Kérdés
Hogyan tisztelhetjük a bántalmazó szülőket?
Válasz
Talán az egyik legnehezebb kérdés, amivel egy keresztény szembetalálkozhat az, hogy hogyan tiszteljünk egy bántalmazó szülőt Isten 5. parancsa szerint (II.Mózes 20:12 – Tízparancsolat). Annyival egyszerűbb lett volna, ha Isten csak arra kért volna bennünket, hogy akkor tiszteljük szüleinket, ha jók és kedvesek hozzánk, valamint ha ők maguk is szeretnek bennünket. Ez a parancsolat azonban egyszerűen azt mondja, hogy tiszteld apádat és anyádat minden más részletezés nélkül. Sajnos sok olyan megbántott és érzelmileg sérült ember létezik, akik ezt a parancsot szinte lehetetlen kihívásként élik meg. A bántalmazás szó igen tág fogalom: gyermekünket felnevelhetjük minden fizikai igényét jól kielégítve, azonban még így is szenvedhet szeretetünk és támogatásunk hiányától. Lehet, hogy a gyermeket soha nem bántalmazták, az évek múltával mégis egyre jobban begubózik és lelke fokozatosan elhervad, akárcsak egy növény elszárad az éltető napfény nélkül. A gyermek kétségbeesetten törekszik majd belekapaszkodni a legkisebb érzelmi megnyilvánulásokba is. Felnővén külsőleg egy teljesen normális embernek fog tűnni, lelkileg azonban sérültként éli le az életét szülei közömbössége miatt.
Vannak olyan esetek is mikor a gyermek lelke már egészen fiatal korában sérül azáltal, hogy mást sem hall, mint hogy ő csak egy semmirekellő és felnőtt korában is csak az marad. Fizikai bántalmazásról persze szó sincs, a gyermek azonban mégis sérül. Ha mindent leszólnak amibe csak belevág, akkor egyszer csak már természet szerint is el fogja hinni, hogy amit a szülei mondanak róla saját magáról az igaz. Így az a gyermek, aki ilyen viselkedés elszenvedője lépésről lépésre egyre jobban visszahúzódik majd, és egy láthatatlan falat húz maga köré, ami mögött csak vegetál, de nem él teljes életet. Bár ezeket a gyerekeket soha nem érte fizikai bántalmazás szüleik részéről, lelkileg rokkant emberekké válnak. Nehezükre esik majd másokkal barátkozniuk, és más felnőttekhez is csak nehezen tudnak majd közeledni.
A gyermekbántalmazás ezen rejtett formái mellett sajnos léteznek olyan minősített esetek is, mikor a gyermeket elhanyagolják, ütik és vágják vagy még rosszabb esetben szexuális erőszakot is tesznek rajta. A nagy kérdés tehát az, hogy hogyan engedelmeskedjünk Isten tiszteletre hívó parancsának olyan szülők esetében, akik ilyen kegyetlen bánásmódot tanúsítanak gyermekükkel szembe. Amit elsőképp az emlékeinkbe kell idéznünk az a tény, hogy szerető mennyei Atyánk nem önkényesen állít fel szabályokat, hanem a parancsolatai kivétel nélkül a mi javunkat szolgálják. Ha valóban szívünk mélyéből engedelmeskedni akarunk Őneki, akkor minden bizonnyal buzgón támogat minket abban, hogy úgymond jár(hat)atlan sivatagokban is megegyengesse az utainkat. Az első lépés egy szeretetteljes és bizalmas viszony felépítése mennyei Atyánkkal. Ez igencsak nehéz azoknak, akiknek soha nem volt elfogadó és szeretetteljes viszonyban részük. Mindazoknak, akik ebben a helyzetben vannak egy apró lépést kell közeledniük Isten felé őszintén így szólván szívükben: „Meg szeretnélek ismerni és bízni szeretnék Tebenned, kérlek segíts ebben!" Isten kétség kívül válaszolni fog (Lukács 4:18).
Isten az egyetlen, aki képes az ember érzéseit és magatartását megváltoztatni. Egyedül Ő az, aki képes tönkrement kapcsolatokat és megtört szíveket meggyógyítani. Amikor a kapcsolat már fennáll, akkor egyre növekvő bizalommal fordulunk majd Istenhez, és átadhatjuk neki gondjaink terhét annak a tudatában, hogy ő figyel és válaszol (1 János 5:14-15). Isten minden gyermeke, aki készen áll arra, hogy bizalmát Istenbe vesse, meg fogja tapasztalni a Szentlélek munkálkodását szívében. Isten megérinti majd a gyermekkorban elszenvedett bántalmazás következtében megkövesedett szívét, és csodás megmentő tevékenysége folytán egy érző hús szívvé változtatja azt(Ezékiel 36:26).
Isten következő lépése a megbocsátásra való hajlandóság kimunkálása lesz. Akiket ennyire durván bántalmaztak, azoknak ez majdhogynem lehetetlennek fog tűnni, de Istennél minden dolog lehetséges (Márk 10:27). A keserűség már mélyen beszivároghatott ezen áldozatok lelkébe, azonban ha a bántalmazott nem áll tudatosan ellent a Szent Lélek vigasztaló tevékenységének, akkor Ő minden kétségen felül meglágyítja majd a szenvedő áldozat szívét. A fájdalmas élethelyzetet egyre jobban sikerül így Minden Kegyelem Atyjának kezébe letenni. Imáinkban nyíltan beszélhetünk arról, hogy emberi nézőpontunkból mennyire nehezünkre esik a szülők gonosz viselkedését megbocsátani, hiszen nekik pont az lett volna a feladatuk, hogy szeressenek és támogassanak bennünket.
Valljuk meg nyíltan Isten előtt, hogy saját erőnkből képtelenek vagyunk megbocsátani! Nincs mitől tartanunk. Bár az igaz, hogy a meg nem bocsátás bűn, azonban ez csak a szándékos és tudatos ellenállásra vonatkozik, mikor szívünk keménységében megfogadjuk, hogy soha nem bocsátunk meg annak, aki ekkora fájdalmat okozott nekünk. Mikor Isten gyermeke valamit egyedül nem bír elhordozni, akkor sem egy haragos és fenyegető Istennel találja magát szemben mikor a Mennyei Atyjához fordul. Nem. Istenünk egy velünk együtt szenvedő Isten, kinek szíve túlcsordul az együttérzéstől, és aki kegyelemmel teljes- és gondoskodó szeretettel vágyik arra, hogy segíthessen gyermekén.
Mikor aztán Isten Szent Lelke elkezdi finoman gyógyítani szívünket, képesek leszünk majd szüleinket más szemmel nézni. Olyan esetek is elképzelhetőek, mikor a Szent Lélek rávilágít majd szüleink-, vagy legalábbis az egyik szülői fél aggodalmaira, arra, hogy ő(ke)t ugyanígy bántalmazták gyermekkorukban. Ennek következtében vagy fel sem fogták, hogy valójában mit tettek, vagy a bántalmazó viselkedésük tudattalanul az ő feltolult haragjuk szelepeként működött. Azonban még ha szüleink viselkedésének egy érthető-, félig-meddig racionálisan megragadható, oka sincsen, Isten mégis azt akarja, hogy Ő hozzá forduljunk és így Ő megtaníthasson megbocsátani. A harag (még ha jogos reakció is) és a meg nem bocsátás a mi szívünk, lelkünk és a szellemünk mérgezi nap mint nap tovább, vagyis míg el nem engedjük azt, addig mindig folyamatosan benne vagyunk a bántalmazott szenvedő szerepében.
Léteznek beszámolók olyan emberekről, akik hihetetlen gonoszság és szülői szeretetlenség elszenvedése ellenére megtanultak teljesen a mindenható Isten kegyelmétől és erejétől függni. Ők lépésről lépésre egy egyre teljesebb gyógyulást tapasztalhattak meg, így szívük helyreálltával képessé váltak megbocsátást és szeretetet tanúsítani szüleik felé. Szüleiket Isten kezébe átengedve figyelemmel kísérhették megváltozásukat és a történetük vége így az lett, hogy szerető családként boldogan egyesülhettek Isten vezetése alatt. Isten Igéje az Újszövetség hasábjain is így szól hozzánk: „Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel). Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön" (Efézusbeliekhez 6:2-3).
English
Hogyan tisztelhetjük a bántalmazó szülőket?
