Kérdés
Miért mondja Jézus, hogy többet érünk, mint sok veréb (Máté 10:31)?
Válasz
Amikor Jézus arra készül, hogy kiküldje tizenkét apostolát, hogy ők folytassák a mennyek országa eljövetele örömhírének terjesztését, a rendkívüli üldöztetésre is felkészíti őket (Máté 10:16-25). Mivel tudja, hogy szívük tele van félelemmel, vigasztalja és bátorítja őket (Máté 10:26-33). E hamarosan próbára teendő tanítványok mindenek előtt tagadhatatlanul attól féltek, hogy kemény fizikai bántalmazás és halál éri őket. E félelmük kapcsán teszi fel Jézus a tanító kérdést: "Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatok számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél" (Máté 10:29-31, SZIT).
Jézus ezzel megerősíti az Atya testi gondjainkról való gondosviseléséről szóló korábbi leckéjét: "Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?" (Máté 6:25-26, SZIT). Ha az Atya tehát olyan, látszólag jelentéktelen teremtményekről is gondoskodik, mint az ég madarai és az apró verebek, mennyivel nagyobb gonddal és törődéssel fordul szeretett gyermekeihez, akiket saját képmására teremtett?
Jézus érintőlegesen az akkoriban a piacon megvásárolható verebek árára is kitér. Lukács evangelista beszámolója szerint így tanított: "Ugye, két fillérért öt verebet lehet venni? Mégis, egyetlen ilyen verébről sem feledkezik el Isten" (Lukács 12:6, EFO). Az eredeti szövegben itt említett rézpénz ma kevesebb, mint egy pár forintnak feleltethető meg. A verebhús, ami kis mértékben tipikusan a szegények táplálékul szolgált, olcsó volt. Míg Jézus tehát a madarak jelentéktelenségét emeli ki, addig szemben tanítványai nagy értékét hangsúlyozza ki szavaival. Az Atya olyan bensőségesen törődik követőivel, hogy még a fejükön lévő hajszálak számát is ismeri. Ha a teremtményei közül Isten a legkisebbekre és a legszerényebbekre is úgy vigyáz, hogy "egy sem esik le a földre" az Ő beleegyezése nélkül, akkor mennyivel éberebben őrködik országa szolgái felett? A mikro és makro összevetése, az azzokkal való érvelés a rabbik körében bevett tanítási eszköz, szemléltetési módszer volt. Jézus már a Máté 12:12 igversben is foganatosította ezt metódust, hogy rávilágítson, Isten szemében az ember értékesebb az állatoknál.
A tanítványoknak tehát voltaképp nem volt semmi félnivalójuk, hiszen szuverén Uruk és szerető Atyjuk támogatta őket a küldetésükben. Isten gondviselése olyan szinten kiterjed mindenre, hogy egyetlen veréb sem eshet a földre anélkül, hogy Ő ne tudna arról. Isten életünk legnagyobb, legfélelmetesebb eseményeit éppúgy irányítása alatt tartja, mint a legjelentéktelenebb apróságokat. Ha Őt szolgálva szenvednénk és halnánk is meg, bízhatunk abban, hogy semmi olyan nem történhet velünk, ami az Ő akaratán és tervén kívül esne (Róma 8:17, 28; Efézus 1:11).
Jézus azt mondja, hogy sok verébnél többet érünk, Isten szolgái ugyanis nagyra becsültetnek. Mi az Ő szeretett gyermekei vagyunk, akik mindannyian kincset érünk számára (1János 3:1; János 1:12-13; 2Korinthus 6:17-18; Galata 3:26). Isten kiválasztott minket, Jézus Krisztus által a családjába fogadott, és dicsőséges kegyelmének kedvezményezettjeivé tett minket (Efézus 1:4-6; lásd még 1Thesszalonika 1:4; 2:13). "...Nem arany- vagy ezüstpénzzel fizetett értetek, amely elveszti az értékét, hanem Krisztus vérével, amely mindennél értékesebb. Ez a vér olyan, mint a hibátlan áldozati bárány vére" (1Péter 1:18-19, EFO). Egy veréb egy pár filléren is megvásárolható, az az ár viszont, amit Isten a mi megváltásunkért fizetett, saját Fia vére volt (Efézus 1:7; 1Korinthus 6:20). Isten irántunk való szeretete olyan nagy, hogy egyszülött Fiát adta, hogy meghaljon értünk, és így megválthasson magának minket (Róma 5:8; lásd még Róma 8:31-39; János 3:16-17).
Nemcsak sok verébnél érünk többet, hanem Isten egyenesen a "remekművének" tart minket: "arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk" (Efézus 2:10, EFO). Isten szemében nem vagyunk jelentéktelenek vagy valami járulékos veszteségként leírható tételek. Mi az Ő felbecsülhetetlen és legértékesebb műalkotásai vagyunk, melyek "csodálatos módon" lettek megteremtve (Zsoltárok 139:14). Isten, Aki saját képére és hasonlatosságára teremtett minket, teremtése megkoronázásaként tekint ránk (1Mózes 1:26-27; 5:1; 9:6; Jakab 3:9). Ezzel a bizonyossággal felvértezve, az apostolok példáját követve mi is bátran elmehetünk oda, ahová az Úr küld minket, és az ott esetlegesen tapasztalt ellenállás ellenére is magabiztosan járhatunk Isten szerető gondoskodásában, miközben azokat a jó cselekedeteket visszük véghez, amelyeket Ő tervezett és készített elő számunkra.
English
Miért mondja Jézus, hogy többet érünk, mint sok veréb (Máté 10:31)?
