Kérdés
Ha a zsidók már nem ajánlanak fel bűnért való áldozatot Istennek, akkor hogyan hihetik mégis azt, hogy megbocsátásban részesülnek?
Válasz
A Krisztus utáni 70. évben a római hadtest, Jézus Krisztus jövendölésének pengeéles beteljesítéseként, kőről kőre rombolta le a jeruzsálemi templomot. Mivel a templom már nem áll, így nincs is többé rituális helye annak, ahol a Mózes által közvetített törvények rendelése szerinti áldozatot be lehetne mutatni (lásd 5.Mózes 12:13-14). Az Ószövetség újra és újra hangsúlyozza a bűnért való áldozatok fontosságát, melyek mind Jézus Krisztus egyszer és mindenkorra tett tökéletes áldozatának árnyékaként értendőek, hiszen a bakok és tulkok vére nem veheti el a bűnt, továbbá senki sem adhat tisztát a tisztátalanból (pl. 2.Mózes 29:36; 3.Mózes 4:31; 9:7; 14:19; 15:15; 4.Mózes 15:25). Csak az ártatlan vér kiöntése által válhattak az emberek az Isten szemében szentekké (3.Mózes 16:19; vö. Zsidókhoz 9:22).
A véráldozat bemutatása nélkül a zsidó népnek nincsen a mózesi törvények által kínált más lehetősége arra, hogy bűneiket kiengesztelhessék. A Pessach-ünnepét még mindig tartják, azonban áldozatot már nem mutatnak be. A Yom Kippur, azaz az engesztelés ünnepe, a zsidó időszámítás (a Szentírás időszámítása) szerinti hetedik hó tizedik napja, még mindig szerepel kalendáriumukban, azonban bűnért való áldozatot ekkor sem mutatnak be. A Mózesen keresztül adott törvények szabályaihoz egyes (ortodox) zsidók változatlanul tartják magukat, azonban állati áldozatok bemutatása nélkül ugyanezen törvények értelmében a bűneik rajtuk maradnak.
Korunk zsidó szellemi emberei úgy tartják, hogy a bűnök kiengesztelése a megbánás, a kitartó ima, és jó tettek által érhető el. (Az összes vallás közös eleme, hogy mindig az embernek kell valamit tennie ahhoz, hogy jó színben álljon Isten előtt. A Szentírás kijelentése homlokegyenest szembemegy ezzel a felfogással: nincs még egy olyan tanítás kerek e földön, mely azt mondaná, hogy tettekből soha-, viszont a hit általi kegyelemből mindig elérhető Isten megbocsátása. — a fordító megjegyzése). Ezen álláspontjukat Hóseás próféta ihletett könyvének 6:6 igerészéhez hasonló igehelyekkel igyekeznek igazolni. Ezen keresztül ma is így szól Isten minden Benne bízó edényéhez: "Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat." Mintha csak Jézus Krisztus új parancsolatát hallanánk füleinkben csendülni! Ha azonban az ószövetség vallásos kereteihez ragaszkodunk, és nem az újszövetség által kínált kegyelmi ajándékba (Jézus Krisztus minden valaha élt emberért tett véráldozata) kapaszkodunk, akkor muszáj figyelembe vennünk a törvény (mely az 1.Korinthusbeliekhez 15:56 szerint "a bűn ereje") rendeléseit. Eszerint pedig: "Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést" (3.Mózes 17: 11).
Isten Igéje változatlanul megáll, így igaz, hogy nincs engesztelés vér kiontása nélkül (Zsidókhoz 9:22). Az Ószövetség áldozatait, azonban az Úr Jézus Krisztus egyszer és mindenkorra tett tökéletes áldozata töltötte be, Ő Isten hibátlan, szeplőtlen és minden fogyatkozás nélküli báránya, aki elveszi a világ bűneit (János 1:29). Mikor Jézus Krisztus áldozata által alapját vetette az Isten és ember közötti új szövetségnek, akkor Ő meghalt "az első szövetségbeli bűnök váltságáért, (hogy) a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. (Zsidókhoz 9: 15). Ez a szövetség minden emberi feltételtől (tettleges hozzájárulástól) mentes volt.
Jézus Krisztus földi szolgálatának idején élt generáció még életében megtapasztalhatta, hogy hogyan következett be az Istentől küldött próféta jövendölése, hiszen a templomot a megolvadt és a kövek közé befolyt templomi aranyhoz való hozzáférés végett szó szerint kőről kőre szétszedték a portyázó csapatok. Állati áldozatokra semmi szükség nincsen már, hiszen az Úr Jézus Krisztus tökéletes áldozatával betöltötte a törvény összes rendelését (Máté 5:17). A tulkok, bakok, bárányok és gerlicék életének kioltása csak Isten saját véráldozatának homályos előképei voltak, és azt a célt szolgálták, hogy az emberben tudatosítsák, hogy saját bűneiért egy teljesen ártatlan lénynek kell szenvednie. Ezek az áldozatok azonban nem voltak képesek elvenni a bűnt, és ez soha nem is volt rendeltetésük. Isten vette el minden ember bűnét a kereszten. Az Ószövetség zsidó népét, pedig nem a pénzen vett áldozati állat feláldozása igazítja meg, hanem hogy hitből engedelmeskedtek az Úristen ezen rendeléseinek. Így nézve, már őket is hitből igazította meg az Isten. Isten egyszülött szerelmes Fia az ördög hatalmát, azaz a halál fullánkját, letörve testben támadott fel a harmadik napon (Jónás jele), így hitünk nem hiábavaló. Ő fizette ki a bűnünk minden zsoldját, Ő vette magára a mi halálunkat, így áldozatával minden Őbenne hívő elé nyitott ajtót adott az öröklétre, melyet rajta kívül senki ki nem nyithat vagy be nem zárhat. Igyekezzünk hát zsákunkkal a hátunkon, bottal a kezünkben, a világba vissza nem tekintve, gyorsan elvenni ezt az ajándékot és tusakodjunk azért, hogy mihamarabb a keskeny útra lépve megindulhassunk örök hazánk felé legyünk akár zsidók vagy görögök (minden nemzet szimbolikus leírása), szabadosak vagy szolgák (Rómabeliekhez 1:16; Zsidókhoz 9:12–15).
English
Ha a zsidók már nem ajánlanak fel bűnért való áldozatot Istennek, akkor hogyan hihetik mégis azt, hogy megbocsátásban részesülnek?
