Kérdés
Mit értünk természetes kinyilatkoztatás alatt?
Válasz
A kinyilatkoztatás szó a teológiában olyan információt jelöl, amely egyenesen Istentől származik, mely által Isten önmagáról, rólunk és/vagy a körülöttünk lévő világról fed fel igazságot. A kinyilatkoztatásokat az alábbi két típusra oszthatjuk: létezik természetes kinyilatkoztatás (más néven: általános kinyilatkoztatás) és különleges kinyilatkoztatás.
A különleges kinyilatkoztatás az, ami közvetlenül Istentől származik, vagyis minden, amit az ihletett Szentírás rögzít. E kinyilatkoztatás olyan igazságot tartalmaz, amelyet sosem ismerhetnénk meg, ha Isten közvetlenül nem mondaná el nekünk. Például a Szentháromság koncepcióját, vagy a Krisztusba vetett hit általi kegyelemből való megigazulás tanát lehetetlen lenne magunktól “kitalálni”, “kikövetkeztetni”. Az effajta dolgokról való emberi tudás csak különleges kinyilatkoztatás által jön létre. Ha egy személy vagy egy népcsoport nem fér hozzá a Bibliához a saját nyelvén, akkor nem ismerheti meg mindazon igazságokat, amelyeket a különleges kinyilatkoztatás által ismerhet meg.
A természetes kinyilatkoztatás az Istenről szóló ama igazság, amit a körülöttünk lévő világra-, és önmagunkba tekintve is felismerhetünk. Bár a különleges kinyilatkoztatáshoz nem mindenki fér hozzá, a Biblia világossá teszi, hogy az emberek kerek e világon bárhol hozzáférnek a természetes kinyilatkoztatáshoz, továbbá hogy így felelősek is a kinyilatkoztatásban közöltekre adott válaszukért. A természetes kinyilatkoztatás befogadásának előfeltételét az képezi, hogy az Isten képmására teremtett ember logikai és mentális képességei még az ember bukott állapotában is eléggé épek ahhoz, hogy lehetővé tegye az Istenre vonatkozó bizonyos ismeretek fogadását és befogadását.
A Zsoltárok 19:2-5 a természetes kinyilatkoztatás bőségés mivoltára és könnyű hozzáférhetőségére utal:
“Az egek beszélik Isten dicsőségét,
és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:
Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk...”
A Rómabeliekhez írt levél bevezető gondolatai a természetes kinyilatkoztatást és annak következményeit magyarázza:
“Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”
Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”
A fenti igeszakasz szerint a természetes kinyilatkoztatás egyetemes jellegű, és az emberiség csak a saját felelősségére hagyhatja azt figyelmen kívül. A teremtett világ megfigyelése által számos dolgot meg lehet tudni Istenről (Rómabeliekhez 1:19). Már magából a teremtés monumentális vonásaiból is következtethetünk arra, hogy a Teremtőnek mekkora hatalma van, és hogy Ő valósággal Isten, azaz egyedül méltó arra, hogy imádják (20. igevers). Az embernek hálát kell adnia, és dicsőítenie kell Teremtőjét, Aki ilyen csodálatos teremtést hozott létre (21. igevers). Az igeszakasz azonban azt is jól jelzi, hogy egyes emberek a természetes kinyilatkoztatás láttán sem az Istennek való imádattal vagy hálaadással válaszolnak, azaz nem ismerik el Őt Istennek, így viszont “menthetetlenek” maradnak (20. igevers). Lehet, hogy érdemes (lett) volna ezt még egyszer megfontolniuk. A bűnös emberiség egyetemes válasza tehát nem az, hogy leborulva imádja a Teremtőt, hanem hogy tudatosan elfojtja az igazságot (18. vers), a teremtett dolgokat kezdi isteneként tisztelni (25. vers), és végül még bálványképeket is készít róluk (23. vers).
A Rómabeliekhez írt levél első fejezete a továbbiakban azon bűnök lajstromát adja meg, amit a természetes kinyilatkoztatást elutasító és elvető emberek hajlamosak elkövetni - még akkor is, ha tudják, hogy ezek a dolgok helytelenek (31. vers). Olyan emberekről van itt szó, akiknek Isten törvénye írott formában nem áll rendelkezésükre, de az mégis “be van írva az ő szívökbe” (Rómabeliekhez 2:15). A lelkiismeret a természetes kinyilatkoztatás része. Vannak bizonyos dolgok, melyekről az emberek tudják, hogy helyesek, más dolgokról meg, hogy helytelenek. A lelkiismeret persze nem tévedhetetlen, és meg is lehet rontani, de amikor az emberek olyasmit tesznek, amiről tudják, hogy helytelen, anélkül hogy valaha is mondta volna nekik valaki, hogy az helytelen, akkor vétkeznek, mert szembemennek azzal, amit Isten kinyilatkoztatott nekik.
A természetes kinyilatkoztatás a következetesség elvéhez is kapcsolódik. A Rómabeliekhez 2:1 igehelyen ez áll: “Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz”. Ha az ember látja, hogy valaki más csinál valamit, és azt gondolja, hogy az rossz, majd később ő is ugyanazt teszi, és még helyesnek is mondja azt, akkor ezzel a természetes kinyilatkoztatás egy formáját utasítja el.
Gyakran ismételt kérdés, hogy “Vajon mi lesz azokkal, akik soha nem hallottak Jézusról? Ők is el lesznek ítélve, csupán mert nem hisznek valakiben, akiről még soha nem is hallottak?”. A válasz így hangzik: “Nem a tudatlanságuk miatt lesznek elítélve, hanem a nekik adott információk alapján fognak megítéltetni”. Valójában azonban mindenki sok információt, sok ilyen kinyilatkoztatást kap. A teremtett világ hűen mutatja, hogy Isten hatalmas és méltó az imádatra. Az embereket aszerint fogják megítélni, hogy felmagasztalták-e a Teremtőt szívükben, vagy sem. A lelkiismeret felfedi előttünk, hogy egyes dolgok nem helyesek. Az embereket aszerint fogják megítélni, hogy tettek-e olyan dolgokat, amelyekről meg voltak győződve, hogy azok helytelenek. A következetesség elve felfedi, hogy az emberek gyakran felismerik másokban saját helytelen cselekedeteiket, de ugyanezeket a cselekedeteket saját életükben nem ítélik problémásnak. Mindenkit azzal a mércével fognak megítélni, amilyen mércével ő megítélt másokat.
Ami pedig ezután megy majd végbe, arról a Szentírás előre kihirdette a világos ítéletet: “...nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keserűséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt” (Rómabeliekhez 3:10-18). Senki sem tartja meg Isten törvényét úgy, ahogyan az kinyilatkoztatott neki, legyen szó akár különleges kinyilatkoztatásról, akár természetes kinyilatkoztatásról. Amikor mindenkit aszerint ítélnek meg, ami valóban ki lett nyilatkoztatva nekik, akkor mindenkit bűnösnek fognak találni, és az ítélet teljesen igazságos lesz. “Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg” (Rómabeliekhez 2:12).
A természetes kinyilatkoztatás törvény, a törvény pedig csak kárhoztatni képes. Senki sem üdvözülhet a törvény megtartása által, hiszen senki sem képes megtartani a törvényt. Az üdvösség egyetlen reménye a Jézus Krisztusba vetett hit. Bár senki sem képes Isten törvényét olyan tökéletesen megtartani, ahogyan az a természetes kinyilatkoztatásban fel lett fedve, sok missziós történet szól olyan emberekről, akik csupán környezetükben körbetekintve felismerték, hogy az őket körülvevő világ mögött mindenhol ott van Isten, majd bátran emelték fel Hozzá szavukat. Válaszul Isten kegyelmesen misszionáriust küldött hozzájuk, hogy az beszéljen nekik Jézusról. Az Ő személyébe vetett hit nélkül ugyanis senki sem üdvözölhet.
English
Mit értünk természetes kinyilatkoztatás alatt?
