Kérdés
Hogyan segíthetek valakinek elhagyni egy toxikus szektát?
Válasz
Ha egy szerettünk vagy barátunk egy szekta hálójába került, akkor mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy imádkozzunk érte. Először érdemes egy kisebb kutatást végezni annak érdekében, hogy megállapíthassuk pontosan milyen jellegű csoporthoz hagyta magát odaláncolni. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy általában hogyan működnek ezek a csoportok, továbbá elkerülhetetlen azon embertársaink gondolkodásmódjának a megértése, akik egy ilyen toxikus vallási tömörülés csapdájába estek.
Az ilyen mérgező vallási csoportosulásokat alapvetően a félelem, a szégyen, és a titkolózás táplálja. A szektatagokat arra kondicionálják, hogy egy eljövendő mennyei vagy (a restaurált paradicsomi állapotot felmutató) földi létet tűzzenek ki maguk elé célul, és effektíve így kényszerítik arra őket, hogy az igazi öröm és beteljesülés minden reményét feladják ebben az életben. A tagok gyakran szembesülnek az üresség és a rettegés érzésével, és kénytelenek beletörődni a fáradságos munkába, az állandó önkontrollt igénylő dupla-gondolos magatartásba, a szekta-élet egyhangúságba. A szektatagok gyakran kénytelenek örömöt színlelni, és nem kevés energiát fektetnek abba, hogy jó arcot vágjanak mindehhez, továbbá abba, hogy a kívülállóknak (és egy bizonyos pont után már önmaguknak is) folyvást bizonygassák, hogy márpedig övék az "egyetlen igaz vallás".
Az is gyakori, hogy a szektatagok állandó megfigyelés alatt érzik maguk. Csoportjuk rangidős tagjai szavaikat, tetteiket, és teljes viselkedésüket folyamatosan monitorozzák, a közösség elfogadott normáitól való legkisebb eltérést is pedig aránytalan retorzióval büntetik. Az ilyen mérgező vallási csoportokban az embereket mentális és szellemi rabszolgaságba taszítják, majd erőnek erejével ott is tartják. Ha netalán barátaik és családtagjaik a szektához tartoznak, akkor kilépésükkel azt kockáztatják, hogy örökre elveszítik őket. Sok egykori szektatagot teljesen kiközösítenek és lejáratnak miután azok a kilépés mellett kötelezték el maguk.
Mivel a szektatagok a szeretteik és a társadalmi kapcsolataik elvesztésének-, az Armageddonban való pusztulásuknak-, vagy épp az üdvösségük elvesztésének állandó fenyegetettségében kényszerülnek élni, így nem ritka, hogy a szektatagok egy idő után egyszerűen lekapcsolnak, és "robotpilóta"-üzemmódra állítják maguk, vagyis hagyják, hogy életük teljes pályáját egy külső instancia (személy vagy szervezet) szabja meg. Mikor egy beható pillantást vetnek a szektán belüli életükre, akkor már-már kétségbeesetten próbálják figyelmen kívül hagyni az időnként felmerülő kérdéseiket és kételyeiket. Újra és újra erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy meggyőzzék magukat arról, hogy életük nem egy hazugságon alapul, valamint hogy a szektába fektetett kemény munkájuk és áldozatuk nem volt teljesen hiábavaló.
Sok aktív szektatag mindent feladott a szektáért: a tisztességes oktatásban való részvétel lehetőségét, a gyermekvállalást, az álmaik követését, a karrierjüket, a magánnyugdíjalapjukat, valamint egyéb megtakarításaikat és ingóságaikat, mint ahogy a szektát elutasító családtagjaikkal való kapcsolatuk is. Mindennek hátat fordítottak, hogy a szektát szolgálhassák, és ezáltal megdolgozzanak lelki üdvükért. Ez az egyik oka annak, hogy a szektatagok rendre igen defenzív tartást vesznek fel, mikor a nem szektatag kívülállókkal beszélnek hitükről. Az sem ritka, hogy igen impulzívan és indulatosan védik a szektához való csatlakozás melletti döntésük vagyis kényszeres önigazolásba menekülnek.
Amikor egy toxikus vallási tömörülésben részt vevő barátunkkal vagy szerettünkkel beszélgetünk, akkor talán még fontosabb szem előtt tartani, hogy az emberek általában nem a kimondott szavainkra, hanem a mögöttük meghúzódó érzelmi tartalmakra reagálnak. Ha harag, frusztráció, keserűség, vagy épp gúny hatja át az általunk közölteket, akkor azzal azt kockáztatjuk, hogy elidegenítjük a barátunkat, ami végtére pedig azt eredményezi, hogy védekező tartást felvéve vág vissza, vagy hogy teljesen elidegenül tőlünk.
Ez persze közel sem jelenti azt, hogy teljesen tehetetlenek lennénk, vagy hogy semmilyen módon ne volnánk képesek segíteni a szekta-áldozatok szabadulásában. Vannak kipróbált és bevált módszerek arra, hogy miképp menthetjük ki a barátunk egy toxikus vallási csoportból, ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a stratégiai fellépés, valamint az áldozat helyzetébe való érzelmi belehelyezkedés mennyire fontos.
Az első dolog, amit tehetünk, az imádkozás. Az ima a leghatékonyabb és leghatalmasabb eszközünk, ugyanis egyedül Isten tudja elérni azt, hogy a szellemi tisztánlátást gátló pikkelyek lehulljanak a szemekről. Az igazság Istene valósággal képes szabaddá tenni őket (János 8:32).
Másodszor, fontos, hogy bizalmi kapcsolatot építsünk ki és tartsunk fenn a szektában rekedt szerettünkkel. Ha ő nem érzi, hogy nyugodtan megbízhat benned, akkor valószínűleg nem is fog hallásra kész fülekkel fordulni hozzánk. Ez esetben előbb ezen kell dolgoznunk.
Harmadszor, ahelyett, hogy letaglóznád a barátod a csoport hamis hiedelmeit és félrecsúszott vallási gyakorlatait felvonultató információhalmazzal, jobban teszed, ha kérdésekkel próbálod terelgetni, hiszen az így felkeltett érdeklődését már maga is kielégítheti, azaz maga járhat utána a kétes dolgoknak. Az se baj, ha a szóban forgó szeretted a következő találkozás alkalmával próbálja az asztal alá ejteni ezeket a témákat. Ez már egy apró jele lehet annak, hogy legalább sikerült a kétely egy kis magvát gondolkodásába beplántálnod.
Negyedszer, segítsük a szektatagokat abban, hogy többet tudjanak meg más szektákról, hogy így a saját vallási csoportjuk vonatkozásában is felismerhessék ugyanazokat az elemeket, jellemzőket. Például sokakban tudatosult az, hogy maguk is egy szekta foglyai, miután megnézték Leah Remini (a Férjek gyöngye című sorozat női főszereplője) leleplező riportját a szcientológiáról. Amikor egy szekta áldozatai látják, hogy más csoportokban hogyan vetik be a tudati manipuláció szerteágazó eszköztárát, akkor szembesülhetnek annak a nyugtalanító realitásával, hogy velük is éppígy élnek vissza.
Különösen fontos, hogy szerettünket újra és újra biztosítsuk afelől, hogy amennyiben elhagyja a szektát, akkor is ott leszünk vele és ki fogunk állni mellette - ha meghozza ezt a döntést, ha nem. Sajnos sokan azért maradnak túl sokáig a toxikus szektákban, mert attól rettegnek, hogy a külső világban nincs senki, akire számíthatnának (ez persze nem véletlenül van így, hiszen ezt a gondolatot a legtöbb szekta teljesen tudatosan és módszeresen sulykolja bele tagjaiba - a fordító megjegyzése). Az aggódó családtagok és barátok erős és tartós baráti viszony fenntartására kell törekedjenek azokkal, akik egy ilyen toxikus vallási csoport csapdájába estek, hogy így támogathassák őket a szektából való kilépéshez vezető rögös és sokszor igen hosszú úton.
English
Hogyan segíthetek valakinek elhagyni egy toxikus szektát?
