Kérdés
Mit mond a Biblia a válásról és újraházasodásról?
Válasz
Először is, bármilyen álláspontja legyen is a (hívő) embernek a válásról, fontos, hogy a Biblia idevonatkozó szavait idézze gondolkodása homlokterébe. Malakiás próféta könyvének 2:16a igeversben ez áll: “Mert gyűlölöm az elbocsátást, ezt mondja az Úr...” (KAR), vagy – ahogy egy újabb fordítás mondja – “Mert azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: „Gyűlölöm a válást...” . A Biblia világos tanítása szerint Isten terve az, hogy a házasság egy életre szóló elkötelezettség legyen. “Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza” - mondja az Úr a házasság megtartó kötelékében egybekapcsolt férfiról és nőről (Máté 19:6, MBT). Mivel a házasság két eredendően bűnös teremtmény között köttetik, Isten előre látta, hogy a válás eshetősége sem zárható ki teljességgel. Ezért van az, hogy ószövetségi Írásban olyan törvényeket is adott, melyek az elváltak-, kiváltképp a nők jogait védték (5Mózes 24:1-4). Jézus azonban világosan rámutatott, hogy ezek a törvények nem azért adattak, mert a válás Isten akarata lenne, hanem épp azért, mert Isten jól ismeri az ember szívének keménységét, és az abból kiáradó minden kegyetlenséget (Máté 19:8, lásd még 2Mózes 9:34).
Az afelett való vita, hogy a válás és az újraházasodás vajon engedélyezett-e, elsősorban Jézus Máté evangéliumának 5:32-, valamint 19:9 igeverse által feljegyzett szavai miatt merül fel. A “paráznaság” (házasságtörés, hűtlenség) az Ige által említett egyetlen olyan bűn, ami miatt Isten engedélyezi a válást, és annak mentén az újraházasodást is. Sokan úgy értelmezik ezt a “paráznaság”-ra vonatkozó “kivételi záradékot”, hogy az kizárólag a jegyben járás idejére vonatkozik (e nézet vélt okának a háttere itt olvasható ki a kontextusból: Máté 1:19 – a fordító megjegyzése). A házasulandó férfit és nőt a zsidó szokások szerint már akkor házasnak tekintették, amikor azok még csak jegyben jártak. E nézet szerint tehát a válás egyetlen oka az ebben az időszakban elkövetett paráznaság lehetett.
A “paráznaság” szó görög eredetije azonban a házasságtöréstől kezdve, az üzletszerű kéjelgésen keresztül, a fajtalankodással bezárólag bármiféle szexuális erkölcstelenséget jelölhet. Mikor tehát Jézus azt mondja, hogy Isten egyedül a paráznaság okán engedte meg a válást, akkor minden bizonnyal a szó ezen tágabb, a házasságtörést is magában foglaló jelentésére gondol, (azaz nem csupán a jegyesség időszakában való hűtlenségre). A szexuális kapcsolat a házasság egy igen alapvető, bensőséges részét képezi, a házas felek fizikai értelemben ugyanis a szexuális aktus során lesznek “ketten egy testté” (1Mózes 2:24; Máté 19:5; Efézus 5:31). Ezen kapocs egy házasságon kívüli szexuális érintkezés/kapcsolat által való felbomlása nyomós ok lehet a válásra. Ha ez az értelmezés a helyes, akkor Jézus valóban az újraházasodásról beszél ebben az igeszakaszban. A Jézus tanításában elhangzó, “mást vesz feleségül” (Máté 19:9) tagmondat azt jelzi, hogy a válás és az újraházasodás is megengedett, ha paráznaság bűne forog fenn és ezzel a fent említett kivételi záradék lép életbe. Ebben az esetben is fontos azonban kiemelni, hogy Isten szemében egyedül az ártatlan házasfél újraházasodása helyes. Bár ez explicite nincs benne a szövegrészben, de a válás utáni újraházasodás engedélyezése voltaképp Isten azon házasfélre kiöntött kegyelme, aki ellen házastársa vétett, vagyis nem arra vonatkozik, aki hűtlen volt házastársához és esküjéhez. Persze előfordul, hogy a “bűnös fél” is újraházasodik, azt viszont egy szóval sem állítja a tanítás, hogy ez helyes volna.
Az 1Korinthus 7:15 igeversnek olyan értelmezése is létezik, mely szerint abban egy olyan újabb “kivétel” foglaltatik, ami a hívő házasfélnek engedélyt ad az újraházasodásra, amennyiben attól hitetlen házasfele válik el. A szövegkörnyezet viszont nem említi az újraházasodást, csupán annyit mond, hogy a hívő házasfél feje már nincs felemás igába kötve hitetlen társával, ha a hitetlen házastársa minden próbálkozása és hosszútűrése ellenére is el akarja őt hagyni. Mások szerint a házastárs vagy a gyerek házasságon belüli verbális, érzelmi, és fizikai bántalmazása is elégséges ok a válásra, erről azonban nem beszél a Biblia. Előfordul sajnos, hogy ez az eset áll fenn, Isten szavának bölcsességét viszont akkor sem érdemes felülbírálni.
Könnyű elveszni abban a vitában, hogy a “paráznaság” mint kivételi záradék mit is jelent pontosan, azt viszont semmiképp sem szabad szem elől veszíteni, hogy ez pusztán a válás, mondhatni kénytelen-kelletlen megengedése, nem pedig annak elrendelése, és bizonyosan nem annak validálása. Még ha az egyik-, vagy akár mindkét fél lép is félre, az Istenre néző házaspár megtanulhat megbocsátani egymásnak, és Isten kegyelméből elkezdheti újjáépíteni a házasságot. Isten ugyanis ilyen tetteknél sokkal, de sokkal többet bocsát meg mindannyiunknak minden egyes nap – gondoljunk csak arra, hogy az ószövetségi Írás minden Istentől való elfordulást, értsd bűnt, szellemi paráznaságnak minősít. Jól tesszük tehát, ha a megbocsátás terén is Istent tesszük példaképünkké, és még a paráznaságot is megbocsátjuk (Efézus 4:32, Máté 18:24-34, Máté 6:12). Van azonban olyan eset is, mikor a hűtlen házastárs a bűnbánát legkisebb jelét sem mutatja, és továbbra is folytatja a szexuális kicsapongást. A Máté 19:9-ben foglalt kivételi záradék ekkor bátran alkalmazható. Sokan azonban részben az egyedülléttől való félelemből-, részben pedig a sértő exházastársra irányuló dühödt dactól vak-vezérelten túl gyorsan újraházasodnak válás után, holott lehet, hogy az Isten életükre néző akarata, hogy Ővele maradjanak egyedül. Igenis van olyan, hogy Isten szingli-létre hívja el az embert, hogy figyelme így ne a házastárs tetszésének keresésére, hanem egyedül Őrá irányuljon (1Korinthus 7:32-35). A válás utáni újraházasodás tehát bizonyos körülmények között megengedett, de közel sem ez az egyedüli lehetőség.
Aggasztó, hogy a magukat gyakorló keresztényeknek nevező embertársaink között a válási ráta majdnem éppolyan magas, mint a hitetlen embertársaink körében. A Biblia teljesen világosan kijelenti, hogy Isten utálja a válást (Malakiás 2:16), valamint hogy a hívők életét a kibékülés, a megbocsátás kell jellemezze (Lukás 11:4; Efézus 4:32). Isten viszont előre látta, hogy sajnos még az Ő gyermekei között is lesznek ilyen szakadások, válások. Egy elvált és/vagy újraházasodott hívő nem szabad úgy érezze, hogy Isten kevésbé szereti őt, ha a válása és/vagy újraházasodása nem felelt meg a Máté 19:9 igeversben foglalt kitételének. Az azonban jó, ha belátva és megbánva hibáját immár teljes szívvel és teljes erővel ragaszkodik az új házastársához. Isten ugyanis gyakran még a hívők bűnös engedetlenségét is jóra fordítja, vagyis abból jó dolgot hoz elő.
https://www.gotquestions.org/divorce-remarriage.html English
Mit mond a Biblia a válásról és újraházasodásról?
