Mi az a természetes teológia?


Kérdés: Mi az a természetes teológia?

Válasz:
A természetes teológia a természet megfigyelései mentén tanulmányozza Istent, eltérően a „természetfeletti" vagy kinyilatkoztatott teológiától, amely konkrét kinyilatkoztatáson alapul. Mivel a természet megfigyelése egy intellektuális tevékenység, a természetes teológia emberi filozófiákat és érveléseket használ Isten megismeréséhez.

Ha megvizsgálom a tátika virágának felépítését és működését, logikusan arra a következtetésre juthatok, hogy Isten, aki a tátikát teremtette, hatalmas és bölcs. Ez a természetes teológia. Ha megvizsgálom a János 3:16 kontextusát és jelentését, logikusan arra a következtetésre juthatok, hogy Isten szerető és nagylelkű. Ez a kinyilatkoztatott teológia.

A teológia kettős felosztása „természetesre" és „kinyilatkoztatottra" a katolikus teológus, Aquinói Szent Tamás (Kr.u. 1224-1274) írásaiban gyökerezik. Az arisztotelészi logikát próbálván alkalmazni a keresztyén hitre, Szent Tamás azt hangsúlyozta, hogy pusztán a természet megfigyelésével az ember képes megérteni bizonyos igazságokat Istenről. Szent Tamás azonban azt tartotta, hogy ezzel együtt az emberi értelem másodlagos jelentőségű Isten kinyilatkoztatásaival szemben, amelyeket az egyház tanít. Világosan különbséget tett aközött, amit „természetes ésszel" megtanulhatunk és a doktrinális tantételek között, és a természet megfigyeléséből nyert igazságokat a hit alapjainak a preambulumának nevezte (Summa Theologiae, I. rész, 2. kérdés, 2. cikkely). Más szóval, az értelem elvezethet a hithez, de nem helyettesítheti a hitet.

Későbbi teológusok átvették Szent Tamás gondolatát és kibővítették. A természetes teológia más hirdetői közé tartozik Samuel Clarke, William Paley és Immanuel Kant. Az évek során a „csoda-faktor" egyre kisebb szerepet kapott, mivel a keresztyénség egyre inkább egy racionális filozófiává degradálódott.

Isten megismerésében a deisták kizárólag a természetes teológiára hagyatkoztak, és a speciális kinyilatkoztatást teljesen mellőzték. A deisták számára Istent csakis a természet által lehet megismerni, és nincs szükség a Bibliára. Ennek köszönhető, hogy a deista Thomas Jefferson szó szerint kivágta a Bibliából a csodákról szóló feljegyzéseket – csak a természetes teológiát akarta elfogadni.

A romantikus költők általánosságban véve a természetes teológia hívei voltak. Habár az ember érzelmeit az intellektusa fölé helyezték, folyamatosan a természet értékét és transzcendenciáját magasztalták. A természetes teológia világos bemutatása William Wordsworth híres versének utolsó soraiban jelenik meg: „hadd fűzze hát napjaimat / egymáshoz a természet-áhítat" (A szivárvány, ford. Kálnoky László). Wordsworth kifejezetten a „természetes" ájtatosságra vágyik (szemben a „természetfelettivel"). Spiritualitása a természeti világban gyökerezik; és az az öröm, amit a szivárvány láttán érez, Isten legőszintébb imádatát jelenti a számára. Azok, akik ma azt állítják, hogy „Közelebb érzem magam Istenhez egy erdei séta közben mint a gyülekezetben", a természetes teológia wordsworthi megközelítését fejezik ki.

A természetes teológia túlzott hangsúlyozása még a panteizmusnak is teret adott. Túl azon, hogy a természet Isten kifejezője, némelyek a természetet Isten kiterjesztésének tartják. Azzal érvelnek, hogy mivel részei vagyunk a természetnek, egy kicsit Istennek is részei vagyunk, ezért megismerhetjük Őt.

A modern időkben a természetes teológia arra a törekvésre is vonatkozhat, amely a tudomány, vallás, történelem és művészet minden területéről nyert emberi ismeretet összeelegyít. Az új természetes teológia egy olyan, a „valóságot felölelő" transzcendens világot hirdet, amelynek az ember része, de a középpontban az ember áll, nem Isten, ezért valójában ez csak a humanizmus egy másik fajtája.

A következőkben a természetes teológiával kapcsolatos pár bibliai meglátást találunk:

1. A Biblia azt tanítja, hogy egy bizonyos fokig megismerhető Isten a természetes világból, különösen „az ő örök hatalma és istensége" (Róma 1:20). Ezt hívjuk általános kijelentésnek (ld. még Zsoltárok 19:1-3).

2. A Róma 1 kontextusa arra enged következtetni, hogy I létezésének és hatalmának ez az alapfokú megismerése nem elég egy személy üdvösségéhez. Ami azt illeti, a pogányok veleszületett (természetből merített) istenismerete eltorzult, és inkább ítéletre vezet, semmint üdvösségre.

3. A természetes teológia arra késztethet valakit, hogy elméletben elfogadja, hogy Isten láthatatlan, mindenható és bölcs, de ezek csak egy meg nem nevezett „felsőbb lény" elvont jellemvonásai. A természetes teológia nem tudja bemutatni Isten szeretetét, irgalmát, ítéletét, és nem tud senkit elvezetni a Jézus Krisztus általi üdvözítő hitre. „Hogyan hallják meg igehirdető nélkül" (Róma 10:14)?

4. Az ember bukása az egész személyre kihatott, beleértve az intellektusát is. Ha a természetes teológiára hagyatkozunk, azzal azt is feltételezzük, hogy az emberi értelmet nem fertőzte meg az eredendő bűn, holott a Szentírás „megromlott gondolkodásról" (Róma 1:28, Egyszerű), „a test gondolatáról" (Róma 8:7, Károli), „megbomlott elméről" (1Timóteus 6:5), „eltompult" (2Korinthus 3:14), „megvakított" (2Korinthus 4:4) gondolkodásról és az elme megújulásának fontosságáról (Róma 12:2) beszél.

A természetes teológia annyiban hasznos, hogy elismeri, hogy Isten teremtette a világot, és a világ még mindig a Teremtőre mutat. Figyelembe véve viszont az értelmünk bukott állapotát, még ezt sem tudjuk helyesen értelmezni Isten speciális kinyilatkoztatása nélkül. Isten kegyelmes közreműködésére van szükség ahhoz, hogy visszataláljunk hozzá. Arra van a legnagyobb szükségünk, hogy higgyünk a Bibliában és Jézus Krisztusban (2Péter 1:19).

English


Vissza a magyar oldalra
Mi az a természetes teológia?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől