Kérdés
Mit tanulhatunk abból, hogy Isten kiváltotta Izráelt a szolgaság házából (5Mózes 13:5)?
Válasz
A szolgaság háza (KAR2011) vagy a szolgálat háza (KAR) kifejezést gyakran használja az Ószövetség, mikor Izráel a fáraók alatti elnyomására, egyiptomi rabszolgaságára hivatkozik (2Mózes 20:2; Jeremiás 34:13; Mikeás 6:4). Isten valós természete és a népe iránti szeretete nagyon szembetűnően mutatkoznak meg azon igeszakaszok vizsgálata során, amelyek arról számolnak be, hogy Isten hogyan váltotta ki Izráelt a rabszolgaság házából: "Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a melylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombeli Faraó királynak kezéből" (5Mózes 7:8).
Az 5Mózes 7. fejezetében annak lehetünk tanúi, amint Izráel már közvetlen az ígéret földjének képzeletbeli küszöbén áll. Mózes ekkor így erősíti a népet az Úrban való identitásában, továbbá azt hangsúlyozza, hogy mire lettek elhívva: "...az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén" (5Mózes 7:6). Mint a következő igeversből kiderül, Isten nem azért választotta Izráelt, mert számban, vagy erőben hatalmasak voltak (5Mózes 7:7), hanem egyszerűen azért, mert szerette őket. Döntése tehát nem a nép valamely (kivételes) tulajdonságán vagy különleges érdemén alapult, hanem kizárólag az Ő akaratán.
A mi Istennel való kapcsolatunkra ugyanez mondható el, hiszen az nem attól függ, hogy mi mit teszünk vagy mit érdemlünk ki, hanem egyedül Isten szeretetétől és kegyelmétől: "Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában" (Efézus 1:4-6; lásd még Efézus 2:8).
Isten lénye a szeretet (1János 4:7-21). Isten kiöntötte szeretetét Izráelre, és mivel el nem múló szeretettel szereti népét, így kiszabadította őket Egyiptomból, és "erős kézzel" váltotta ki őket a rabszolgaság senyvedéséből (5Mózes 26:8). Mikor Isten megment bennünket, akkor minket is nagy hatalmával szabadít ki a bűn rabságában töltött életünkből (Róma 6:6, 18; János 8:36).
Istennek az az akarata, hogy emlékezzünk arra, hogy bár egykor a bűn rabszolgái voltunk, Ő már felszabadított minket: "...vigyázz, meg ne feledkezzél az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!" - szól az intelem (5Mózes 6:12, KAR2011). Izráelnek nem volt szabad megfeledkeznie arról, hogy az Úr váltotta meg, mint ahogy ezt nekünk sem szabad elfelejtenünk. Immár szabaddá tétettünk, ennek a szabadításnak azonban nagy ára volt, mégpedig Krisztus életének feláldozása a kereszten (Márk 10:45).
Ahogy az első páska bárány vére megoltalmazta Izráel elsőszülötteit a Pusztító öldöklésétől (2Mózes 12:12-13), úgy vált Jézus Krisztus is a mi tökéletes páska bárányunkká: "Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén" (1Péter 1:18-19; lásd még 1Korinthus 5:7).
Isten szeretete elválaszthatatlan az Ő esküjétől. Ő elég hűséges ahhoz, hogy szeretete által mindvégig elhordozzon minket, és arra vágyik, hogy mi is így szeressük Őt - parancsait megtartva (5Mózes 7:9), a gonoszt pedig szívünkből és sorainkból kigyomlálva (5Mózes 13:5). Pál apostol így erősítgeti ezt: "Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával" (Galata 5:1). Péter apostol pedig e szavakkal buzdította a keresztényeket a jóra: "Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr" (1Péter 2:1-3).
Az Úr kiváltotta Izráelt "a szolgaság házából", a ma élő hívőket pedig épp így szabadítja meg múltjuk bűneiből és a szellemi sötétségéből (Efézus 5:1-27; 1Péter 1:13-23). Mi "...választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép" vagyunk, Isten tulajdona. A szeretet által hajtva Isten az Ő irgalmas tetteinek hirdetésére ment ki-, és különít el minket a (világiasságtól), hogy így "hirdessük annak dicséretét, aki elhívott titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságára. Egykor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; egykor nem kaptatok irgalmat, most pedig irgalmat kaptatok" (1Péter 2:9-10). A szolgaság házából kiváltva tartsuk magunkat "...távol a régi emberi természet kívánságaitól, amelyek arra törekednek, hogy uralomra jussanak..." fölöttünk (1Péter 2:11-12, EFO)!
English
Mit tanulhatunk abból, hogy Isten kiváltotta Izráelt a szolgaság házából (5Mózes 13:5)?
