Melyek a thermodinamika törvényei és hogyan igazolják a kreacionista világnézetet?


Kérdés: Melyek a thermodinamika törvényei és hogyan igazolják a kreacionista világnézetet?

Válasz:
A thermodinamika tételei (más néven hőtan) — nevének megfelelően — a hővel és a mechanikai energiával foglalkoznak, valamint ezek konverziójával (átalakításával) és egymásra gyakorolt kölcsönhatásaival. Ezen törvények az ember által ismert minden fizikai (kivéve kvantumfizika egyes jelenségei), biológiai és kémiai folyamatra érvényesek. A klasszikus thermodinamika 4 főtételt különít el, melyekből kettő közvetlen alkalmazható a keresztény világnézetre.

A thermodinamika első törvénye, mely az energiamegmaradás nevet viseli, kimondja: Mennyiségi összefüggés van a mechanikai munka, a cserélt hő és a belső energia változása között. Sem anyagot, sem energiát nem lehet a semmiből létrehozni, de teljesen semmissé tenni sem. Az anyagot energiává lehet alakítani (és vica versa), de az így létrejött energiamennyiség nem haladja meg, és nem is lehet kevesebb, mint a kölcsönhatásban érintett szereplők energiaszintjeinek összege. Más szavakkal tehát, az anyagot energiává lehet alakítani és fordítva (lásd pl. fotoszintézis), de az összenergiaszint nem lehet magasabb vagy alacsonyabb, mint a kölcsönhatásban résztvevő elemek energiaszintjének összege.

Ezen megállapítás mentén felmerülő kérdés az, hogy ha sem az energiát-, sem pedig anyagot nem lehet a semmiből előállítani és teljesen megsemmisíteni sem (az energia nem vész el, csak átalakul) akkor honnan ered az univerzumban található minden anyag és energia? Ebben az esetben vagy arról van szó, hogy a fizika fenti törvényével dacolva — egy létrehozó ágens (Isten) beavatkozása nélkül — jött mindez létre a semmiből, arról, hogy az univerzum öröktől fogva mindig is létezett, ezt azonban szintén cáfolta a tudomány, vagy esetleg arról, hogy tényleg Isten hozott létre mindent. A fizikai eredmények tükrében az egyetlen logikus magyarázat kizárólag a legutóbbi variáció lehet, vagyis hogy Isten hívott mindent életre.

A klasszikus thermodinamika második tétele, mely az entrópiával foglalkozik, megállapítja, hogy egy zárt rendszer entrópia szintje nem csökkenhet. Az entrópia törvénye pedig kimondja, hogy minden magára hagyott rendszer a rendezettség állapotából visszafordíthatatlanul (vagyis újabb energia, és rendező információ hozzáadása nélkül) a rendezetlenség állapota felé halad. A rendszer energiaszintje egyre csak csökken, mígnem az egész rendszer teljesen kaotikus és rendezetlen lesz, hiszen a szervező információ is egyre jobban kivész belőle. Isaac Asimow tudós és science fiction író szavaival élve "A világegyetem egyre jobban a rendezetlenség irányába halad!.. Semmit sem kell tennünk ahhoz, hogy minden — teljesen magától — egyre jobban megkopjon, elromoljon, szétessen, és végül önmagába roskadjon. — Pontosan erről szól a thermodinamika második törvénye." Máshogy kifejezve tehát, idővel minden — külső beavatkozás nélkül is — a rendezetlenség, a teljes véletlenszerűség, és a totális káosz irányába halad. Az entrópia törvényét a "bomlás kötelékének" is szokták nevezni.

Ezen fizikai törvény fényében vegyük most jobban szemügyre az evolúciós elmélet állításait! A természetesen végbemenő (minden külső tudatos és tervszerű beavatkozást kizáró) evolúció alapfeltevése, és egyben előfeltétele, az, hogy már molekuláris szinten is olyan spontán önszerveződés megy végbe, mely mindig az egyre nagyobb komplexitás irányába halad. Darwin felvetése szerint az élő organizmusok véletlenszerű — de mégis nagyon összetett — evolúciós változások egész során áthaladva jöttek létre.

Ha a Föld egy teljesen zárt rendszer volna, akkor már önmagában cáfolná a thermodinamika ezen második tételét. Azonban szükséges felismernünk, hogy a Földünk már csak a rá ható gravitációs mezők, vagy éppen a bolygót elérő Nap sugarai miatt sem tekinthető zárt rendszernek. Az természetes evolúció elméletéhez hasonló tételek mindig makro szinten, azaz nagy vonalakban véreznek el a thermodinamika második törvényének oltárán (erre még a későbbiekben utalunk). Könnyen belátható, hogy amennyiben egy magára hagyott rendszer bizonyítottan mindig a szétesés és a szervezetlenség irányába halad, akkor az elmélet által alapvető mechanizmusként feltételezett önszerveződés, vagyis a kevésbé szervezett állapotból a szervezettebb állapot felé tartó fejlődés, élesen ellentmond a fizika egyik legalapvetőbb törvényének. A thermodinamika ezen törvénye szerint, nem a szervezettség-, hanem pont hogy a szervezetlenség nő a rendszerben, vagyis az entrópia szüntelen csak nő, ami a magára hagyott rendszerek szétesésében-, nem pedig spontán összeállásában nyilvánul meg. (Ráadásul, még ha az evolúciós elmélet által propagált önszerveződést valaha sikerült volna empirikusan bizonyítani, azaz a minket körülvevő világban bárhol is megfigyelni, akkor még mindig nyitva maradna a szervező információ eredetének kérdése.)

A thermodinamika második tételét mindenki által hozzáférhető tapasztalati tények igazolják. Ha rendet rakunk a lakásunkban vagy házunkban, akkor egy idő után megint rendetlenség alakul ki benne. Maga a ház is egyre jobban lepusztul, ha nem végezzük el rajta a szükséges javításokat és karbantartást, azaz ha nem adunk új energiát (javító munkánk) és információt (a javító munkát vezénylő tudásunk) a rendszerbe. A konyhaasztalra kitett gyümölcs elegendő idő elteltével el fog rohadni, azaz a szervezett információt tartalmazó szövetei, melyek energiát tárolnak (amit szervezetünk hasznosítani képes) egyre jobban szétesnek, az információ kivész belőlük, és azonosíthatatlan péppé válnak, azaz kiindulási energiaszintjük konzervációjára sem lesznek képesek, nem hogy annak növelésére.

A természetesen (azaz külső beavatkozás nélkül) végbemenő evolúció elmélete erősen rászorul arra, hogy az entrópia törvényét alapvetően átírjuk, hiszen nem pusztán olyan alacsony szintű -ellenpéldaként felhozott — folyamatokról van szó, mint a víz megfagyása (egy bizonyos új struktúra kialakulása az energiaszint csökkenése mellett látszólag a semmiből), mint a sókristályok (látszólag spontán) képződése, vagy a Naprendszerben kialakuló "űrpor" keletkezése. Ahhoz, hogy a magas komplexitású élet (az emberi test közel 3 ezer milliárd sejtből áll, melyek számos különböző rendeltetéssel, funkcióval, működési móddal és kialakítással bírnak) alakulhasson ki a nem-létből, hogy valami a semmiből létrejöhessen, ahhoz a bolygónkon megtalálható minden anyagnak folyamatosan, következetesen, és közvetlenül az entrópia hatásával szemben kellene dacolnia, és azt rendre le kéne győzze. Ez a Földünkhöz hasonló nyílt rendszerekben primitív folyamatokban valóban be is következik. Azonban ezen apró, törékeny egyensúlyú, nagyon specifikus esetek nem cáfolják a törvény makro szinten való széleskörű érvényességét és állandó érvényesülését, vagyis hogy minden anyag végső útja a szétesésbe vezet, melyet tudattal rendelkező élőlények esetén halálnak nevezünk.

A klasszikus thermodinamika másik két törvénye irreleváns a teremtés kérdéskörének taglalásánál. A harmadik törvény dióhéjban azt mondja ki, hogy az entrópia szintje a nulla felé konvergál, ha egy rendszer eléri az abszolút nulla fok állapotát (-273,15 Celsius), ami egyben a thermodinamikai hőmérsékleti skála legalsó határa. A thermodinamika negyedik- vagy más megközelítés szerint nulladik — törvényét "zéró törvénynek" is szokták nevezni, ugyanis egy alapvetést mond ki. Ezen főtétel szerint, ha két rendszer erőegyensúlyban áll egy harmadik rendszerrel, akkor a két rendszer között is fennáll ugyanezen egyensúlyi állapot.

A fizika ezen törvényeiből való legracionálisabb és legegyszerűbb következtetés (lásd Occam borotvája) az, hogy az élet (magasan szervezett összetett rendszerek léte) teremtés (azaz egy külső ágens energiát és információt közvetítő beavatkozása) által jött létre. A Szentírás tanúsága szerint pedig az egy igaz Isten volt az, Aki mindent létrehozott (Teremtés könyve 1. fejezet), és Aki mind a mai napig mindent fent is tart a szétesés állandóan jelenvaló erőivel szemben. Hogyan lehet az tehát, hogy egyesek a természetes módon — minden külső beavatkozás nélkül végbemenő — evolúcióban hisznek. A 14. zsoltár első versében megtaláljuk erre a választ: "Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten." Itt azonban rögtön meg kell jegyezzük, hogy a balgatag, vagy más fordításokban "bolond" szó, nem az értelmi képességek hiányára-, alacsony intelligencia- vagy ismereti szintre utal, hanem éppen arra, hogy egyes emberek a mindenki által hozzáférhető és belátható tapasztalati tények ellenére, szabad választásból, tudatosan tagadják Isten létezését, vagy egyszerűbben, a balgatag embernek nem a tudata-, hanem a szíve sötét.

English


Vissza a magyar oldalra
Melyek a thermodinamika törvényei és hogyan igazolják a kreacionista világnézetet?