Kérdés
Kik az 1Korinthus 9:20-ban említett "a törvény alatt valók" ?
Válasz
Az 1Korinthus 9:20 igeversben Pál apostol a következőket írja: "...a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem". A Szentírás minden igeszakaszára úgy érdemes tekinteni, mint egy tiszta, sima víztükrű hegyi tóra. Minden vízforrásnál van egy ér, ami táplálja-, továbbá egy másik ér, ami levezeti annak tartalmát - egy nagy kiterjedésű vízgyűjtő csak ezen cserefolyam(at)ok által maradhat élő víz. Hasonlóképpen az 1Korinthus 9:20 igevers esetében is találunk egy be- és kiáramló gondolatfolyamot, melyek segítenek megérteni Pál "törvény alatt valók"-ról szóló fejtegetéseit.
Pál azzal vezeti be a Korinthusbeliekhez írt levél 9. fejezetét, hogy apostoli képesítéseit és kiváltságait veszi védelembe. Világosan rámutat, hogy bár élhetett volna a Korinthusbeli gyülekezet anyagi támogatásával (mint ahogy azt egyébként más, általa plántált gyülekezetek esetében meg is tette), ő mégsem járt el így (lásd 12. és 15. igevers), feltételezhetően épp a korinthusi gyülekezet tagjainak szellemi éretlensége miatt. Az emberi elvárások és a pénz hatalmas erőt képviselnek, ebben a paradigmában pedig talán a "törvény alatt valók"-ra tett utalás is érthetőbbé válik, hiszen ahogy a pénz a test fenntartására használatos, úgy a törvény is a test fenntartására irányult.
Az 1Korinthus 9:3-12 igerészben Pál világossá teszi, hogy ha elfogad pénzt, ha nem, és ha még olyan magas elvárások is övezik az ő szolgálatát, ő embernek nem válik alkalmazottjává, emberek pedig értelemszerűen nem válnak az ő munkaadójává. Az ember ugyanis a munkaadó elvárásainak igyekszik megfelelni (lásd Galata 1:10), amit pedig munkájával keres, azt túlnyomórészt olyan testi szükségletei kielégítésére fordítja, mint az evés-ivás, tulajdonszerzés, családalapítás/családfenntartás stb. Pál ezeket a dolgokat a "jog" szó alatt foglalja össze (lásd 1Korinthus 9:4-6). Úgy tekint ezekre a "jogokra", mint a világ "törvényeire" (mint puszta testi szükségekre és szükségszerűségekre), mikor azonban arról értekezik, hogy a "törvény alatt vagyunk"-e, vagy nem vagyunk a "törvény alatt", akkor mégis valami messze magasabb és egyben szélesebb dologra gondol.
Az apostol a következőkben úgy érvel, hogy ő nem él ezen jogaival, hiszen ő már egy magasabb "törvény" alatt áll, mint a testi élet szükségleteinek munka általi betöltésének kényszerűségének a törvénye (1Korinthus 9:12b). Az ő eledele ugyanis az evangélium terjesztése, annak jutalma pedig nem múló és testi, hanem örök és szellemi. Minden anyagi természetű forrását ebbe a munkába forgatja vissza (1Korinthus 9:15-18). Mire az 1Korinthus 9:19 igevershez érünk, Pál lényegében azt fejezi ki, hogy bár ő magát a korinthusi gyülekezetnek is szolgájává tette, mégsem az ő alkalmazottjukként dolgozik - vagyis nem az ő törvényeik alatt áll. Az, hogy a gyülekezetek tagjainak adakozása teszi lehetővé számára Isten örömhírének, e magasabb szellemi törvénynek máshol való akadálytalan terjesztését, abból messze nem következik az, hogy nekik, embereknek tartozna elszámolással (hiszen az esetleges adakozásuk által a gyülekezetek tagjai Isten munkájába álltak be béresként, és nem váltak egy csapásra földesgazdává - a fordító megjegyzése).
Amire viszont már a 20. igevershez érünk, Pál a zsidó hagyományokról kezd el hasonló értelemben beszélni. A Mózes által közvetített törvények alatt élő zsidóknak megvoltak a szokásaik, rítusaik, és hagyományaik, ugyanakkor Isten törvényéhez szépen hozzá-hozzácsatolták saját szabályaikat is, melyek által effektíve "saját törvényük" hatálya alá helyezték magukat. Nem sokban különbözik ez attól, mikor egy munkaadó a munka helyes elvégzésére vonatkozólag saját szabályokat állít fel, majd az általa alkalmazott munkástól ezen szabályok gondos betartását várja el. Így már olyan emberi, azaz testből és nem szellemből származó normáknak is meg kellett felelniük, melyeknek szellemi haszna értelemszerűen nem volt, sőt, inkább kontraproduktívak voltak e szempontból. Pál apostol tehát voltaképp csupán annyit állít, hogy Krisztusban fel van hatalmazva arra, hogy szabadon belépjen a mózesi hagyomány rezgésterébe, és akár még a további ember-alkotta szabályoknak is eleget tehet - persze nem képmutatásból, hanem hogy így cselekedve meg ne botránkoztassa azon lelkeket a zsidóságból, akiknek a megnyeresére törekszik. Végső soron azonban szabad a törvény minden restrikciója alól, ő ugyanis már nem a mózesi törvény hatálya alatt áll, vagy ha úgy tetszik, nem annak az alkalmazottja, és még kevésbé a mózesi törvényhez toldott emberi kitalációké. Ő az élő Isten, és nem a halott betű alkalmazottja, aratómunkása. Pál tehát szabadon mozoghat a legalizmus által behatárolt térben, az anyagi eszközök által szegélyezett emberi elvárások parkettjén, de mindezekkel sokkal nagyobb szabadsággal élhet. Embernek ő nem tartozik semmivel, elszámolással ugyanis egyedül Krisztusnak tartozik, hiszen ő abban hisz, és annak a szolgálatában forgolódik, Aki maga töltötte be az egész törvényt, és Aki a törvény követelményeitől való szabadság felett még lelki üdvösséget is kínál.
A Galatákhoz írt levelében Pál azáltal mélyíti el a "törvény alatt valók" fogalmának további megértését, hogy az újjászületett hívő törvényhez fűződő viszonyának tisztázása végett (a törvény alatt itt konkrétan a mózesi törvényeket értve) egy börtönőr és egy börtön képét foganatosítja:
"Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt" (Galata 3:23-25).
A törvény alatt való ember léte olyan, mint egy börtönbe zárt rabé. A rabnak nincs szabadsága arra, hogy kedve szerint jöjjön és menjen, hanem - a szó szoros értelmében is - le van láncolva, köteles. A börtönőr viszont saját akaratából járhat ki és be. Egyenruhát visel, és szabad akaratból veti magát alá a zárt intézmény belső szabályzatának, hogy a rabokkal és a rabokért dolgozzon. A nap végén viszont szabadon távozhat. A raboknak csak úgy lehet szabadulásban részük, ha valaki bejön, saját pénzén lefizeti az óvadékot, és így kiszabadítja őket. Az evangélium törvénye épp ezt teszi.
Pál apostol Jézusról hirdetett üzenete a "törvény alatt való" ember egyetlen kiútja a börtöncellából. Ez az örömhír nyitja meg előttünk az ajtót arra, hogy valami jobbért, magasabbért élhessünk. Az evangéliumért élni messze túlmutat a pénzszerzésen, a hagyományoknak való megfelelésen, vagy bármin, amit ember embertől elvár. Ez az élet lehetővé teszi számunkra mások szabad szívből való szolgálatát (bármilyen téren), hogy őket is rávezethessük a szív szabadsága, és az Isten előtt való tiszta lelkiismeret örömére.
English
Kik az 1Korinthus 9:20-ban említett "a törvény alatt valók" ?
