Hogyan is lehetne a menny tökéletes, ha éppen egyik szeretett hozzátartozónk sincs velünk?


Kérdés: Hogyan is lehetne a menny tökéletes, ha éppen egyik szeretett hozzátartozónk sincs velünk?

Válasz:
Maga a tökéletesség szó a teljesség eszményét hordozza magában. Olyan megbonthatatlan egység ez, melyből semmi sem hiányzik. Hogyan lehet a menny tehát tökéletes, ha emberek hiányoznak onnan? Nem volna jobb, ha minden szeretett hozzátartozónk és közelállónk is ott volna?

Isten maga a tökéletesség (Zsoltárok 18:31). Isten lakhelye is maga a tökély. Isten megváltásra vonatkozó elvégzett terve sem kevésbé tökéletes. Ebben a tervben, és az azt követő gyakorlati teljesítésében, Isten mindenki felé kinyújtotta megmentő jobbját, akik a saját érdemeik és jóságuk helyett csak Jézus Krisztus érdemeiért és jóságáért számoltatnak a jók közé. Ezek az emberek kizárólag Jézus Krisztusban bíznak megváltásukért. De mi van azokkal, akik nem így tesznek? Ők sajnos egy vonással utasítják vissza magát a tökéletességet-, Isten kertszomszédságára való jogukat-, és végtére magát Istent. János evangéliumának 3:18 igerésze így ráz fel bennünket: „A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." Ha Isten megtérésre kényszerítené az embereket, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyná bűneiket, esetleg ha Jézus Krisztus ajándékba adott kegyelmét megkerülve – saját érdemeik mentén – adna nekik bebocsátást a mennybe, az mind menny tökéletességének rovására menne.

Mikor megérkezünk a mennybe, szemléletmódunk nyomban megváltozik majd. A korlátolt, földi perspektívánk szűk rését, felváltja dicső mennyei látásmódunk. Mikor a Jelenések könyvének 21:4 igerésze az örök életünkről szól, akkor afelől biztosít bennünket, hogy „az Isten eltöröl minden könyet a szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." Szeretett közelállóink hiánya miatt érzett űr pontosan a gyász és a fájdalom kategóriájába esik. Azonban az is meglehet, hogy fájó emlékeiket már nem fogjuk hordozni. Az sem kizárható, hogy valóban meg fogjuk érteni, hogy az ő hiányuk hogyan járul hozzá Isten dicsőségéhez (még ha ez mostani állapotunkban ellentmondásosnak is tűnik). „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem" (1.Korinthusbeliekhez 13:12). Amíg pedig az ismeret ezen teljessége eljő, addig hit által elfogadjuk, hogy mindaz, amit Isten a mennyről kijelentett nekünk, maradéktalanul igaz, vagyis hogy mi is örökké a tökéletességben fogunk lakozni.

Ha mélyebb betekintést akarsz nyerni az örök életbe, akkor tanulmányozd figyelmesen a Jelenések könyvének utóbbi fejezeteit, kifejezetten a 21. és a 22. fejezeteket. Isten mindent újjáteremt: minden az eredeti dicső fényében-, vagy még azt túlragyogva tündököl a dicső szentségben. A „mindenben" persze mi is benne vagyunk. Testünk, lelkünk és szellemünk a mennyei áldások teljességét öröklik majd. Egyszer és mindenkorra megszabadulunk majd a bűn jelenlététől is, így minden gondolatunk, szavunk és törekvésünk összhangban lesz Istenével (1.János 3:2). Istennek tökéletes terve van megváltottjai vigasztalására (Ézsaiás 40:1). Ő minden Őbenne hívőt tökéletesíteni fog (Zsidókhoz 10:14) és mindörökké személyesen gondoskodik majd róla (Zsoltárok 23:6).

Jelenleg azonban nem azon kellene törjük a fejünket, hogy milyen lesz a menny szeretett közelállóink hiányában, hanem minden erőnkkel azon kell fáradoznunk, hogy a szóban forgó embertársainkat hogyan vezessük el Jézus Krisztus megváltó karjaiba, hogy aztán ők is ott lehessenek velünk a mennyben.

English


Vissza a magyar oldalra
Hogyan is lehetne a menny tökéletes, ha éppen egyik szeretett hozzátartozónk sincs velünk?