Kérdés
Miért hasonlítják a hamis tanítókat víztelen forrásokhoz (2Péter 2:17)?
Válasz
A hamis tanítók már közvetlenül a keresztény egyház megalakulása után beszivárogtak, behatoltak abba. Olyan emberek ők, akik veszedelmes tanokat hirdetnek, akik sima beszédekkel és megnyerő modoruk által tévesztik meg az embereket. A hitben még új hívők különösen fogékonyak a módszereikre. Péter apostol, az egyházat szenvedélyesen védelmező pásztor, ihletett levelében egy teljes fejezetet szán az ilyen vallási szélhámosok leleplezésére. A 2Péter 2:17 igeversében ez áll róluk: "Ezek víztelen források, széltől hányatott fellegek, akiknek a sötétség homálya van fenntartva" (KAR2011).
Péter azt szeretné elérni, hogy Krisztus nyájának tagjai megtanulják, hogy a hamis tanítók pontosan hogyan járnak el, így arra tanít, hogy hogyan ismerhetőek fel, nehogy valaki áldozatul essen eretnekségeiknek. Az általa használt metaforák, melyek "víztelen források"-hoz és "széltől hányott fellegek"-hez hasonlítja őket, Júdás apostol hamis tanítókról szóló leírásának egy részével is egybeesnek: "...Víztelen, szél sodorta fellegek, késő őszi, gyümölcstelen, kétszer kipusztult és tőből kiszaggatott fák, tengerek megvadult habjai, saját szégyenüket tajtékozók, tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre" (Júdás 1:12-13, KAR2011).
A magyar fordítás által használt "forrás" szó az eredeti görög szövegben is "csörgedező forrást" jelent. Amikor Jézus a samáriai asszony felé szolgál (János 4:1-26), ugyanezt a kifejezést használja a lélekemelő, élő víz leírására, amelyet egyedül Ő tud megadni. Egy első századbeli szomjas utazó még jól át tudta érezni, hogy milyen az, amikor hosszú utat megtéve bukkan egy kútra, reméli, hogy ihat belőle, az viszont ki van száradva, vagy csak valami bűzös sárlé van benne. A friss, szomjoltó, életadó forrásokkal szemben a víz nélküli kutak üresek és haszontalanok, és így nem is származik belőlük más, csak por, sár, és még több gyötrő szomjúság. Egy kiszáradt forráshoz hasonlóan, a hamis tanítók is sokat ígérnek, de semmit sem tudnak nyújtani. Nem azt az evangéliumi igazságot tanítják, amit Jézus "örök életre buzgó víz forrása"-nak nevez (János 4:14). Szabadságot hirdetnek, de rabságra visznek, örömöt garantálnak, de csak gyötrelmet okoznak, életet ígérnek, de valójában halált árulnak.
A hamis tanítók megtagadják az evangéliumot, esetleg emberi tévedés (2Péter 2:3; Kolossé 2:8; 1Timótheus 6:20-21) vagy démoni sugallat hatására ferdítik el azt (1Timótheus 4:1-2; 2Korinthus 11:3-4; 1János 4:1-3). Péterhez hasonlóan Pál apostol is sok energiát fordít a hamis tanítók leleplezésére. Ha a "víztelen források" metaforájával nem is él, Pál világosan kijelenti: "Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira" (Efézus 5:6).
Pál azt tanítja a fiatal Timótheusnak, hogy a hamis tanítók eltévelyedtek az igazságtól, és "...hiábavaló beszédre hajlottak: Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem a miket beszélnek, sem a miket erősítgetnek" (1Timótheus 1:6-7; lásd még Titusz 1:10-11). A kolossébelieknek pedig a következőket tanácsolja: "Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való" (Kolossé 2:8).
Péter kifejti, hogy a hamis tanítók "...veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak" (2Péter 2:1). A hamis tanítók "...juhoknak álcázva közelednek hozzátok, de belül olyanok, mint a ragadozó farkasok!" - figyelmeztet Jézus (Máté 7:15, EFO). Pál apostol pedig megerősíti: "Tudom azt is, hogy miután én elmegyek, gonosz emberek jönnek közétek. Olyanok lesznek, mint az éhes farkasok, akik megtámadják és pusztítják a nyájat. Sőt, még közöttetek is lesznek olyanok, akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak. Ezzel Jézus tanítványai közül egyeseket eltérítenek az igazságtól, és maguk köré gyűjtik őket" (Apostolok Cselekedetei 20:29-30, EFO).
A hamis tanítók víztelen forrásokhoz való hasonlítása által Péter átvitt értelemben beszél arról, hogy a hamis tanítók üzenete értéktelen, értelmetlen, és haszontalan. Jeremiás korának lázadó népéhez hasonlóan az ősegyház hamis tanítói is elhagyták Istent, "...az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet" (Jeremiás 2:13). Mivel elutasítják "a bölcsnek tanítása"-t, amely "az életnek kútfeje", "a halál csapdái"-ba esnek (Példabeszédek 13:14; lásd még Példabeszédek 14:27, KAR, MBT).
A hamis tanítók a szomjas lelkek megelégítésének ígéretével kecsegtetnek, de végül csak szomjasan és kifosztva hagyják az embereket. Az ő reményük üres remény. Tanításaik üresek, mert hiányzik belőlük az igazság. Bár úgy tűnik, hogy életet kínálnak, de mint a víz nélküli kutak, csak rabságot, pusztulást, és halált hoznak.
English
Miért hasonlítják a hamis tanítókat víztelen forrásokhoz (2Péter 2:17)?
