A túlvilág valóban létezik?


Kérdés: A túlvilág valóban létezik?

Válasz:
Jób könyvében egyszerű formában merül fel a túlvilág kérdésköre: „Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é?" (Jób 14:14). A kérdést persze könnyű feltenni, azonban sokkal nehezebb feladatnak bizonyul olyasvalakit találni, aki saját tapasztalatból-, erővel és hatalommal képes helyesen felelni rá.

Jézus Krisztus az egyetlen személy, aki igaz hatalommal, erővel (és saját tapasztalatból) képes megválaszolni ezt a kérdést. Jézus Krisztus a mennyből jött. Pontosan ez hatalmazza fel arra, hogy a mennyről szóljon: „És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van (János 3:13). Az Úr Jézus első kézből ad nekünk beszámolót a mennyről, mikor három alapvető igazságot tár elénk a halál utáni életről. Ezek a következők:
1. A túlvilág létező és valós.
2. A testi halál után az ember két lehetséges helyre juthat.
3. Mindössze egy módja van annak, hogy a jó helyre kerüljünk miután porhüvelyünk hátrahagytuk.

Jézus Krisztus számos alkalommal tesz bizonyságot a halál utáni lét valósságáról. A szaducceusokkal (a feltámadást tagadó zsidó vallási csoportosulás) találkozván Jézus Krisztus így szólt hozzájuk: „A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek" (Márk 12:26-27). Jézus Krisztus kijelentése szerint mindazok, akik sok száz éve hunytak el, most is életben vannak Isten jelenlétében.

Egy másik passzusban Jézus mind az akkori-, mind pedig a mai követőit vigasztalja azzal, hogy a túlvilági életbe enged betekintést: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek" (János 14:1-3).

Jézus hatalommal és erővel szól arról a két lehetséges végállomásról, melyek halálunk után várnak ránk. A gazdag ember és Lázár történetét Jézus urunk így mutatja be: „Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében" (Lukács 16:22-23). Ismerjük fel, hogy a halál után nincs köztes állomás, hanem azonnal örök lakhelyünket foglaljuk el. Jézus az igazak és gonoszok egymástól nagyon eltérő végső sorsáról a Máté 25:46-os, és a János 5:25-29 igehelyeken is tanított.

Jézus Krisztus nem győzi hangsúlyozni, hogy minden ember végső sorsa kizárólag attól függ, hogy hisz-e abban, Akit Isten elküldött, vagyis Isten egyszülött Fiában. Így már az is világos, hogy miért van olyan égető szükségünk a hit ajándékára: „Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében" (János 3:15-18).

Mindenki aki vallást tesz a bűneiről, és Jézus Krisztust élete egyetlen Megváltójaként befogadja szívébe, örök örömök részeseként el nem múlóan gyönyörködik majd Istenben. Akik azonban visszautasítják a megváltás elvégzett ingyen-ajándékát, azok merőben máshogy fogják megélni túlvilági öröklétüket. Jézus a „külső sötétség" helyeként írja le lakhelyüket, ahol kenyerük a „sírás" és „fogaknak csikorgatása" lesz (Máté 8:12). Jézus a menny teljhatalmú nagyköveteként erősen figyelmeztet minket, hogy bölcsen válasszuk meg a túlvilági örök lakhelyünket: „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt" (Máté 7:13-14).

Mikor a kanadai származású tudós, G. B. Hardy, a túlvilágról beszélt ezt mondta: „Mindössze két kérdésem van. Az első az, hogy legyőzte-e bárki is valaha a halált? Ha pedig az első kérdésre igen a válasz, akkor vajon nekem is utat nyitott, hogy megtegyem ugyanezt?" Hardy mindkét kérdésére igenleges feleletet adhatunk. Egy bizonyos Valaki mind legyőzte a halált-, mind pedig felhatalmazott mindenkit, hogy az Ő nevébe vetett maradéktalan bizalom által szintén legyőzzék azt. Semelyik Jézus Krisztusban hívő embernek sincs szüksége tartania-, vagy akár félnie a haláltól, de minden Őbenne hívőnek valós oka van az Úr megváltása feletti örömre: „Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (1.Korinthusbeliekhez 15:54-55).

English


Vissza a magyar oldalra
A túlvilág valóban létezik?