Mit tegyen a keresztény, ha hitbéli meggyőződései sértik a toleráns társadalom értékrendjét?


Kérdés: Mit tegyen a keresztény, ha hitbéli meggyőződései sértik a toleráns társadalom értékrendjét?

Válasz:
Napjaink társadalmában sokan akarnak toleránsnak tetsze(leg)ni, még önmaguk előtt is. Ők általában valahogy így határozzák meg a tolerancia fogalmát: „Elfogadom az embereket olyannak amilyenek, anélkül hogy tetteiket vagy életvezetésüket bírálnám." Mivel a Biblia azonban egyes életstílusokat nagyon világosan bűnösnek minősít, ezért az Ige talaján szilárdan álló keresztény egyszerűen nem érthet tiszta lelkiismerettel egyet minden tettel és életvezetési stílussal. Mikor a keresztény hívő meggyőződése ütközik azzal, amit a társadalom aktuálisan toleránsnak tart, akkor a testvéreket sokszor intoleránsnak, vagy szemellenzősnek bélyegezik, esetleg még cifrább nevekkel illetik őket. Ironikus módon pont a magukat legtoleránsabbnak vallók azok, akik a legkevésbé elfogadóak a keresztény világnézettel szemben.

A bibliai keresztény meggyőződés és a világi tolerancia eltérő mércéjének ütközése időnként nagyon abszurd módon ölt testet. Megesett már, hogy egy keresztény céget bírósági ítélet által köteleztek arra, hogy melegházasságokat is fényképezzen, hogy lebonyolítsa az esküvőt, vagy hogy kifejezetten meleg nászéjszakára adjon ki szobát. Máskor ez a konfliktus nem ilyen nagy nyilvánosság előtt lép fel, hanem csak mindennapi életünk színpadán, mondjuk egy olyan ismerősünk személyében, aki történetesen azt hangoztatja, hogy a bulikon nyugodtan leihatjuk magunkat, vagy hogy házasságon kívüli kötetlen szexuális kapcsolatra léphetünk bárkivel.

Egy az életünk számos területét lefedő általános elv a zsidó legfelsőbb bíróság előtt hangzott el Pál apostol szájából Isten Szent Lelke által. Ez így hangzik: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek" (Apostolok Cselekedetei 5:29). Mindegy, hogy Jézus követője milyen társadalmi nyomással néz szembe, ő mindig tudja, hogy Ki az ő hű Ura, és hogy Kinek akar engedelmeskedni élete minden idejében. Ez egy olyan világban, mely már földi szolgálatakor is gyűlölte Jézust, nyilván konfliktusokhoz fog vezetni. A korszellem által olyan hangosan szajkózott toleráns új világrendben egy talpalattnyi hely sincs a keresztény ember bibliai meggyőződéseinek. Akik azonban már a Szent Lélek által élnek ebben a világban, azok nem tudnak ezen bibliai hitelvek hiányában létezni. A Biblia világosan állítja, hogy igenis létezik jól elkülöníthető abszolút jó és abszolút rossz. Ezen a tényen a világ összes önismereti csoportja és érzékenyítő tréningje sem fog tudni változtatni.

Ha a toleranciát úgy határozzuk meg, hogy „belenyugszunk valamibe, amit nem kedvelünk", akkor azt is mondhatjuk, hogy a tolerancia megtűrést-, és nem egyetértést, vagy támogatást jelent. Ebben az értelemben a kereszténynek is érdemes toleránsnak lennie, hogy az Úr Jézus elfogadó és szeretetteljes vonásai rajta keresztül is kidomborulhassanak (Máté 5:16). Szükséges, hogy képesek legyünk sok mindenbe „belenyugodni". A legtöbb esetben jó, ha képesek vagyunk elutasító impulzusainkat kordában tartani, még akkor is ha valamit ízléstelennek tartunk. A tolerancia akkor válik problémává, ha megköveteli tőlünk, hogy olyasvalamivel értsünk egyet és azt helyeseljünk, amit mi magunk sértőnek találunk. A bibliai meggyőződés szilárd talaján álló keresztény képes elfogadni azt a tényt, hogy minden ember követ el bűnt, azt azonban továbbra is világosan nevén nevezi. A keresztény meggyőződés teljesen kizárja a bűnnel való egyetértés puszta lehetőségét is.

Függetlenül attól, hogy milyen definíció szerint értelmezzük, a toleranciának is vannak határai. Gondoljunk csak bele, hogy milyen üzenete volna annak, ha egy gyülekezet boszorkányokkal (pl. Wicca) együtt tartana „interaktív" istentiszteletet? Mi lenne, ha egy bíró úgy döntene, hogy „tolerálja" majd a hamis vallomást a tárgyaláson, még ha ő személyesen nem is kedveli azt? Egy tanár az arcátlanság milyen fokát kell „tolerálja" diákjaitól? Mi történne, ha egy sebész elkezdene elégtelen higiéniai körülményeket „tolerálni" a műtőben?

Ha a hívőként olyan helyzetben találjuk magunkat, mikor keresztény meggyőződésünk ütközik egy adott személy toleranciáról alkotott nézeteivel, akkor a következőket tegyük. 1) Imádkozzunk bölcsességért és bátorságért (már az adott helyzetben is lehet csendesen). 2) Vizsgáljuk meg saját nézeteinket, hogy meggyőződhessünk róla, azok valóban bibliai alapon nyugszanak, és nem csak a mi szubjektív véleményünk termékei. Egy gyakorlati példával élve tehát helyes, ha a szeretetvendégségünkben etnikailag színes ételeket kínálunk fel, az már viszont bibliailag tarthatatlan, hogy például egy közös hindu-keresztény istentiszteletet ünnepeljünk a gyüliben. 3) Kötelezzük el magunkat amellett, hogy jót tegyünk ellenségeinkkel, és hogy szeressük őket (Máté 5:38–48). 4) Az legyen szívünk szándéka, hogy a konfliktusban „jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést" öltözzünk fel (Kolossébeliekhez 3:12). 5) Amennyiben jogi szempontok is felmerülnek, akkor a keresztény hívőnek érdemes a Biblia tükrében vizsgálnia törvényadta lehetőségeit (lásd Apostolok Cselekedetei 16:37–38; 21:39).

Keresztény meggyőződésünk-, és a világi tolerancia közötti konfliktus kellős közepén is elhívásunk van arra, hogy Jézus Krisztus szeretetét és igazságosságát tükrözzük, ezzel is példázva azt, hogy az igazság és a szeretet nagyon is jól megférnek egymás mellett. Minden helyzetben a „bölcsességnek szelídségével" átitatott tettekben gyakoroljuk magunkat (Jakab 3:13). A magatartásunk és életvezetésünk pedig olyan kell legyen, „hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket" (1.Péter 3:16).

English


Vissza a magyar oldalra
Mit tegyen a keresztény, ha hitbéli meggyőződései sértik a toleráns társadalom értékrendjét?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől