Kérdés
Mit jelent türelmesnek lenni a nyomorúságban (Róma 12:12)?
Válasz
A frissen megtért hívők gyakran esnek abba a tévhitbe, hogy Isten minden problémájukat mintegy varázsütésre megoldja majd, mikor áldásaival és boldogsággal tölti meg az életünket. Igyekszünk máris hozzátenni, hogy ez sok esetben nem éppen önhibájukból történik így. Ha ez azonban tényleg igaz volna, akkor Pál apostol nem a következő szavakkal buzdította volna a keresztényeket: "A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak" (Róma 12:12, SZIT).
Legtöbbünk számára a türelem nem tartozik azon erények közé, ami jellemünk természetesen velejáró vonása. Ahhoz, hogy a nyomorúságban is állhatatosak maradjunk a béketűrésben, Isten különleges kegyelmére van szükségünk. Az eredeti görög szövegben a "türelmesnek lenni" kifejezés az alábbi jelentéssel bír: "állhatatos lenni, kitartani, megtagadni, hogy (az ember) felhagyjon egy tett vagy gondolat követésével". A Biblia szóhasználatában a nyomorúság fizikai, mentális, társadalmi vagy gazdasági csapásokat, a szenvedés fojtogató, nyomasztó állapotát jelenti.
A türelem, avagy a béketűrés a Szent Lélek egyik gyümölcse (Galata 5:22; Kolossé 3:12). A Zsidókhoz írt levél szerzője szerint a türelem egy nélkülözhetetlen erény nyomorúságos időkben: "Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret" (Zsidókhoz 10:36, MBT). A béketűrés, azaz a türelmes kitartás egy adott személy/dolog mellett voltaképp azt jelenti, hogy az ember a megpróbáltatások ellenszelében is kitart, és akkor is helytáll, amikor legszívesebben messzire futna (1Korinthus 16:13; Filippi 1:27).
Pál apostolnál talán senki sem volt alkalmasabb arra, hogy az evangélium terjesztésével járó szenvedés, nyomorúság, szorongattatás és legkülönfélébb megpróbáltatások elviseléséről tanítson. Pál Krisztus apostolaként gyakran szembesült ellenállással és üldözéssel: "Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani. Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk. Életünk folyamán állandóan halálos veszélyeknek vagyunk kitéve Jézusért, hogy Jézus élete viszont látható legyen a mi halandó testünkben" (2Korinthus 4:8-11, EFO).
Pál a következőket üzente fiatal pártfogoltjának, Timótheusnak: "...mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak" (2Timótheushoz 3:12). Pál misszionáriusként és evangélistaként beutazta az országot, "erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk" (Apostolok Cselekedetei 14:22, SZIT). Az apostol így emlékeztette a thesszalonikaiakat: "...előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok" (1Thesszalonika 3:4).
Az Úr szolgálata és az Ő országa örömhírének hirdetése azt jelenti, hogy szembe kell szálljunk lelkünk ellensége, az ördög minden ellenállásával (1Péter 5:8). Borítékolható, hogy időnként majd elcsüggedünk - nem is egyszer. Éppen ezért mondta Jézus: "...E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot" (János 16:33, SZIT).
Mi azonban annak a biztos tudatában tanulhatunk meg egyre türelmesebbek, a béketűrésben állhatatosabbak lenni, hogy Jézus Krisztus végül minden ellenség felett győzedelmeskedni fog: "...igazságos lesz az is, hogy szenvedéssel fizessen majd azoknak, akik nektek most szenvedést okoznak. Nektek pedig, akik most szenvedtek, velünk együtt megpihenést és nyugalmat fog adni. Hogy mikor? Amikor az Úr Jézus lángoló tűzben megjelenik a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt. Akkor fogja majd megbünteti azokat, akik nem ismerik Istent és nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól" (2Thesszalonika 1:6-8, EFO; lásd még 1Korinthus 15:25).
A nyomorúságban türelemmel kitartani azt is jelenti, hogy megtanulunk örülni, "...a megpróbáltatásoknak is, amelyeket ki kell állnunk. Miért? Mert tudjuk, hogy ezek türelmes kitartást fejlesztenek ki bennünk. A kitartás eredménye a kipróbált jellem, abból pedig reménység származik, ez a reménység pedig soha nem fog csalódást okozni. Hiszen Isten szeretete betöltötte szívünket a Szent Szellem által, aki Isten ajándéka a számunkra" (Róma 5:3-5, EFO). Pál arra bátorított minket, hívőket, hogy akkor is béketűréssel tartsunk ki, amikor az élet nehézségei közepette Istentől várjuk az erőt, hogy mi is vele együtt, szívből mondhassuk: "...gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős" (2Korinthus 12:10).
Jakab apostol a nyomorúságban és a szenvedésben kitartó türelmes természet egy további követendő, tekintélyt parancsoló bibliai példája (Jakab 5:7-12). Ő úgy tekintett a hit sokféle próbatételének összességére, mint egy olyan kiváltságra, melynek az a rendeltetése, hogy (szellemben és hitben is) megerősítsen és tökéletesítsen minket (Jakab 1:2-4). A Biblia többször is igazolja, hogy Isten e világ minden rossz dolgát helyre fogja állítani - erre azonban csak Jézus Krisztus ezer éves országlása idején kerül majd sor. Ezért egyelőre számolnunk kell a nehézségekkel, szüntelen Istenhez kell folyamodnunk, és reménységgel kell viselnünk a megpróbáltatásokat, tudva, hogy Ő arra használja fel azokat, hogy általuk szellemi gyümölcsöt arasson az életünkben (Galata 5:22-23).
English
Mit jelent türelmesnek lenni a nyomorúságban (Róma 12:12)?
