Milyen kapcsolatban áll a testi halál a szellemi halállal?


Kérdés: Milyen kapcsolatban áll a testi halál a szellemi halállal?

Válasz:
A Bibliának sok mondanivalója van a halálról, de különösképpen arról, hogy mi történik a halálunk után. Mind a fizikai-, mind pedig a lelki halál során egy szétválasztás megy végbe. A testi halál nem más, mint a lelkünk elválasztása a testtől, míg a szellemi halál lelkünk örök elválasztása Isten jelenlététől. Ha így közelítjük meg a témát, akkor látható, hogy a két fajta halál koncepciója közeli rokonságban áll egymással, valamint hogy ezen két vonatkozása már a halál jelenségének legelső bibliai említésénél is megjelenik.

A teremtéstörténetben (1.Mózes 1-2. fejezet) láthatjuk, hogy Isten hogyan alkotta meg az élőlények széles skáláját. Ezekben az állatokban élet volt, ami egy olyan belső tényező, mely életet ad a külső fizikai testnek, és fenntartva élteti is azt. A tudósok még mindig adósak annak a magyarázatával, hogy pontosan mi okozza az életet, a Biblia azonban teljesen világosan adja a tudtunkra, hogy Isten az, Aki mindeneknek életet ad, Aki mindent életre hív (1.Mózes 1:11-28; 1.Timótheushoz 6:13). Az a fajta élet, melyet Isten az embereknek ajándékozott merőben különbözött attól, melyet az állatok kaptak. Mózes első könyvének 2:7 igehelyén láthatjuk, hogy Isten „...lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké." Míg az állatok pusztán fizikai léttel rendelkeznek, addig az ember életének fizikai és szellemi aspektusa is van, így a halál, amit egyszer mindnyájan megtapasztalunk, fizikai és szellemi elemeket is kell tartalmazzon.

Az 1.Mózes 2:17 igehely tanúsága szerint Isten azt mondta Ádámnak, hogy amennyiben eszik a jó és a rossz tudásának fájáról „bizony" meghal. Egyes szkeptikusok ezt az igeverset próbálják arra használni, hogy (vélt) ellentmondásokra mutassanak rá a Bibliában, hiszen Ádám és Éva nem halt meg még azon napon, mikor ettek a tiltott gyümölcsből. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy különböző fajta életek és eltérő típusú halálok is léteznek. Egy személy lehet fizikailag életben, míg egyidejűleg szellemileg teljesen halott (Efézusbeliekhez 2:1,5). Ennek a fordított esete épp ennyire lehetséges (Máté 22:32). Mikor Ádám és Éva vétkezett (1.Mózes 3:7) menten elveszítették a szellemi életüket és meghalt bennük az istenszerűség egy darabja. Kitiltattak az Éden kertjéből, és Isten ítélete alá kerültek. Ez az ítélet az örök halál. Az első emberpár szégyenérzete, melynek hatására elrejtették magukat Isten elől (1.Mózes 3:8), jól tükrözi azt a belső szakadást Isten és közöttük, ami aztán külső fizikai szeparációban is megnyilvánult.

A nyomban megtapasztalt szellemi halál mellett a testi halál folyamata is kezdett kibontakozni testükben, még akkor is, ha halál teljes betöltéséig hosszú évek teltek el. Ez az állapot egy leszakított virág példáján keresztül szemléltethető. Mikor egy felnövekedő virágot látunk a kertben, akkor tudjuk, hogy él, hiszen állandó kapcsolatban van a szárral és a gyökerekkel, melyek segítségével tápanyagot vesz fel a földből. Ha azonban elválasztjuk a virágot élete forrásától, akkor az életnek a látszata még mindig megvan benne, amit a körülményektől függően képes is fenntartani egy pár napig. Azonban a gondoskodás minőségétől és mértékétől függetlenül a virág már a halál visszafordíthatatlan útján van. Ez az emberiségre is éppígy igaz.

A fizikai halál, amely Ádám bűnén (Rómabeliekhez 5:12) keresztül lépett be a világba minden élőre kihatott. Emberi fejjel igen nehéz egy olyat világot elképzelnünk, melyben nincsen halál, azonban a Szentírás azt tanítja, hogy pontosan ez volt a bűnbeesés előtti természetes környezetünk, és mi magunk is az örök élet állapotában voltunk. Minden élő lény és minden élő test, akkor lett alávetve a halál hatalmának, mikor a bűn belépett a teremtésbe. Mikor a fizikai halál bekövetkezik, akkor egy éles elválasztás megy végbe a minket éltető erő és a testünk között. Amikor aztán ez a szétválasztás végleg beáll, akkor semmit sem tehetünk, hogy folyamatát megfordítsuk (még akkor sem, ha az orvoslás különbséget tesz a klinikai és a biológiai halál között). A bűn zsoldja a halál (Rómabeliekhez 6:23), és a halál minden emberre kihat, hiszen mindnyájan vétkeztünk. Mindenki a testi halál szenvedő alanya, részben a világunkban található bűn általános jelenléte miatt, részben pedig személyes bűneink egyenes következményeként. Emberi szemszögből nézve a testi halál sokszor a legvégső bűntetésnek tűnhet, a Biblia tanítása szerint azonban a halál sokkal messzemenőbb következményekkel-, és mélyebb jelentéssel bír, amit érdemes észbe vennünk.

Az élet, amit Isten lehelt Ádámba (1.Mózes 2:7) több volt, mint az állatoknak adott élet; ez maga Isten lehelete volt (a lélek szót Károli a lélegzet szó régiesebb formája alapján alkotta meg: „lélekzet"), ami egy élő lelket volt képes létrehozni. Ádám szellemi szempontból olyan élőlénynek lett teremtve, aki számos különleges szállal kötődik Istenhez. Ádám gyönyörködött az Istennel való élő kapcsolatában, azonban mikor vétkezett, ez a kapcsolat megszakadt. A szellemi halálnak fizikai halálunk előtt és után is vannak kihatásai. Annak ellenére, hogy Ádám fizikai értelemben nagyon is életben volt (bár már a halál folyamatának elején állt), szellemileg halottá vált, hiszen megszűnt az Istennel való éltető viszonya. A jelen földi életben a szellemi halál egyik hatása az, hogy elveszítjük Isten jóakaratát. A másik ilyen következménye pedig az, hogy nem vágyódunk Isten közelségére, valamint arra, hogy Őt minél jobban megismerjük. A Szentírás teljesen egyértelműen mondja ki, hogy emberként „holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt"(Efézusbeliekhez 2:1-5). Ez az a holt állapot végül pedig a bűnös vágyak ketrecében megkötözött emberi létbe torkollik. Jézus Krisztus azt tanította, hogy a szellemi halál egyetlen ellenszere a Fiúban való hit általi szellemi újjászületés (János 3:3-5). Az újjászületés a minden élet forrásához való újrakapcsolódást jelenti, amint azt Jézus Urunk János evangéliumának 15:1-6 igerészében is ábrázolja. Ő a szőlőtőke, mi pedig a szőlő gyümölcse. Ha nem kötődünk Jézushoz, akkor élet sincsen bennünk, azonban ha Jézus miénk, akkor örök életünk van (1.János 5:11-12).

Akik visszautasítják Isten megváltását, azok számára a fizikai és szellemi halál együttese az ún. „második halálban" csúcsosodik ki (Jelenések 20:14). Ez az örök halál nem végső megsemmisülést jelent, mint azt egyesek tanítják, hanem egy olyan örök bűntetést a tűz tavában, amit a személy tudatosan él meg. Legjobban talán úgy lehet ezt kifejezni, hogy az elkárhozók Úr jelenlététől örökre el vannak szigetelve (2.Thessalonikabeliekhez 1:9). Az Úr Jézus Máté evangéliumának 25:41 részében is beszélt erről az Istentől való végső elválasztásról. Ebbe a kínszenvedésbe Lázár és a gazdag ember (Lukács 16:19-31) történetén keresztül nyerhetünk bepillantást. Isten azonban nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem azért adta saját életét, hogy mindenki megtérvén Hozzá jöjjön (2.Péter 3:9) és hogy ne kelljen senkinek sem a szellemi halál állapotában maradnia. A megtérés azt is jelenti, hogy hátat fordítunk a bűnnek, ami magába foglalja, hogy bűnbánó szívvel visszük Isten színe elé minden vétkünket, vagyis mindazt amivel megsértettük az Ő szentségét. Mindazok, akik részesültek Isten megváltásában átmentek a halálból az életre (1.János 3:14), és a második halálnak már nincsen semmi hatalma felettük (Jelenések 20:6).

English


Vissza a magyar oldalra
Milyen kapcsolatban áll a testi halál a szellemi halállal?