Mit jelent a zsák és hamu bibliai jelképe?


Kérdés: Mit jelent a zsák és hamu bibliai jelképe?

Válasz:
A zsákruha és a hamu olyan kézzel fogható ószövetségi jelképek, amit az emberek önnön megalázásuk-, gyászuk-, és megbánásuk kifejezésére használtak. Az a személy tehát, aki megtört/megtért szívét külsőleg is szimbolizálni akarta, zsákruhát vett fel, és hamut szórt saját fejére. A zsákruha egy olyan durva posztó volt, melyet fekete kecskeszőrből készítettek, és mivel szabó keze nem illette — vagyis egy zsákról volt szó, ahol a fejnek és a két karnak egy-egy plusz nyílást vágtak — ezért igen kényelmetlen volt a viselete is. A hamu a pusztulás és teljes csőd jelképeként szolgált.

Mikor valaki meghalt, akkor a zsákruha viseletét a szívből érzett gyász külső szemmel látható megnyilvánulásaként értelmezték. Ennek a példáját láthatjuk Dávid király gyászában is, mikor Saul seregeinek vezetőjét, Abnert siratta (2.Sámuel 3:31). Mély fájdalma kifejezéseként Jákob is zsákruhát öltött magára, mikor halottnak vélt fiáról, Jákobról emlékezett meg (1.Mózes 37:34). A halottak gyászolása során tehát zsákruhába öltöztek, de hamut nem hintettek fejükre.

Ha az egész nemzetet katasztrófa érte (az esetek legtöbbjében az egy igaz Istentől való hűtlen elpártolás miatt), akkor a zsákruha mellett — mély megbánásuk jeleként — rendre hamut is szórtak fejükre. Eszter könyvének igaz bizonysága szerint Márdokeus megszaggatta ruháit, és zsákban és hamuban a város közepére menve „nagy és keserves kiáltással" kiáltott (Eszter 4:1). Márdokeus így reagált arra, hogy Xerxész perzsa király beadta a derekát egyik főembere, Hámán, unszolásának, és szabad kezet adott neki abban, hogy a birodalom minden zsidó emberét szervezett népirtás keretében pusztítsa el (lásd Eszter 3:8-15). A szörnyű királyi rendeletet hallván nem csak Márdokeus tett így: „...minden egyes tartományban, azon helyen, a hová a király parancsa és törvénye eljutott, nagy gyásza volt a zsidóknak, bőjt és siralom és jajgatás; zsák és hamu vala terítve sokak alá" (Eszter 4:3). Az egész zsidó nép tehát egy emberként válaszolt így a rettentő hírre, zsákban és hamuban ülve hirdették mély fájdalmukat és bánatukat az egész világnak.

Az emberek ebben a korban Isten előtti alázatukat zsákban és hamuban ülve jelezték a teljes nyilvánosság előtt. Mikor a vonakodó próféta, Jónás, négy, azaz négy szóban kihirdette Isten ítéletet, mely szerint Isten 40 nap múlva el fogja pusztítani városukat annak töménytelen gonoszsága miatt, akkor pogányokhoz szokatlan módon, a város legjelentéktelenebb szolgájától a királyig, mindenki zsákban és hamuban böjtölni kezdett (Jónás 3:5-7). Még az állataikra is zsákot terítettek (8. igevers). A város lakói kicsinytől nagyig úgy gondolkoztak, hogy „Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el" (9. igevers). Ez már csak azért is nagyon figyelemreméltó, mert a Szentírás tanúsága szerint a Jónás által közvetített isteni üzenet említés sem tett Isten esetleges kegyelméről. Az is világos, hogy a ninivebeliek zsákban és hamuban való megtérése nem csak valami üres színjáték-, valami látványos show volt. Isten nem azt nézi, amit az ember, hanem Ő a szívek és vesék vizsgálója. Így Ő azt is látta, hogy a korunk embere számára talán túlzónak tűnő külsőségek hátterében valós megbánás, és igazi megtérés állt. Elfordította tőlük tehát azt a gonoszt, ami már a kapuban várt rájuk, és nem hagyta a várost csúfosan elpusztulni (Jónás 3:10).

Felsorolásszerűen megemlítünk egy pár másik szentírásbeli példát is, melyben bibliai szereplők zsákban és hamuban tértek meg Istenhez. Mindegyik valós történet tartogat valami meglepetést számunkra, mivel mindegyik mélyebb betekintést enged Isten változhatatlan jellemébe. Ezek a példák a következők: Ezékiás király (Ézsaiás 37:1), Eliákim (2.Királyok 19:2), Áháb király (1.Királyok 21:27), Jeruzsálem vénei (Jeremiás siralmai 2:10), Dániel próféta (Dániel 9:3), és a Jelenések könyvében is feltűnő két hű tanúbizonyság (Jelenések 11:3, lásd még Zakariás 4. fejezet).

Láthatjuk tehát, hogy a zsák és hamu egy belső lelkiállapot külső kifejezésére szolgált. Ezek a jelképek — a megélt bánat és fájdalom valósságával egyetemben — hűen szimbolizálták az ember szívének megváltozását. Nyilván nem a zsák felvétele és hamu hintése volt az, ami Istent arra vitte, hogy megváltoztassa ítéletét, hanem azon szívbéli alázat, ami ezen szimbolikus tettek mögött meghúzódott (lásd 1.Sámuel 16:7). Dávid király ezekkel a szavakkal ünnepli Isten az igaz megbánásra adott szabadító válaszát: „Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel" (Zsoltárok 30:2).

English


Vissza a magyar oldalra
Mit jelent a zsák és hamu bibliai jelképe?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől