Helyénvaló-e titokban tartani, hogy hívők vagyunk, hogy ezzel megmentsük az életünket?


Kérdés: Helyénvaló-e titokban tartani, hogy hívők vagyunk, hogy ezzel megmentsük az életünket?

Válasz:
Helytelen dolog-e titkos hívőként élni, hogy elkerüljük a megtorlást vagy éppen a halált? Készek kell-e legyenek a keresztyének meghalni Jézus nevének megvallásáért? Titokban tartsuk-e a hitünket azért, hogy az életünket mentsük? A világ sok részén élő keresztyének számára ezek csak elméleti kérdések, hiszen a legnagyobb sérelem, amely hitük miatt éri őket az, hogy kinevetik vagy szavakkal bántalmazzák őket. A világ más részein azonban ezek nagyon is valós és gyakorlati kérdések, mivel az életük szó szerint kockán forog. Egy dolog, hogy nem vagy olyan bátor, mint szeretnél azért, hogy a saját vagy a családod életét megmentsd. Egészen más dolog nagyobbra tartani az életedet, mint Krisztust szolgálni, tisztelni, imádni és neki engedelmeskedni. Ez alapján helytelen-e a Krisztusba vetett hitedet titokban tartani?

Maga Jézus adja meg erre a választ: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot" (Máté 10:32-34). Krisztus világossá tette számunkra, hogy „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ" (János 15:18-19). Ezért bár érthető, ha valaki, az életét mentendő, titokban tartja a hitét, az egyébként titokban tartott hit elfogadhatatlan.

A fenti szakaszban a világ szó eredetije a görög koszmosz. Istentelen, erkölcstelen emberek gonosz, bukott világnézetére utal, kiknek a szívét és elméjét a Sátán uralja (János 14:30; 1János 5:19; Efezus 2:1-3). Sátán gyűlöli Istent. Azokat is gyűlöli, akik követik Krisztust. A keresztyének Sátán haragjának a céltáblái. Célja az, hogy „lenyelje" őket (1Péter 5:8; Efezus 6:11). Nem kellene meglepődnünk azon, hogy a világ vezetői pusztán azért gyűlölik a hívőket, mert nem vagyunk e világból valók. Azért üldözik és gyilkolják naponta a keresztyéneket a Krisztusba vetett hitük miatt, mert az istenfélő életvitelük ítéletet hoz a világ gonosz tetteire (Példabeszédek 29:27). Így volt ez már az idők kezdete óta, amikor Kain elkövette az első gyilkosságot, és megölte Ábelt (1Mózes 4:1-8). Miért vetemedett Kain erre? „Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak" (1János 3:12). Ugyanígy van ez ma is: a világ ünnepli a gonosztevőket (Róma 1:32), és elítéli azokat, akik igazságosan akarnak élni.

Jézus más üzenetet is hozott: „Akkor [a világiak] átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért" (Máté 24:9). Jézus ezt ígérte nekünk: az idők végén a keresztyénekre komoly üldöztetés vár az istentelen világ részéről. Meggyalázzák, bántalmazzák és elátkozzák őket. Az „átadnak" szó görög megfelelőjét arra használták, amikor a rendőrségnek vagy katonaságnak kiszolgáltatnak valakit (vö. Máté 4:12). Sokakat megölnek. Az Ő nevéért minden nép gyűlölni fog. Márk, a párhuzamos szakaszban ezt mondja: „Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik" (Márk 13:9). Ahogy azt ma világszerte tapasztaljuk, a Krisztus nevével való azonosulás a szabadságunkba, jogainkba, tisztességünkbe és olykor az életünkbe kerül.

Krisztus azt parancsolta a keresztyéneknek, hogy „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" (Máté 28:19). Pál ezzel a kérdéssel visszhangozza Krisztus szavait: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?" És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!"" (Róma 10:14-15). Ahhoz, hogy az evangéliumot még a föld legsötétebb zugaiba is eljusson, lennie kell valakinek, aki elviszi. Az a dolgunk a földön, hogy a világ világossága és a föld sója legyünk, megosztván másokkal a Jézus Krisztusról szóló örömhírt. Igen, néha ezzel üldöztetést vonunk magunk után, és néha még az életünk is veszélybe kerül. De tudjuk, hogy Isten akarata az, hogy megosszuk az igazságot másokkal, és azt is tudjuk, hogy neki van elég hatalma megóvni bennünket mindaddig, amíg a földi küldetésünk véget nem ér.

Krisztusért élni ezen a világon nem könnyű, és néha kifejezetten nehéz. Ez a világ nem az otthonunk. A világ egy csatatér. Az élet próbái eszközök Isten kezében, amelyekkel növekedést ad nekünk, és Jézus képére formál. Ezekben a nehéz időkben Krisztusra kell tekintenünk, és hagyni, hogy ereje munkálkodjon bennünk. Közvetlenül mennybemenetele előtt Jézus azt a végső parancsot adta, hogy hirdessük az evangéliumot az egész világon. Ezzel együtt egy végső ígéretet is adott: „és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Csak ez számít.

English


Vissza a magyar oldalra
Helyénvaló-e titokban tartani, hogy hívők vagyunk, hogy ezzel megmentsük az életünket?