Milyen hatással van a teremtésről alkotott nézetünk a teológiánk többi részére?


Kérdés: Milyen hatással van a teremtésről alkotott nézetünk a teológiánk többi részére?

Válasz:
A teremtés contra evolúció vita már hosszú évtizedek óta borzolja a kedélyeket. Egy kívülálló számára ez a vita úgy tűnhet, mintha a két ellenfél csak kiabálna egymásra, anélkül hogy valójában meghallgatnák egymás érveit. A helyzet mára annyira elmérgesedett, hogy egyik oldal sem veszi komolyan a másikat és mindketten kölcsönösen elutasítják egymást. Az evolucionisták teljesen margóra szorítják a kreácionistákat, mint egy olyan csoportot, amely tudatosan figyelmen kívül hagyja a tudományt. A kreácionisták ezzel szemben már olyan – az elhallgattatásukra irányuló — összeesküvésekkel vádolják a evolúcionistákat, melyek magát Machiavellit is megszégyenítenék. Nem azt állítjuk, hogy az egyik vagy másik oldal teljes érvelése csak túlzó állításokból állna, hanem egyszerűen arra kívánunk rámutatni, hogy egyre kevesebb racionális és őszinte párbeszéd jön létre ezekben verbális háborúskodássá aljasuló szócsatákban.

Mivel ilyen nagy nehézségekbe ütközik az igazság leszűrése, sok keresztény másodlagos jelentőségű vitává minősíti le az egész teremtés contra evolúció vitát. Érvelésük szerint ennek a vitának kisebb a súlya, mint annak a kérdésnek, hogy az ember hogyan részesülhet a megmentés ajándékában és az Istennel való megbékélésben Jézus Krisztus evangéliumának örömhíre által. Meg kell hagyjuk, az effajta érvelés lényegében helyes is. Annyira felőrlődhetünk ebben a vitában, hogy szemeink elől veszíthetjük fő küldetésünket, vagyis azt, hogy Jézus Krisztus örömhírének terjesztésén keresztül embereket vezessünk Isten megváltó kegyelmébe. Mint sok „másodlagos jelentőségű" kérdés esetében, a teremtés kapcsán is felmerül, hogy amint az ember gondolkodik erről a témáról, az általánosságban véve is kihatással a teológiai nézeteire, így konkrétan az evangéliumról kialakított képére is. Ahogyan az ember erről a kérdéskörről vélekedik, az olyan hullámokat vet más teológiai nézetei között is.

Vegyünk sorra egy pár — a kereszténységen belül elterjedt — nézetet a teremtés tantételével kapcsolatban:

1. A szó szerinti 24x6 órás teremtés – Isten a világmindenséget hat 24 órából álló napon teremtette.

2. A nap, mint egy kor nézet – A teremtés pontosan azon a módon ment végbe, amint azt a Genezis első fejezetében láthatjuk, azonban a hat nap nem hat 24 órás periódust jelöl, hanem sokkal inkább egy véges-, de meghatároz(hat)atlan időintervallumot.

3. A keret-nézet – A Genezis első fejezetében található napok egy teológiai keretrendszert állítanak fel, ami aztán megszabja az egész további teremtés menetét.

Az egyháztörténelemben egészen a 19.század második feléig a legelterjedtebb nézet a szó szerinti 24x6 órás nézet volt. Nem minden keresztény osztozott ebben a nézetben, és azok is akik ezt osztották a nézetet sem tartottak ki mindig teljesen mellette. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy ez az értelmezés volt a legelterjedtebb a keresztény történelem legnagyobb részében. Mi azonban nem azért akarunk valamiben hinni, mert az hosszú történelemre és tradíciókra tekinthet vissza, hanem sokkal inkább azért, mert erős bibliai alapja van.

Ebben a konkrét esetben sok konzervatív teológus tartja úgy, hogy a 24x6 órás nézetnek rendelkezik a legerősebb exegetikus (a Szentírás értelmezésének tudománya) bizonyítékkal. Mindenek előtt ez a legtermészetesebb és legközvetlenebb értelmezése a szövegnek. Az Isten teremtésében megfigyelhető hétnapos mintát az egész emberiség átvette az idő beosztására, és mind a mai napig követi azt (II.Mózes 20:8-11).

A modern tudomány hajnala óta a keresztények egyre jobban elvetették a 24x6 órás nézetet. Ennek a fő oka az, hogy ez a megközelítés egy fiatal földet-, valamint egy fiatal univerzumot (6000 és 30.000 év között) feltételez, ami a jelenleg uralkodó tudományos nézetek szerint sok milliárd éves kell legyen. A nap/kor nézet, melyet más néven progresszív kreacionizmusnak neveznek, arra tesz kísérletet, hogy egyensúlyba hozza a Genezis napokról szóló beszámolóját egy ősrégi Föld és világegyetem feltételezetten helyes nézetével.

Érdemes azért figyelembevenni, hogy a nap/kor-nézet szerint Isten a mindenek egyedüli megalkotója, tehát ez a megközelítés ennél fogva minden naturalista és evolucionista nézetet kizár. Nem szabad a deisztikus evolúció nézetével összekevernünk, mely szerint az evolúció, mint mindent vezérlő elv valós, azonban az evolúció nem véletlenszerű eshetőségek végnélküli összjátéka, hanem sokkal inkább egy eszköz Isten kezében, melyet Ő irányít. A nap/kor-nézet képviselői úgy tekintenek magukra, mint akiknek sikerült hidat verniük a Szentírás beszámolója és a modern tudományok között. Ennek a nézetnek az ellenzői viszont rámutatnak ezen kísérlet veszélyeire, vagyis arra, hogy Isten Igéjének hitelességét kérdőre vonjuk, vagy hogy értelmezését a korlátolt emberi értelmi képességeinkhez igazítjuk.

Mivel sok keresztény az egész teremtés contra evolúció vitának nem tulajdonít akkora jelentőséget, sokszor fel sem merül, hogy ez a vita milyen teológiai következményeket hordoz magában a Szentírásban foglalt teremtésre nézve. Ha ebbe azonban jobban belegondolunk, akkor gyorsan fel fogjuk ismerni, hogy igencsak kritikus jelentőségű hogyan vélekedünk erről a témáról, hiszen Isten Igéjének tévedhetetlenségét, megbízhatóságát és életünk feletti uralmát is kétségbe vonhatjuk. Elsődleges fontossággal első sorban az bír, hogy egy keresztény miként alakítja ki adott nézeteit a Isten Igéjének fényében. Egy dolog hinni abban, hogy a Szentírás teljessége Istentől ihletett és tévedhetetlen, de a Genezis első két fejezete nem szó szerint értendő. Egy teljesen másik dolog azonban abban hinni, hogy a Biblia egyszerűen hibás, és ezért nem is lehet megbízható forrás. Mikor a teremtést illető nézeteinket taglaljuk, akkor kulcsfontosságú megvizsgálni azt, hogy ezek a nézetek pontosan hogyan viszonyulnak a Szentírás életünk feletti hatalmához és megbízhatóságához.

Ha a Bibliának már az első két fejezetében sem lehet bízni, akkor miért hinnénk a könyv további részeinek hitelességében. Nem csoda tehát, hogy a Biblia kritikusainak össztűzében a Genezis könyvének első 11 fejezete áll, a céltábla kellős közepére pedig a teremtés története van felfestve. Hogy miért pont ezeket az igerészeket támadják ilyen vehemensen? Pontosan azért, mert ezek fejezetek fektetik le az egész Szentírás történetének alapjait. Nem érthetjük helyesen a későbbiekben kibontakozó narratívát a Genezis első 11 fejezetének ismerete hiányában. Olyan alapvető tartalmak találhatóak itt, mint a teremtés, az ember bűnbeesése, a bűn, a bekövetkező ítélet bizonyossága, a Megváltó Isten eljövetelének szükségessége, és Isten örömhírének bevezetése. Ha ezeket az alaptételeket tudatosan figyelmen kívül hagyjuk, akkor a Biblia további részei is teljesen érthetetlenné, értelmetlenné és irrelevánssá válnak.

A Biblia kritikusai sokkal inkább szeretnék a Genezis nyitófejezeteit ősi zsidó mítoszként leírni, mintsem valós őstörténetünkként elfogadni. Ha azonban a Genezis teremtéstörténetét más kultúrkörök teremtés mítoszaival összevetjük, akkor a Biblia beszámolója sokkal inkább egy történelmi feljegyzésre-, mintsem egy mítoszra hasonlít, még ha a szigorú szó szerinti értelmezést vesszük is alapul. A legtöbb ősi irodalomban a teremtés mindig különböző istenségek harcának egyik mellékszálát képezi. Az esetek többségében teremtésről szóló mítoszban a mondát közvetítő kultúra a vallásos univerzum középpontjaként jelenik meg. A Genezis beszámolója, még ha számos hasonlóságot tartalmaz is más teremtés mítoszokkal, Istent teszi minden élet egyedüli Urává (nem több istenséget), és az emberiséget a Teremtő Isten minden teremtésének csúcspontjaként ábrázolja, ami abban is megnyilvánul, hogy vezetői pozíciót kap más teremtmények felett.

Vannak persze megválaszolatlan kérdések a Genezis beszámolójában is, úgy mint a teremtés pontos időpontja. Nem találunk arról sem sok említést, hogy Isten milyen eszközökön keresztül viszi végbe teremtését, vagy hogy milyen módszereket alkalmaz. Valójában ez az oka annak, hogy marad némi tér a teremtésre vonatkozó elméletek különböző téziseinek. A Genezis beszámolójának nem is az a célja, hogy egy olyan minden részletre kiterjedő történelmi feljegyzés legyen, amire a mai korunk történészei is rábólintanának. A Genezis ide vonatkozó részei a zsidó nép őstörténetét is adják. Érthető, hogy az Ígéret Földjére való megtérésük előtt szükséges volt tudniuk, hogy valójában kik ők, és hogy honnan származnak.

Egy másik dolog, ami mellet nem mehetünk el szó nélkül, az a tény, mely szerint a keresztény teológia a Genezis beszámolójának történelmi megbízhatósága körül forog. A házasság koncepciója egyenesen levezethető a teremtéstörténetből (Genezis 2:24), amire maga Jézus Krisztus is mindhárom szinoptikus (együttlátó) evangéliumban is hivatkozik. Az Úr Jézus Krisztus saját maga igazolja be, hogy a Teremtő már „kezdettől fogva" férfinak és nőnek teremtette az embert (Máté 19:4). Ezeknek az állításoknak a helytállósága és vitaképessége a Genezis teremtéstörténetének történelmi megbízhatóságán áll vagy bukik. Még ennél is fontosabb, hogy a megváltás tantétele egy valós történelmi személy-, név szerint Ádám, létezésétől függ. Pál apostol Szent Lélektől ihletett írásaiban egyértelmű párhuzamot von a Jézus Krisztusban ajándékként kapott megváltásunk és Ádám bűnös természetével való azonosulásunk között (Rómabeliekhez 5. fejezet; 1 Korinthusbeliekhez 15. fejezet). Az 1 Korinthusbeliekhez 15:21-22-ben ezt így olvashatjuk: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek." Az egész emberi nem veleszületett állapota, hogy osztozik Ádám bűnös természetében.

Hasonlóan azok, akiket Isten arra választott el, hogy a megmentést örököljék pontosan a Jézus Krisztusban való szellemi újjászületés eredményeként kapják ezt az ajándékot. A keresztény megmentéstan (szoteriológia) tekintetében kritikus jelentőségű az első Ádám és az utolsó, megelevenítő Ádám (Jézus Krisztus) közötti különbségtétel. Ennek a különbségtételnek azonban nincsen semmi értelme, ha nem is létezett egy szó szerinti első Ádám, akitől az egész emberiség származik.

Pál apostol hasonló módon érvel a Rómabeliekhez írt levél 5:12-21 igerészben. Ami ezt az igét annyira különlegessé teszi az, hogy nyíltan kimondja: „ Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek (Rómabeliekhez 5:12). Ez az igevers például a kálvinista teológia egyik alappillérét képezi, és hasonlóan az 1. Korinthusbeliekhez írt levél szemelvényéhez csak egy szó szerinti Ádám esetében van értelme. Egy kézzelfogható Ádám létezése nélkül nincsen szó szerinti bűn és bűneset sem, és ezzel már egy valós Megváltóra sincsen szükség.

Függetlenül attól, hogy az ember melyik teremtésre vonatkozó tantételt vallja magáénak a kereszténységen belül egy dolog teljesen világos és minden vita felett áll: Isten teremtette az eget és a Földet (Genezis 1:1). Mi itt a Gotquestions.org-nál úgy véljük, hogy a 24x6 órás nézetnek van a legbiztosabb bibliai alapja, azonban bizonyosan vannak más helyes megközelítések helyes megállapításokkal egyetemben a biblaihű keresztények között.

Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy Biblia semmilyen formában (sem konkrétan, sem sugalmazva) nem tanítja és nem támogatja az eredetünk ateista vagy darwinista felfogását. Ezért azt állítani, hogy az evolúció contra teremtés vita semmilyen jelentőséggel nem bír, arról tesz bizonyságot, hogy igencsak lenézzük hitünk fundamentumát, Isten élő és ható Igéjét. Nagyon is van jelentősége, már csak azért is, mert amilyen a hozzáállásunk az eredetünkről szóló beszámolóhoz, úgy fogunk majd az Szentírás más fontos tanaihoz is hozzáállni. Ha nem bízhatunk a Biblia teremtésről szóló állításaiban, akkor hogyan is bízhatnánk benne, mikor a megváltásunkról beszél? A teremtésről kialakított nézeteink logikus következményeként nyilvánul meg a teljes teológiánk.

English


Vissza a magyar oldalra
Milyen hatással van a teremtésről alkotott nézetünk a teológiánk többi részére?