Honnan eredeztethető a vallás?


Kérdés: Honnan eredeztethető a vallás?

Válasz:
A legősibb időktől fogva az emberek tűnődve szemlélték az őket körülvevő világot és kíváncsian vizsgálták az égboltot, továbbá behatóan tudakozódtak az élet értelme felől. Az állatokkal ellentétben mi emberek mintegy elő vagyunk huzalozva arra, hogy foglalkoztasson minket, hogy hogyan kerültünk ide, miért vagyunk itt, és hogy mi történik haláluk után. Az első emberpár, Ádám és Éva, még színről színre látták és ismerték Istent (1.Mózes 3.), így utódaiknak is beszéltek személyéről (1.Mózes 4:1). Ezt abból is jól láthatjuk, hogy gyermekeik áldozatot mutattak be az Úrnak (1.Mózes 4:3-4). Unokáik idejében történt meg először, hogy az emberek személyesen — és valószínűleg csoportosan is — „kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét"(1.Mózes 4:26).

Az egész emberi történelem során minden egyes kultúrkörben általános emberi igényként merült fel, hogy dicsőítsék azt, amiről azt tartották, hogy minden élet forrása. Isten Igéje elénk tárja ennek az okát is, ami nem más, mint hogy Isten képére lettünk teremtve (1.Mózes 1:27), továbbá hogy Isten elültette az örökkévalóság magvát az ember szívébe (Prédikátor 3:11). Arra lettünk teremtve, hogy élő kapcsolatban legyünk Teremtőnkkel. Minden rituálé és vallásos gyakorlat a teremtmény legbelsőbb vágyának kifejezéseként értendő, vagyis akként, hogy szívből dicsérhesse Istent.

Julian Huxley biológus kényelmesen a margóra szorította a vallás egész jelenségét, mikor arra hivatkozott, hogy az nem más, mint letűnt korok butaságának és babonájának a csökevénye. "Isten az evolúció járulékos terméke"- mondta. Más szavakkal tehát, az isten egész képzetét a primitív ember hozta létre mélyen babonás, ősi korokban, így az istenhitnek már semmi keresnivalója sincs a tudás által „nagyra nőtt" társadalmainkban. Az evolúciós feltevéseken alapuló fejtegetések szerint az ember először animizmust, majd szellem-tiszteletet, később totemizmust, és mágiát gyakorolt. Itt rögtön meg kell azt is jegyeznünk, hogy nem minden tudós jutott ugyanezen következtetésekre. Wilhelm Schmidt Tiszteletes érvekkel jól körbebástyázott tények alapján állítja, hogy a monoteizmus volt az ember által elsőként gyakorolt vallás. Az ember egy istenben hitt, majd ezen hit folyamatos elaprózódása és deformációja következtében jött létre a többistenhit.

A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy Isten az özönvíz után vezette be első (emberi) feltétel nélküli szövetségét. Ez a szövetség Isten, Noé és az utódai (minden ma élő ember) között köttetett (1.Mózes 9:8-17). Az idő előrehaladtával az ember egyre engedetlenebb lett Isten azon parancsával szembe, mely abban határozta meg világosan feladatát, hogy népesítse be az egész Földet, és hogy töltse be azt utódaival. Az ember inkább várost épített azzal a saját maga által meghatározott céllal, hogy szét ne szóródjon. Engedetlenségüket azzal tetézték, hogy Bábel tornyát megépítették, azaz saját erőből akartak isteni régiókba betörni. Isten leszállva hát összezavarta nyelvüket, ezzel arra kényszerítve őket, hogy eredeti rendelésének megfelelően az egész Földet benépesítsék (1.Mózes 11:1-9). Valószínűleg az ezt követő időkre tehető a legtöbb többistenhívő hiedelem kialakulása. Isten később megjelent Ábrámnak, és létrehozta második szövetségét (Ábrahámi szövetség). Erre nagyjából időszámításunk előtt 2000 évvel került sor.

Miután aztán Isten kiszabadította Izráel házát az egyiptomi szolgaságból, előbb a mózesi-, majd a dávidi szövetséggel ajándékozta meg őket, és velük a világot. Minden ilyen alkalommal Isten volt az, aki kinyújtotta karját népe felé, hogy mind közelebbi kapcsolatot alakítson ki velük. Ez minden világvallás történetét tekintve egyedi.

A kereszténység vonatkozásban pedig szintén fontos megemlíteni, hogy maga Isten volt az, Aki az Újszövetséget is létrehozta. Ez egy olyan feltétel nélküli ígéret a hűtlen Izráelnek, melynek keretében a Messiás (felkent) áldozata által a szövetség minden kedvezményezettje soha ki nem érdemelt, tiszta és hamisítatlan kegyelemben részesülhet. Ez volt az a szövetség, mely minden pogány nemzetnek is megnyitotta az utat Istenhez, hogy megváltásban részesülhessen. Mindegyik említett példában az közös vonás, hogy mindig Isten kezdeményezi a kapcsolatot. A keresztény hitnek az az alapja, hogy Isten nyúlt le hozzánk, nem pedig az a — minden vallás középpontjában lévő — törekvés, hogy mi emberként érjünk fel Istenhez (az Ő magasságába tornyosuló tetteinkkel). Nem azért törekszünk Istennek tetszeni, hogy kiérdemelhessünk megváltásunkat, hanem abból a hálából kifolyólag igyekszünk az Ő vezetésének engedelmeskedvén jók lenni és jót tenni, amit a saját érdemeink nélküli isteni megváltásunk miatt érzünk. A vallás és a hit közötti alapvető és feloldhatatlan ellentétet minden bibliahívő embernek muszáj megértenie.

A vallások keletkezésének az az oka, hogy a lelkek elvesztője a tévelygés erős szellemeként telepedett rá az emberiségre, hogy minél több embert eltérítsen Istentől, és a hogy az egyedül Istennek kijáró tiszteletet, és dicsőségét magának ragadozza el (2.Korinthusbeliekhez 4:4; 1.Timótheushoz 4:1). A másik ok minden bizonnyal az ember azon veleszületett késztetése, hogy értelmezni tudja a körülette lévő világot, hogy rendet vigyen a látszólagos káoszba. Számos pogány vallás szól arról, hogy le kell csendesíteni-, vagy ki kell engesztelni a sértődékeny és felettébb szeszélyes isteneket (bukott angyali lények pontos jellemrajza). Hiedelmeik szerint csak így lehetett elkerülni, hogy nagy bajok és katasztrófák érjék őket (vagyis hogy az istentisztelet középpontjában álló démoni entitások kimutassák foguk fehérjét). A századok folyamán számos király és uralkodó sajátított ki magának egy-egy vallást, hogy ezen (állami) eszközön keresztül még jobban igája alá tudja hajtani alattvalóit.

Az igaz hit, maga a Kőszikla, Jézus Krisztus. Már az izraeliták vallása is — bár homályosan még — teljes mértékben a Messiás (felkent) eljövetelére mutatott. Isten évezredekkel előre gondoskodott már azon keretek felállításáról, mely által minden valaha létezett és létező ember kibékülhet Istennel. Ennek más módja mind a mai napig nincsen, mint egyszülött Fia értünk tett véráldozatának tudatos elfogadása. Miután Isten testté lett és diadalmasan bevégezte földi szolgálatát, mikor halálával legyőzte a halált, a kereszténység elkezdte Föld körüli útját. Eleinte csak a közvetlen tanítványok voltak Isten szócsövei, rajtuk keresztül terjedt Jézus Krisztus megváltó örömhíre, és ők közvetítették Isten Szent Lelkét, Aki életek tömegeit formálta át. Isten Igéjét persze írásban is megőrizték, ami napjainkra már szó szerint világszerte elérhető.

English


Vissza a magyar oldalra
Honnan eredeztethető a vallás?