Kérdés
Miért fontos templomba/gyülekezetbe járni?
Válasz
A Biblia szerint azért kell gyülekezetbe járni, hogy hivő hittestvérek társaságában tisztelhessük Istent, valamint hogy lelki-szellemi fejlődésünk és gyarapodásunk érdekében az Ő Igéjére taníttathassunk. A korai egyház tagjairól azt olvassuk, hogy “...kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban (Apostolok Cselekedetei 2:42, MBT). Az Istennek odaszánt élet ezen példáját követve, nekünk is érdemes ugyanígy cselekednünk. Azokban az időkben nem voltak még külön gyülekezeti épületek, így az akkoriak “napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben” – vagyis a szellemi és fizikai táplálékban egyaránt (Apostolok Cselekedetei 2:46, MBT)
A templomba járás és a gyülekezeti alkalmakon való részvétel nem csupán valami “jó tanács”, hanem sokkal inkább Isten a hívők életére néző akarata. A Zsidókhoz írt levél 10:25-ös igeverse ma is így szól hozzánk: “Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap” (MBT). Már a korai egyházban is akadtak olyanok, akik azt a rossz szokást vették föl, hogy kezdték hanyagolni hívő testvéreik társaságát. A Zsidókhoz írt levél szerzője viszont azt köti szívünkre, hogy ez nem helyes, ugyanis szükségünk van mindarra a (szellemi) bátorításra és buzdításra, amit az ilyen alkalmakon kapunk. Az pedig, mikor látjuk, “hogy közeledik az a nap”, vagyis látjuk a végidők kibontakozását, csak még inkább arra kell sarkalljon minket, hogy teljes odaadással vegyünk részt a gyülekezeti alkalmakon.
A templom, avagy a gyülekezeti épület az a hely, ahol minden feszengés nélkül hívő testvérként szerethetjük egymást (1János 4:12), ahol bíztathatjuk egymást (Zsidókhoz 3:13, EFO), ahol felbuzdulhatunk egymás hite által (Zsidókhoz 10:24), ahol szolgálhatunk egymás felé (Galatákhoz 5:13), ahol jóra inthetjük egymást (Rómaiakhoz 15:14), ahol megkülönböztetett tiszteletet tanúsíthatunk egymás iránt (Rómaiakhoz 12:10), és ahol irgalommal teljes együttérzéssel viseltethetünk egymás iránt (Efézusiakhoz 4:32, EFO).
Ha az ember már Jézus Krisztusba vetette lelki üdvössége minden reményét, akkor azzal Krisztus testének a tagjává vált (1Korinthus 12:27). Annak érdekében, hogy a gyülekezet, azaz Jézus teste helyesen működhessen, nyilvánvaló, hogy a test minden tagja jelen kell legyen – mégpedig nem csupán fizikai értelemben (1Korinthus 12:14-20). Hasonlóképp igaz az is, hogy a hívő ember hitbéli testvérei segítsége és bátorítása nélkül soha nem válhat szellemileg teljesen éretté (1Korinthus 12:21-26).
Ezen és ezen túli okokból kifolyólag a templombajárás, a gyülekezetben való aktív részvétel, valamint a hívő közösség gyakorlása az újjászületett keresztény életének rendszeres részévé kell váljon. Nem arról van tehát szó, hogy hívőnek minden héten legalább egyszer “kötelező” templomba mennie, arról viszont igen, hogy az Úr Jézushoz tartozó embernek természetes késztetése Istent tisztelni, az Ő éltető Igéjét fogadni, és ugyanilyen igényű embertársaival együtt lenni.
Jézus Krisztus az egyház sarokköve (lásd 1Péter 2:6), nekünk pedig élő kövekként “...lelki házzá, szent papsággá...” kell felépülnünk, hogy olyan lelki áldozatokkal áldozhassunk, “a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1Péter 2:5, KAR). Isten “lelki háza” élő köveiként természetes kötődést érzünk egymás iránt, ez a kötődés pedig akkor lesz ismeretes a világ előtt, amikor az egyház szeretettől vezérelve vesz részt a gyülekezeti alkalmakon azokban a bizonyos “fizikai épületekben”.
https://www.gotquestions.org/church-attendance.html English
Miért fontos templomba/gyülekezetbe járni?
