Kérdés
Mit jelent Jakab 4:8-ban szereplő igevers, mely kimondja, "tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök"?
Válasz
Jakab apostol már az az ősegyházban is figyelmes lett arra, hogy a keresztények életébe beszivárgó világiasság széles körben problémát jelent. Arra intette hát olvasóit, hogy térjenek meg bűnös utaikról, és forduljanak oda az Úrhoz: "Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek" (Jakab 4:8, MBT).
Jakab a "tisztítsátok meg a kezeteket" parancs által szellemi és erkölcsi értelemben is összekapcsolta azt az ősi zsidó istentiszteleti szertartások gyakorlatával, nyelvezetével. Valahányszor ugyanis a papok bementek a pusztai vándorlás szent sátrába, és az oltárhoz léptek, hogy ott az Úrnak szolgáljanak, a rézmedencéből vett vízzel kellett megtisztítaniuk a kezüket és a lábukat: "Mossák meg a kezüket és lábukat, hogy ne haljanak meg. Örök rendelkezés lesz ez nekik, neki és utódainak nemzedékről nemzedékre" (2Mózes 30:21, MBT).
Jakab e sorok leírásánál talán a Dávid király ajkán található jós Igére gondolt: "Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra" (Zsoltárok 24:3-4). Jakab arra való felszólítása, hogy "tisztítsátok meg a kezeteket", azonban inkább az emberek világi cselekedeteire és szemmel látható tetteire összpontosított. Isten Ézsaiás prófétán keresztül is hasonló parancsot adott: "Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg. El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat!" (Ézsaiás 1:16, SZIT).
Elkerülhetetlen, hogy bepiszkoljuk kezeinket, mikor világunk fövenyén tápászkodunk. Kezeinket úgy tisztíthatjuk meg, hogy elvetjük magunktól bűnös törekvéseinket és a kimarjult lábú erkölcsi kompromisszumokot, majd Isten bocsánatát kérjük. Szívünket a gondolkodásunk és a szellemünk belső megújítása által tisztíthatjuk meg (Zsoltárok 51:12, KAR). Pál apostol által mai is így tanít minket, hívőket az Isten: "...határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek! Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint..." (Róma 12:1-2, EFO). Adjuk hát oda testüket (annak minden testi késztetésével és ingerületével egyetemben) - beleértve a kezüket is - Istennek.
Jakab "kétlelkűek"-nek nevezett egyes embereket, mert azok továbbra is erősen ragaszkodtak a világhoz, miközben ajkaikkal azt hirdették, hogy ők márpedig az Istent szeretik és imádják. Az Ézsaiás próféta korában élt emberekről az előbbivel egybecsengő bizonyságot tesz az Úr: "...Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn" (Ézsaiás 29:13).
Jakab úgy látta, hogy eljött az ideje, hogy az emberek szépen lebontsák a bűneik takargatására emelt vaskos falakat, és végre önmagukkal szemben is őszinték legyenek Isten színe előtt. Arra bátorította őket, hogy igazi, szívbéli bűnbánattal járuljanak Istenhez, tettetés nélkül átélve a bűneik miatt érzett torokszorító bánatot: "Ahogyan Istenhez közeledtek, szomorkodjatok, bánjátok meg a bűneiteket, és sírjatok! Nevetés helyett sírjatok, öröm helyett szomorkodjatok! Alázzátok meg magatokat Isten előtt, és ő majd felemel benneteket" (Jakab 4:9-10, EFO).
Jézus Krisztus azt tanította, hogy a szív elrejtett emberének tisztasága fontosabb, mint a fizikai test rituális, külsődleges megtisztítása: "Ami viszont a szádból kijön — vagyis, amit mondasz —, az a szívedből származik, és az tehet téged tisztátalanná! Mert az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a szexuális bűnök, a lopás, a hazugság és a gyalázkodás. Ezek teszik tisztátalanná az embert, nem pedig az, ha nem végzi el a szertartásos kézmosást étkezés előtt”" (Máté 15:18-20, EFO; lásd még Márk 7:1-9, 14-15, 20-23; Lukács 11:37-41). Amikor Jakab apostol azt hirdette, hogy "tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök", nyilván képletesen szólt, a kézmosást pedig a bűnbánat és a bűn lemosásának szimbólumaként használta.
Mi azonban valójában képtelenek vagyunk önmagunkat (vagy akár embertársunkat) megtisztítani a bűntől. Isten "...Fiának vére megtisztít minket minden bűntől" - erre tehát egyedül Jézus Krisztus egyszeri és teljességgel bevégzett áldozata képes (1János 1:7, MBT). Krisztus önszántából adta értünk magát, és hagyta vérét kiontatni a kereszten, hogy így hozza meg a a bűneinkért való szükséges áldozatot, és általa teljesen megtisztítva Isten megbocsátásában részesülhessünk (János 1:29; Efézus 1:7; Zsidókhoz 9:12-22; 1Péter 1:18-19). Most már bátran közeledhetünk Istenhez "...Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől" (Zsidókhoz 10:19-22, MBT).
English
Mit jelent Jakab 4:8-ban szereplő igevers, mely kimondja, "tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök"?
