Mit mond a Biblia a vágyak leküzdéséről?


Kérdés: Mit mond a Biblia a vágyak leküzdéséről?

Válasz:
A legtöbb szó a Bibliában, amit „kívánságnak" fordítanak, egy „szenvedélyes vágyra" utal. Az erős vágy lehet jó vagy rossz, attól függően, hogy mit kívánunk és miért. Isten úgy alkotta meg az emberi szívet, hogy képes legyen szenvedélyesen vágyakozni, hogy vágyakozzunk Őutána és az igazságossága után (Zsoltárok 42:1-2, 73:25). Napjainkban viszont a kívánság fogalma általában egy olyan dolog iránti szenvedélyes vágyra utal, amelyet Isten megtiltott, és a szó rokon értelmű lett a szexuális vagy materiális vágyakkal.

A Jakab 1:14-15 bemutatja a fékezetlen kívánság természetes folyamatát: „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz."

E szerint a szakasz szerint a bűnös tett egy bűnös vággyal kezdődik. Amikor megkísért a gonosz, az még nem bűn. Jézus is megkísértetett (Máté 4:1). A bűn akkor kezdődik, amikor a gonosz kívánság elvonja a szívűnket onnan, ahol lennie kellene. Amikor egy gonosz kívánság felüti a fejét, van döntési lehetőségünk. Elutasíthatjuk, ahogy Jézus is tette, és arra az útra koncentrálhatunk, amelyre Isten helyezett (Máté 4:10). Vagy felkarolhatjuk. Egyszer valaki azt mondta: „Azt nem tudjuk megakadályozni, hogy a madarak átrepüljenek a fejünk felett, de azt igen, hogy fészket rakjanak a fejünkre." Amikor a kísértés beköszönt, jusson eszünkbe, hogy nem vagyunk tehetetlenek. Dönthetünk úgy, hogy engedünk neki, vagy hogy ellenállunk.

Azért vonzódunk a kísértéshez, mert az csalogat minket. A görög szó egy csalira utal, amit a halászpálcán használnak. Amikor a hal meglátja az izgő-mozgó kukacot, elcsábul és megragadja. Ha a horog is fel van szerelve, azzal ki lehet a halat vonzani. Amikor kísértéssel nézünk szembe, rögtön el kell utasítanunk, ahogy József is tette Potifár feleségével (1Mózes 39:11-12). A tétovázás utat nyit a csábításnak. A Róma 13:14 az ilyen tétovázást a test táplálásának nevezi (Károli). Az elővigyázatlan halhoz hasonlóan mi is megragadjuk a kísértő gondolatot, gondolván, hogy örömet okoz és beteljesülést ad. Elmélyülünk a fantáziálásban, új, bűnös helyzeteket vizualizálunk, és elszórakozunk a gondolattal, hogy Isten nem adott meg mindent, ami a boldogságunkhoz szükséges (1Mózes 3:2-4). Ez badarság. A 2Timóteus 2:22-ben ez áll: „Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld!" Elkerülni annyi, mint azonnal otthagyni. József nem maradt, hogy átgondolja a lehetőségeket. Felismerte, hogy szexuális kísértéssel áll szemben, és elfutott. Amikor habozunk, a testet tápláljuk, és helyet adunk annak, hogy a gonoszt válasszuk. Gyakran felülkerekedik rajtunk az ereje. Sámson egy fizikailag erős férfi volt, de a saját vágyaival nem tudta felvenni a harcot (Bírák 16:1).

A Jakab 1 szerint a kísértés lefelé ívelő spiráljában a következő lépés az, hogy a kívánság megfogan. A kívánság egy maggal kezdődik, egy gondolattal, amely gonosz vágyakkal van tele. Ha hagyjuk, hogy a mag kicsírázzon, akkor, ha kihajt, nagyobb, erősebb lesz, és nehezebb lesz kitépni. A kísértés akkor válik bűnné, ha hagyjuk, hogy kicsírázzon. A vágy önálló életre kel és kívánsággá alakul. Jézus világosan leszögezte, hogy a kívánság bűn, még akkor is, ha nem követik konkrét tettek (Máté 5:27-28). A szívünk Isten birtoka, és ha hagyjuk, hogy a gonosz kihajtson benne, beszennyezzük az Úr templomát (1Korinthus 3:16, 6:19).

A helytelen vágyak minden emberre lesújtanak. A tízedik parancsolat megtiltja, hogy olyasmit kívánjunk, ami nem a miénk (5Mózes 5:21, Róma 13:9). Az emberi szív folyamatosan magának akar örömöt szerezni, és amikor talál valamit vagy valakit, amiről vagy akiről azt hiszi, hogy ki tudja elégíteni, elkezdi „kívánni".

Csak akkor tudjuk leküzdeni a tolakodó vágyainkat és kívánságainkat, ha a szívünket elkötelezzük Isten dicsőségének. Ha alávetjük magunkat az Úrnak, akkor a szükségleteink a vele való kapcsolatban teljesednek be. Foglyul kell ejtenünk „minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre" (2Korinthus 10:5). Hagynunk kell, hogy a Szentlélek abba az irányba terelje a gondolatainkat, amelyekbe szeretné. Érdemes naponta elimádkozni a Zsoltárok 19:15-öt: „Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!" Ha szívünk arra vágyik, hogy Istennek okozzon inkább örömöt, semmint magunknak, akkor képesek leszünk féken tartani a kívánságainkat.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Biblia a vágyak leküzdéséről?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől