényezteted a gyermeket”?
Válasz
A “fogd vissza a vesszőt, és elkényezteted a gyermeket” mondás egy olyan, angolszász országokban ismert modern-kori közmondás, ami lényegében azt jelenti, hogy amennyiben a szülő nem fegyelmezi gyermeket, akkor a gyermek idővel hozzászokik ahhoz, hogy mindig a saját feje után menjen, és így végül a köznyelvi elkényeztetett kölyök lesz belőle. Ez a mondás a Példabeszédek könyvének 13:24 igeversére vezethető vissza: “A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.” Az Úr arra foganatosítja a fegyelmezést, hogy bűneinket feltárja előttünk. A szülők is ekképp tárhatják fel annak a múlhatatlan igazságát gyermekeik előtt, hogy nekik is szükségünk van a Megváltóra. Ha a gyermek ugyanis nem érzi bűne következményét, nem fogja megérteni, hogy a bűn büntetésért kiált. Isten Jézuson keresztül biztosítja a megbocsátásra és megváltásra vezető utat számunkra, persze ez édes keveset jelent azoknak, akik nem látják (be) bűnüket, vagyis úgy gondolják, hogy ők nem-, vagy nem különösebben vétkesek.
A korrekció arra is rámutat, hogy nem vagyunk feddhetetlenek, valamint hogy felelősek vagyunk tetteinkért. Természet szerinti büszkeségünk vakká tesz minket arra, hogy felismerjük mekkora szükségünk van a Megváltóra, a fegyelmezés viszont felfedi előttünk hamisságunk, bűnös mivoltunk valósságát (Jelenések 3:17). Mivel a lelki üdvösségre vonatkozó döntés a legfontosabb, amit ember – és ezzel persze gyermek is – valaha meghozhat, elengedhetetlen, hogy a szülők Krisztushoz vezessék őt, a fegyelmezés pedig kritikus jelentőségű ebben a folyamatban. A Példabeszédek könyvének 23:13 igeverse így hangzik: “Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.” A fejezet 13. és 14. igeversének kontextusában világossá válik, hogy a meghalás “a lelki halál megtapasztalását jelenti a pokolban”. Azok a gyerekek, akik tekintélytisztelőek, és bánkódnak bűneik miatt, sokkal nagyobb valószínőséggel folyamodnak Jézushoz a bocsánatért, és így üdvözülnek is.
Minden ember, és ezzel minden gyermek bűnösnek születik (Rómabeliekhez 5:12-19). Természet-szerinti énünk rombolásra és gonoszságra tör. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyermekek ne volnának értékesek és szeretetre méltóak (Zsoltárok 127:3), azt viszont igen, hogy nem úgy születünk, hogy természet szerint “jók vagyunk”. Ezért van szüksége minden gyermeknek fegyelmezésre. A Példabeszédek 22:15 kimondja: “A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.” A fegyelmezés elengedhetetlen a bölcsesség eléréséhez (Példabeszédek 29:15), az a gyermek pedig, aki engedelmeskedik szüleinek, bölccsé lesz (Példabeszédek 13:1). Ugyanakkor ez alól maguk a felnőttek sem kivételek – ők is meg fogják érezni ostobaságuk következményeit, ha nem hallgatnak a fenyítésre (Példabeszédek 10:13).
Vannak, akik helyesnek tartják a fegyelmezést, a fizikai fegyelmezést, mint például az elfenekelést, viszont már nem. Arról azonban, hogy mi az igazság, a Biblia mondja ki a végső szót; az igazság nem puszta vélemény vagy elméleti megközelítés kérdése. Az idézett vessző szó egy vékony botocskát vagy náspángot jelöl, amely által anélkül lehet kismérvű fizikai fájdalmat kiváltani, hogy bármilyen maradandó fizikai sérülés keletkezne. A testi fenyítés során a gyermeket sosem szabad megsebezni, bőrét felsérteni, őt kékre-zöldre verni. A Biblia arra figyelmezteti a szülőket, hogy soha ne éljenek vissza a kicsi gyermekeik feletti hatalmukkal és a tekintélyükkel, és ne ingereljék a gyermeket jogos felháborodásra (Efézusbeliekhez 6:4; Kolossébeliekhez 3:21). A fizikai fegyelmezés mindig szeretetben kell végbemenjen, és sosem a szülő frusztrációjának levezetéseként. A fizikai fegyelmezés csupán egy eleme a fegyelmezés eszköztárának, amit akkor érdemes alkalmazni, amikor a gyermek nyíltan dacol egy világosan meghúzott határral, de sosem a pillanat hevében, indulatoktól elragadva.
Isten arra utasítja a szülőket, hogy akképp neveljék gyermekeiket, ahogyan Ő neveli gyermekeit. A Zsidókhoz írt levél 12:5-11 igerésze elmondja, hogy Isten megfegyelmezi azokat, akiket szeret, hogy igaz voltukat ezáltal is csiszolja. Isten csak az övéit fegyelmezi, ami azt bizonyítja, hogy a keresztények az Ő szeretett gyermekei. Figyeljük csak meg, amint Dávid király azt mondja, hogy az Úr fegyelmezése vigasztalta meg őt a bajban (Zsoltárok 23:4)!
Végül pedig tudjuk, hogy semmilyen fegyelmezés nem kellemes, amíg az tart, utána viszont gazdag a jutalom (Zsidókhoz 12:11). Az istenfélő jellem, a Lélek gyümölcse, és a belső békesség mind Isten fegyelmezésének jutalmai. Nem kevésbé igaz ez a kis emberek, azaz gyermekeink életében sem. Azok a gyerekek, akik megtanulták, hogy felelősséget kell vállaljanak a tetteikért, sokkal boldogabb emberekké cseperednek fel (Példabeszédek 3:11-18). A fenyítés vesszejének fontos szerepe abban áll, hogy a gyermek szívét Jézus személye, és az Általa felkínált bűnbocsánat felé tereli. Ha a szülők inkább Isten nevelési módszereiben bíznak, mint a sajátjukban, akkor mind gyermekeik-, mind pedig maguk életében meg fogják látni annak áldásait.
English
Vajon mit jelent az, hogy 'fogd vissza a vesszőt, és elkényezteted a gyermeket”?
