Kérdés
A bruttó vagy a nettó jövedelmünkből kéne tizedet fizessünk?
Válasz
A tized egy ószövetségi elv. A tized megfizetését Isten törvénye írta elő. A rendelés szerint minden izraelita minden megkeresett javának – legyen szó akár a terményeiből-, akár tenyésztett állataiból származó jövedelméről – 10%-át kellett beszolgáltatnia a szent sátor/templom és az abban szolgálatot végzők fenntartására (3.Mózes 27:30; 4.Mózes 18:26; 5.Mózes 14:24; 2.Krónika 31:5). A Krisztusban hívőkre már nem terjed ki ez a parancs, azaz nem kötelező jövedelmünk 10%-át beszolgáltassuk. Minden egyes keresztény szorgalmas imádságban kell körbejárja, azaz Isten bölcsességét kell keresse abban (is), hogy mennyit adjon (Jakab 1:5). Sokan úgy tartják, hogy az ószövetségi tized egy jó elv, amit a hívek bátran követhetnek. Ha jövedelmed 10%-át visszaadod Istennek, az jól mutatja, hogy hálás vagy neki mindazért, amit adott, valamint arra is mindig emlékeztet, hogy anyagi javak helyett egyedül Istent tedd támaszoddá.
A Biblia nem közli konkrétan, hogy a bruttó vagy a nettó jövedelmünk 10%-át kéne adjuk. Az Ószövetség azt tanítja, hogy minden keresményünk legjavát, minden szerzeményünk zsengéjét adjuk (2.Mózes 23:16; 34:22; 3.Mózes 2:12-14; 2.Krónika 31:5). Az ószövetségi hívők a termésük legjavából adtak, nem a már enyhén megnyomódott gyümölcseikből, nem állataik fajzásának kicsit suta maradékából. A mi adakozásunkban is ugyanez az elv kell érvényesüljön. Nyomatékosítjuk, hogy a hívőnek azt kell adnia, amiről úgy gondolja, hogy Isten azt szeretné tőle, hogy adja. Minden a szív állapotára/a szívbéli hozzáállásra vezetendő vissza: Isten iránti tiszteletből adunk, vagy adakozásunk mögött mégis saját vagyonunk megtartásának számít(gat)ó mérlegelgetése áll? Mindenki úgy adjon tehát “...a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2.Korinthusbeliekhez 9:7).
English
A bruttó vagy a nettó jövedelmünkből kéne tizedet fizessünk?
