Kérdés
Mit mond a Biblia a szüleink tiszteletéről?
Válasz
A tisztelet megadása az a cselekedet, amikor valakinek vagy valaminek megkülönböztetett figyelmet szentelünk, kiváltképp, ha ez a figyelem nagyrabecsüléssel is társul. A Biblia nem adja közvetlenül parancsba, hogy becsülnünk kell szüleinket; a megbecsülés gondolata azonban a tiszteletre és az engedelmességre való felhívás parancsaiban már benne foglaltatott (2.Mózes 20:12; Efézusbeliekhez 6:1).
A megbecsülés azt jelenti, hogy valakinek/valaminek nagy értéket tulajdonítunk. Függetlenül attól, hogy a minket világra hozó személyek milyen jellemmel rendelkeznek, ők akkor is a szüleink, nekünk pedig meg kell becsüljük őket. Ők már csupán a létrejöttünkben betöltött szerepük miatt is értékesek. Ezt a szerepet pedig akkor is tiszteletben tarthatjuk, ha a viselkedésüket nem is tudjuk mindig tisztelni. Ha a megbecsülés gondolatát a tisztelettanúsítás gondolatához kapcsoljuk, akkor már meg is kaptuk a szüleinkkel való helyes bánásmód képletét. Az anyaként és apaként nekik tulajdonított érték miatt kitüntetett figyelemmel vesszük őket körbe, és különleges megbecsülésben részesítjük őket.
Gyermekkorban a becsület és a tisztelet a gyermek engedelmes viselkedésében nyilvánul meg. A gyermekek parancsot kaptak az Úrtól, hogy engedelmeskedjenek anyjuknak és apjuknak (Efézusbeliekhez 6:1; Kolossébeliekhez 3:20). Akár tetszik ez az utasítás, akár nem, a gyerek meg kell tanuljon tisztelettudóan engedelmeskedni szüleinek. Azok a szülők, akik eltűrik gyermekeik tiszteletlen viselkedését, gyakorlatilag egy folytonos lázadásban csapongó, becstelen felnőttkorra készítik elő utódaikat. Az ugyanis igenis a szülők felelőssége, hogy gyermekeiket tiszteletre neveljék. Ők a saját szüleik-, valamint az egyéb autoritások iránt való tisztelettel modellezhetik azt a viselkedést, amit gyermekeiktől szeretnének látni.
A tinédzser és fiatal felnőtt évek nem ritkán a szülőkkel való jövőbeli kapcsolatot is megalapozzák. A hidegháborúk és viharos cirkuszok ellenére a bölcs szülő a hormonvezérelt leendő felnőtt gyermekétől is következetesen megköveteli a tiszteletteljes viselkedést. Amíg az ő háza fedele alatt él, be kell tartania a házirendet, és még akkor is tiszteletet kell tanúsítania szülei értékrendje iránt, ha azzal ő már nem ért egyet. A fiatal felnőttek egyik fejlesztendő képessége ugyanis épp a tanácsok meghallgatására való hajlandóság. Azzal pedig, hogy odahajtják fülük az intelemre, egyidejűleg a tiszteletadás egyik nemében is gyakorolhatják maguk. A Példabeszédek könyvének 23:22-es igeverse ma is így szól hozzánk: “Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.” E készség kifejlődése érdekében a szülők úgy tudnak leginkább jó példával elöl járni, hogy ők is készségesen meghallgatják a hozzájuk tisztelettel folyamodó gyermekük.
Mikor a gyerekek felnőnek, és elköltöznek otthonról, szüleik iránti tiszteletük és a megbecsülésük azzal fejezhetik ki, hogy felveszik/tartják velük a kapcsolatot, amikor idejük azt csak engedi. Ahogy a szülők idősebbek lesznek, úgy nőnek az igényeik is. A már felnőttkorú gyermekek tisztában kell legyenek ezen megnövekedett igényekkel, és készen kell állniuk arra, hogy segítsenek betölteni azokat. Voltaképp még annak a szülőnek is kijár a tisztelet, aki nem volt jó szülő, hiszen szerepet játszott abban, hogy a gyermek egyáltalán a világra jöhessen. Isten az ilyen szülőt – annak minden hibájával együtt – is jó és tökéletes terve megvalósításában használta. Azért is kell tisztelettel legyünk helyzete iránt, mert számunkra is ez a (szellemileg) egészséges. A tisztelet megadásának megtagadása ugyanis csak keserűséget és haragot indukál bennünk (lásd Zsidókhoz 12:15). Tiszteletteljes hozzáállásunkat akkor is meg tudjuk őrizni, amikor bátran felemeljük szavunk a gonosz viselkedéssel szemben és szembeszállunk azzal.
Az istenfélő ember minden embertársa iránt tisztelettel viseltetik, függetlenül azok viselkedésétől vagy helyzetétől. Meglehet, hogy a veszélyes emberektől el kell határolódnunk, de ezt alázatos és kedves hozzáállástól vezérelve is megtehetjük, emlékezve arra, hogy ők (eredetileg) szintén Isten képmására teremtettek (Jakab 3:9). Isten ránk néző tervében betöltött szerepük miatt szüleink és a nagyszüleink különösen megérdemlik ezt a tiszteletet. Bár a felnőttkor betöltése után már nem vagyunk kötelesek engedelmeskedni szüleinknek, kívánságaikat és tanácsaikat mégis figyelembe kell vegyük, hogy ezzel is tiszteletet tanúsítsunk feléjük. A következő generációnak a szüleinknek való tiszteletadás által tudunk példát mutatni, és ezzel egyben azt is elébük adhatjuk, hogy hogyan szeretnénk, hogy egy napon ők bánjanak velünk.
English
Mit mond a Biblia a szüleink tiszteletéről?
