Kérdés
Mik a zsoltárok, a dicséretek, és lelki énekek?
Válasz
Az Efézus 5:18-19 igerésze ma is így szól hozzánk: "Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak" (MBT). A Kolossé 3:16 igeverse így viszi tovább ezt a gondolatot: "A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak". Mi a különbség tehát a zsoltárok, a dicséretek, és a lelki énekek között, és milyen helyzetben kell melyikhez folyamodni?
A Zsoltárok könyve a Szent Lélek vezetésével írt énekek gyűjteménye (Márk 12:36; 2Péter 1:21), amelyeket - többek között - az ókori zsidó (szellemi) vezetők, így például Dávid, Mózes, és Salamon írtak. Ezek az ihletett énekek a héber Szentírás részét képezik, és a közös istentiszteleteken hangzottak el. A zsoltár szó eredeti jelentése "dicséret". Bár a zsoltárokban sok a segélyért kiáltó ember fohásza, az Izráel állapota fölötti lamentálás, mint ahogy az Isten tervét tudakozó kérdés is, mindegyik fő motívuma az imádat. Még azon esetekben is, amikor a zsoltáros kételyeinek vagy épp csalódottságának hangot adva kiált az Úrhoz, akkor is az arra való buzdítással zárja sorait, hogy minden viszontagság ellenére dicsérjük Istent (Zsoltárok 42:11; 43:5; 71:13-14). A zsoltárok időtállóak, életünkre nézve pedig éppoly aktuálisak, mintha ma írták volna őket. Sokan nagy vigaszt találnak a zsoltárok olvasásában illetve azok imádkozásában, amikor nehezen találnak megfelelő szavakat, melyek által szívüket kitárhatják Isten előtt. Egy zsoltár memorizálásával és megosztásával (önmagunkkal egyetemben) bátoríthatunk másokat, és vigaszt nyújthatunk nekik, vagy épp kihívás elé állíthatjuk őket. Számos modern istentiszteleti énekünk alapszik a zsoltárok ihletett szövegén, amikor tehát ezeket énekeljük, akkor valójában Isten Igéjét hangoztatjuk énekes, megzenésített formában.
A dicséret vagy himnusz (lásd SZIT, EFO) olyan ének, ami Isten dicséretét, tiszteletét, és az iránta való hálát zengi. A zsoltárokkal ellentétben a dicséretek nem a Szent Lélek isteni sugallatára íródtak, a Szentírás részének tehát semmiképp sem tekinthetők. Közülük a legszívhezszólóbbak azonban gyakran tartalmaznak bibliai igerészeket, és gazdag tanítói igazsággal teljesek. A himnuszok gyakran olyan metrikus versek, amelyek kifejezetten a közös éneklésre vannak koncipiálva. Ezek a dicséretek, dicsőitő énekek avagy himnuszok már Jézus Krisztus földi szolgálatának idején is a zsidó istentisztelet szerves részét képezték. Az utolsó vacsora után Jézus és tanítványai Isten dicséretét énekelve mentek fel az Úr elfogatásának helyére (Máté 26:30).
A himnusz szó helyett napjainkban már a dicsőítő ének kifejezés a használatosabb. A hívők tehát énekek által is ki kell fejezzék hitük - persze nem akármilyen énekek által; a Szentírás szerint a hívők énekei "lelki énekek" kell legyenek. A gyülekezet énekei tehát lelki-szellemi témákkal foglalkoznak. Bár meglehet, hogy nem közvetlenül Istent dicsőítik, de Istentől való bibliai tanítást közvetítenek, bátorítják Krisztus egybegyűlt testét, mások iránti szeretetre és jó cselekedetekre ösztönöznek. Egy lelki ének képes kifejezésre juttatni az ember lelki üdvössége feletti örömét, általa gyönyörködhetünk Krisztus kegyelmében, Isten nagyságát és hatalmát magasztalja - röviden, egy lelki ének a legkülönfélébb szent témákat közvetítheti.
A Zsoltárok könyvétől a Jelenések könyvéig a Biblia számos alkalommal így buzdít minket: "Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!" (Zsoltárok 96:1; 144:9; Ézsaiás 42:10; Jelenések 5:9; 14:3). A Zsoltárok 40:4 igeverséből így szól ki annak földi lejegyzője: "És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban". Az új ének olyan ének, amely egy olyan ember lelkéből buzog fel, kinek szíve Isten imádatától csordul túl. Pál apostol az efézusiakhoz intézett, zenéről szóló útmutatását megelőzi annak a parancsa, hogy "...teljesedjetek be Szent Lélekkel" (Efézus 5:18). Amikor betöltekezünk Szent Lélekkel, akkor a zsoltárok, dicséretek és lelki énekek természetes módon törnek föl szívünkből. A Szent Lélekkel telt ember Isten dicséretét dalban is zengő emberré válik. A Szent Lélekkel való betöltekezés egyik egyértelmű jele, hogy a kegyelt illető természetes késztetést érez arra, hogy énekekkel is dicsérje Istent - a zenei tehetség meglétének vagy hiányának ehhez vajmi kevés köze van. Isten olyanná teremtett minket, hogy a zenében találjuk meg szellemünk és lelkünk legbensőségesebb kifejeződését (Zsoltárok 135:3; Bírák 5:3). A Szentírás telis-tele van zenével, Isten pedig - érthető módon - örül annak és szívesen fogadja azt, ha imádatát olyan módon és eszközön keresztül végezzük, amit Ő kifejezetten erre a célra alkotott és hitelesített (5Mózes 31:19; Zsoltárok 33:2; 149:3).
A zene akkor töltheti csak be legfelsőbb rendeltetését, ha Isten nagyságának dicsőítésére foganatosítják azt. Az ilyen dicsőítő énekek képesek vigaszt és bátorítást nyújtani, tanítani, sőt, még feddeni is az Istentől távolabbra sodródottakat. A bibliai mintára keletkezett dicsőítő énekek az Úr iránti imádatunk kifejezését szolgálják, a szellemi zene ugyanis minden mástól eltérően ad hangot örömünknek és imádatunknak. Legyen tehát szó akár zsoltárról, akár dicséretről, vagy szellemi énekről, az ilyen zene rendeltetése mindig Isten dicsőítése. Isten erre néző akarata pedig az, hogy az Ő imádata eszközeként éljünk ezen ajándékával.
English
Mik a zsoltárok, a dicséretek, és lelki énekek?
