Kérdés
Mit jelent Isten azon kijelentése, hogy "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" (1Mózes 1:26)?
Válasz
Mózes 1. könyvének 1. fejezete a mindentudó, mindenható, szuverén Isten teremtéséről szóló beszámolót közvetíti. Amikor Isten elérkezik alkotó munkája megkoronázó aktusához, az emberi élet teremtéséhez, életre hívó parancsának megfogalmazásánál a személytelenül ható "legyen" ige használata helyett egy bensőséges és még aktívabb bevonódást jelző kifejezésre vált, mikor ezt mondja: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra". Isten az emberre néző terve azt is magában foglalta, hogy felelőssé tegye őt teljes teremtése felett: ...uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik" (1Mózes 1:26, MBT).
Az ember, tehát a férfi és a nő egyaránt Isten képmására teremtetett (1Mózes 1:27; 5:1-3; 9:6; Jakab 3:9). "...„Alkossunk embert, aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi" - olvashatjuk az 1Mózes 1:26-ban az EFO szerint. Nem más alacsonyabb rendű életformákból fejlődtünk tehát ki, hanem közvetlenül Isten teremtett minket, hogy Őt képviseljük a földön, és az Ő nevében uralkodjunk minden más teremtmény felett (1Mózes 1:26-28).
Isten képére és hasonlatosságára teremtve lenni azt jelenti, hogy olyanná vagyunk szabva, hogy Istenre hasonlítsunk, és Őt képviseljük a földön. Egyes keresztények ezt úgy is szokták mondani, hogy voltaképp mi "ábrázoljuk ki" Istent ezen a létsíkon. Az Istenhez való hasonlatosságunk azonban elsősorban nem fizikai hasonlóságot, hanem sokkal inkább azt jelöli, hogy képesek vagyunk uralkodni a teremtés felett, kapcsolatba lépni Istennel és más emberekkel, valamint hogy értelemmel, intelligenciával, a beszéd képességével, erkölcsi érzékkel, kreativitással, racionalitással és a szabad akarat ajándékával is rendelkezünk. Isten az idők kezdete óta arra vágyik, hogy megáldjon minket és bensőséges közösségben legyen velünk, és ezért teremtett minket önmagához hasonlóvá.
Jézus Krisztus, Isten Fia, Isten tökéletes és kitűnő képmása: "Isten láthatatlan lénye látható formában mutatkozik meg a Fiúban, aki Isten dicsőségét tükrözi vissza..." (Zsidókhoz 1:3, EFO; lásd még 2Korinthus 4:4; Kolossé 1:15). Jézust látni egyet jelent az Atya látásával (János 14:9), Krisztus megismerése pedig Isten megismerésével. Jézus Krisztuson keresztül válik láthatóvá és megragadhatóvá az, hogy mire gondolt Isten, mikor ezt mondta: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra".
Az 1Mózes 1. fejezetének eredeti héber szövegében szereplő "Isten" szó, az Elohim, nyelvtanilag egy többes számú, hímnemű főnév. Isten, a Teremtőnk, tehát úgy határozott, hogy többes számban mutatkozik be nekünk. Az 1Mózes 1:26 igeversben - vagyis az első alkalommal a Bibliában, amikor Isten magáról beszél - a többes számban álló "mi" személyes névmást használja. Azonban nem ez az igeszakasz az egyetlen példa arra, hogy Isten többes számban hivatkozik magára (lásd 1Mózes 3:22; 11:7; és Ézsaiás 6:8). A Biblia eredeti, héber nyelven íródott változatában több, mint 2550 alkalommal megtaláljuk az Elohim szót, vagyis az EL szó többes számú alakját.
A Szentírás világosan közli velünk, hogy egy, azaz csak egy Isten van, és rajta kívül nincs más Isten (5Mózes 6:4; Ézsaiás 45:5, 6, 18; Márk 12:32; Galata 3:20; 1Timótheushoz 2:5). Hogyan értsük tehát azt, hogy Ő Elohimként, azaz többes számban hivatkozik magára, és mit jelent ez a ma tárgyalt igevers, vagyis a "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" kijelentésének vonatkozásában?
A Bibliakutatók több lehetséges magyarázatot is felvonultatnak:
Egyesek úgy vélik, hogy mikor Isten az 1Mózes 1:26-ban többes számban utal magára, akkor valójában az angyalok mennyei gyülekezetét is belefoglalja ebbe a több személyből álló csoportba, mint ahogy a Jób 1:6, az 1Királyok 22:19-20, valamint a Zsoltárok 89:6 is angyalok egész seregeiről számol be. Ez az elmélet azonban azon bukik meg, hogy a Szentírás tanúsága szerint Isten egyszer sem állította azt, hogy az angyalok az Ő képére és hasonlatosságára lennének teremtve. Egy másik hipotézis szerint a többes szám a méltóság és a pompa kifejezésére használatos, ezt a nyelvi eszközt "királyi többesnek" vagy "fejedelmi többesnek" is nevezik. Mások ezt egy, az Ézsaiás 6:8 igeversben is használt irodalmi eszköznek tekintik. Ott azt láthatjuk, hogy a beszélő mintegy hangosan kivetíti belső monológját: "És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!""
A korai egyházatyák meg voltak győződve arról, hogy Elohim azon kijelentése, miszerint "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra", magának a Szentháromságnak a komplex és egységes kifejezése. A Szentháromság-tan szerint Isten három személyben Egy: Isten, az Atya; Isten, a Fiú, Jézus Krisztus, Megváltónk; továbbá Isten, a Szent Lélek. Az 1Mózes 1:26-ban szereplő "mi" személyes névmás arra utal, hogy az Atya Isten az Ő isteni teremtő erejének teljességében szól a Fiúhoz és a Szent Lélekhez. Hasonló beszélgetést látunk az Istenség egyes személyei között az 1Mózes 3:22-ben: "És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván".
Isten egyedül az embert alkotta saját képére és hasonlatosságára - pontosan ez az, ami megkülönböztet minket minden más földi teremtménytől. Mi tehát hozzá hasonlóvá lettünk teremtve, hogy közösségünk lehessen vele - a Szentháromság egyetlen Istenével.
English
Mit jelent Isten azon kijelentése, hogy "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" (1Mózes 1:26)?
