Kérdés
Hogyan éljem túl tinédzsder korú gyermekem nevelését?
Válasz
Sok keresztény és nem keresztény szülő tűnődik azon, hogy hogyan fogja túlélni tinédzser korú gyermekének felnevelését. A tinédzser kor arról ismerszik meg, hogy a benne érintett fiatalok nagyon hasonló jellembeli változásokon mennek keresztül. Először is ott van az a szakasz, mikor azt hiszik, hogy már mindent tudnak, amit csak érdemes tudni a világról, amiről pedig nem tudnak, azt nem is érdemes tudni. Aztán beszélnünk kell a megemelkedett hormonszintről és egyéb agyi fiziológiai változásokról, melyek szinte lehetetlenné teszik serdülőink számára, hogy racionális felnőttek módjára gondolkodjanak, érveljenek. A tinédzserek rendszerint nagyon akaratosak, ennek tetejébe azt is elvárják, hogy akaratuk rögtön teljesüljön, anélkül hogy belegondolnának, hogy vágyuk tárgya rombolólag hat majd rájuk. A szülők feladata ennélfogva az, hogy körültekintő bölcsességgel lebeszéljék serdülő gyermekeiket a káros dolgokról, és hogy önmaguktól is megóvják őket életük ezen nehéz szakaszában.
Jézus Krisztus közvetett módon tanít minket erről, mikor egyik példázatában így szól: „Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?" (Máté 7:9-10). Előfordul, hogy gyermekeink olyasvalamit kérnek tőlünk, mely nagyon vonzóan hat rájuk, de valójában káros hatást vonna maga után. Így tehát a szülők felelőssége az, hogy a serdülő gyermekük legjobb érdekét szem előtt tartsák. Szellemi életünkre ugyanezen szabályok érvényesek, hiszen ha Istent valami olyasmire kérjük, ami a mi véleményünk szerint jó volna nekünk, de Isten jól tudja, hogy az kárunkra válna, akkor Ő sem adja meg azt a dolgot.
A szüntelenül Jézus Krisztusra tekintő gyermeknevelés kétségtelenül a gyermeknevelés legjobb formája. „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól" (Példabeszédek 22:6). Ha már elfogadtuk Jézus Krisztus kegyelmi ajándékát, elnyertük bűneink bocsánatát és meghívtuk Őt életünkbe, akkor Ő a Szent Lelke által lakozást vesz szívünkben, és elvezet minket minden igazságra (János 14:26; 1.János 2:27). Ebbe az Istentől való igazságba a gyermekeink neveléséhez szükséges bölcsesség is beletartozik. Gyermekeink sokkal inkább tanulnak abból, amit teszünk, mintsem abból, amit mondunk nekik, így tehát nagyon fontos jó gyakorlati példával elöljárni.
A Szentírás a fegyelmezés fontosságára is tanít minket. Isten Igéje ma is így szól hozzánk: „ A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel" (Példabeszédek 13:24). „Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod" (Példabeszédek 19:18). „Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek" (Példabeszédek 29:17). Kiemelt fontosságú, hogy szabályokat határozzunk meg, és azok betartásához konzekvensen ragaszkodjunk. A gyerekek tudatában kell legyenek annak, hogy ha rosszat tesznek, az büntetést von maga után. A fenyítés mértéke azonban mindig arányban kell álljon az elkövetett vétek súlyával. Ha például gyermekünk hazudik, akkor az jól jelzi, hogy nem bízhatunk benne, így helyesen járunk el, ha a házon kívül töltött idejét erősen korlátozzuk. A gyermek az elveszett bizalom helyreállítására törekszik majd, és így tanul a dologból. Azt már most leszögezhetjük, hogy napjaink legpusztítóbb életbölcsességeinek egyike az, ha szülő helyett gyermekünk legjobb barinője vagy spanja akarunk lenni.
A fegyelmezés során mindig gyermekünk legjobb érdekeit kell szem előtt tartanunk. Az Efézusbeliekhez írt levél 6:4 igerészében az áll, hogy ne ingereljük gyermekeinket, hanem „az Úr tanítása és intése" szerint neveljük őket. Ez persze távolról sem azt jelenti, hogy ne fegyelmezzünk, hanem inkább azt, hogy a fegyelmezés soha sem mehet végbe haragból, és soha nem lehet frusztrációnk megnyilvánulása. A fenyítés sohasem lehet öncélú. Mindig győződjünk meg arról, hogy a gyermek pontosan megérti, hogy miért alkalmazunk retorziót ellene. Szeretetteljesen mutassunk rá viselkedésének hibáira, valamint arra, hogy az alkalmazott fegyelmezés nekünk sem éppen a legörömtelibb elfoglaltságunk, mégis szükséges. A Zsidókhoz írt levél 12:7-es igerésze pontosan jelzi, hogy Isten minden rossz útra tévedt hűen szeretett gyermekét megfenyíti, hiszen kifejezetten kárunkra válna, ha ezt nem tenné. Mikor a gyermekek a büntetés ellen ágálnak, ami mindenképp be fog következni, akkor a bölcs szülők valahogyan így reagálnak: „Az én felelősségem, hogy rendesen neveljelek, és ebbe a fegyelmezés is beletartozik. Isten rajtam fogja számon kérni hibás viselkedésed következményeit, ha ezt nem teszem meg."
Végül pedig azt tanácsoljuk, hogy szívleljünk meg pár dolgot, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mind mi-, mind pedig tinédzser gyermekünk jól átvészelje fejlődése e viharos szakaszát. Az ilyen dolgok közé tartozik humorérzékünk megőrzése és gyakori bevetése, valamint az arról való következetes meggyőződés, hogy Isten Igéjének engedelmeskedve helyesen járunk el. Támaszkodjunk mindig Isten bölcsességére, amit személyválogatás és szemrehányás nélkül ad mindazoknak, akik kérik azt Tőle. Kapaszkodjunk az imába, vagyis mind gyermekünkért-, mind pedig magunkért szüntelenül imádkozzunk. Így nem csak túléljük majd ezt az életkort, hanem gyermekünknek még olyan jó példát is adhatunk, amit szülő lévén majd ő is képes lesz alkalmazni.
English
Hogyan éljem túl tinédzsder korú gyermekem nevelését?
