Mi a szikhizmus?


Kérdés: Mi a szikhizmus?

Válasz:
A szikhizmus a hinduizmus és az iszlám harmonizációját próbálta véghezvinni. Ha azonban a szikhizmusra, mint a két vallás összeolvadására tekintünk, akkor nem leszünk képesek teológiai és kulturális sajátosságait megragadni. Ha a szikhizmust az iszlám és hinduizmus kompromisszumaként értelmezzük, az legalább annyira sértő, mintha a kereszténységre azt mondanánk, hogy az igazából egy szakadár eretnek zsidó szekta. A szikhizmus nem tekinthető szektának, vagy holmi keverék-vallásnak, hanem sokkal inkább egy önálló vallásos mozgalomról van szó.

A szikhizmus elismert alapítója, Nanak (1469-1538), egy hindu apa-, és egy muzulmán anya gyermekeként látta meg a napvilágot. Nanakot állítólag közvetlenül Isten hívta el arra, hogy guru legyen. Nem telt bele sok idő, míg híre az egész Punjab régiót (Északkelet-India) bejárta. Ismertté vált vallásos áhitatáról, jámbor természetéről valamint arról a merész kijelentéséről, mely szerint "nincsenek sem muszlimok, sem hinduk". Szép számú követősereget gyűjtött maga köré, ők lettek a szikh-ek. Tanítása szerint isten egy, akit Sat Nam ("igaz név") vagy Ekankar néven kell tisztelni. Az Ekankar név az "ek"szóból (jelentése: egy), az "aum" szóból (jelentése: a rejtélyes hang, mely kifejezi istent), és a "kar" szóból tevődik össze, mely "urat" jelent. Ez a fajta monoteizmus egy személytelen isten létét feltételezi, mégsem szabad azonban összemosni a kelet más panteista (isten mindenben) vallásaival. Nanak megtartotta a reinkarnáció és a karma tantételeit, melyek a kelet vallásainak, úgy mint a buddhizmusnak, a hinduizmusnak, és a taoizmusnak is, központi elemeit képezik. Nanak tanítása szerint csak úgy lehet elkerülni az újjászületés végeláthatatlan sorát (samsara), hogy az ember misztikus egységet képez istennel a kántáláson és a vallásos áhitaton keresztül. Nanakot kilenc guru követte a szikh vallás élén, akik a vezetés töretlen láncolatát alkották egészen a 18. századig (1708).

A szikhizmus eredetileg egy pacifista vallás volt, ezt a vonását azonban nem tudta túl sokáig megőrizni. Mohammed próféta elutasítása az iszlám vallásban istenkáromlásnak minősült, így sok ellenszél érte a szikhizmust e történelmileg harcos természetű vallás irányából. Gobind Rai (más néven Gobind Singh, aki az oroszlán néven is ismert) a tizedik guru, idejében szerveződött a szikh harcosok világszerte hírhedt kasztja, a "kalsa". A kalsának 5 ismertetőjegyét különítjük el, mely eredeti nyelven mind „k"-betűvel kezdődik: kes (hosszú haj), kanga (vas fésű viselete a hajban), kah (rövid nadrág viselete), kara (vas karperec), kirpan (egy tőr vagy kard, melyet az oldalukon viselnek). Az Indiát kolonializáló britek előszeretettel használták a kalsát személyes testőrségként és harcosokként is. Gobin Singh végül muzulmán merénylők áldozata lett. Ő volt az utolsó emberi guru. Ki lett tehát az örököse, ki követte őt a trónon? Halála után a szikhek szent könyve, az Adi Granth, foglalta el helyét, amit -így már érthető módon- Granth gurunak is neveznek. Igaz ezt a szent irományt nem tisztelik istenként, mégis isteni státuszt tulajdonítanak neki.

Pacifista gyökerei ellenére a szikhizmus idővel katonai jellegéről vált ismertté, ami azért is olyan szomorú, mert ez a fajta militantizmus igazából a nem szikh kormányzás alatt álló területek irányítása feletti vita mentén alakult ki. Az India és Pakisztán között 1947-ben meghúzott határ, mely Punjab tartományt középen kettészeli, mind a mai napig heves vitákat szít. A szóban forgó területen a szikh-ek mindig is nagyfokú autonómiával rendelkeztek. A politikai és társadalmi identitásuk helyreállításának kísérlete sokszor elbukott. Terroristák szélsőséges eszközöket is felhasználtak a szikh állam, Kalisztán, megalapítására, a szikh-ek túlnyomó része azonban békeszerető ember.

A kereszténység és a szikhizmus az egyistenhitben-, és üldöztetésük hosszú történtében is osztozik. Egy keresztény és a szikh személy élhet egymással békében, és emberként tisztelhetik egymást kölcsönösen. A szikhizmusnak és a kereszténységnek ezen felül azonban nincsen közös metszete, véletlenül sem olvaszthatóak egymásba. Még ha a két hitrendszer mutat is némi elenyésző hasonlóságot, végső soron teljesen a máshogyan tekintenek Istenre, Jézus Krisztusra, a Bibliára, és a megváltás témakörére.

A szikhizmus elvont és személytelen istene éles ellentétben áll a Biblia szerető és gondoskodó Atya (az Abba szó arámi nyelven apát jelent) Istenével (Rómabeliekehez 8:15; Galátabeliekhez 4:6). Istenünk bensőséges kapcsolatban áll velünk, gyermekeivel, hiszen Isten nem hogy minden mozdulatunkat-, hanem még a gondolatainkat is ismeri, mielőtt azok szavak formájában elhagynák szánkat (Zsoltárok 139:2). Isten el nem múló szeretetével vesz minket körül, és nagy türelemmel és hűséggel húz és von bennünket Önmagához (Jeremiás 31:3). Isten azt is félreérthetetlenül tudtunkra hozza, hogy Ő nem azonos más vallások úgynevezett "isteneivel": „...én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz (Ézsaiás 43:10). „Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten" erősíti meg az Ézsaiás 45:5 igerésze.

A szikhizmus ezentúl tagadja Jézus Krisztus páratlan pozícióját. A Szentírás azt állítja, hogy a megváltás csak és kizárólag Jézus Krisztuson keresztül lehetséges: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (János 14:6) „És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk" (Apostolok cselekedetei 4:12). Bárhogyan is tekintsenek a szikh-ek Jézus Krisztusra, az biztos, hogy nem adják meg neki azt a státuszt, ami a Biblia kijelentése szerint megilleti – vagyis nem ismerik el, hogy Ő Isten egyszülött Fia, és világ Megváltója.

A szikh-ek és a keresztények egyaránt állítják, hogy az ő birtokukban van az egyetlen igazi isteni ihletésű szent irat. Mindkét forrás azonban nem lehet egyidejűelg "Isten kizárólagos kijelentése". De, hogy egészen pontosak legyünk, a kereszténység azt állítja, hogy a Biblia nem más, mint maga Isten Igéje. A teljes Szentírást Isten ihlette és hasznos mindenkinek, aki ismeretre és megértésre törekszik. A 2. Timótheushoz írt levél 3:16-17 részében ezt így olvashatjuk: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." A Bibliát szerető Mennyei Atyánk hagyta ránk, hogy megismerhessük és megszerethessük Őt, és hogy „Isten ismeretére eljussunk" (1.Timótheushoz 2:4). Isten azt szeretné, ha hozzá jönnénk az örök élet ajándékáért.

Negyedik és végső pontunk szerint pedig, a megváltás szikh értelmezése teljesen elveti Jézus Krisztus helyettesítő bűnáldozati halálát. A szikhizmus szerint a megváltás saját erőnkből a karma tantételei szerint isten iránti elkötelezettségünk eredményeként jöhet csak létre. A karma nem képes helyes magyarázatot adni a bűn problematikájára. A Biblia szerint a végtelenül Szent Isten szemében emberi jó tettek egész lajstroma sem képes egyetlen bűnt sem jóvátenni. A tökéletes szentség egyszerűen nem viszonyulhat máshogyan a bűnhöz, mint utálattal. Mivel Istenünk végtelenül igazságos, nem lehetséges, hogy a bűn okozta kár jóvátétele nélkül bocsássa meg a bűnt. Mivel Isten igaz, nem engedhet bűnös embereket még bűntől terhelt állapotukban belépni „Isten örömébe", az öröklétbe. Jézus Krisztus, az emberré lett Isten, felmérhetetlen értékű áldozata képes bűneink következményének (ún. második-, vagy lelki halál) elhordozására. Ez a megváltás olyan végeláthatatlanul nagy, hogy mi emberek sosem tudnánk önerőnkből megfizetni azt. Isten ajándékaként azonban ingyen a mienk lehet ez a nagy kegyelem. A Biblia ebben a kontextusban érti a kegyelem szót. Jézus Krisztus megfizette helyettünk adósságunkat, melyre mi sohasem lettünk volna képesek. Értünk és helyettünk adta önnön életét, hogy aztán örökké vele élhessünk. Ehhez csak bíznunk kell Őbenne, azaz hinnünk kell, hogy Ő van és hogy igaz. A szikhizmus ezzel szemben egy szót sem ejt a bűn végtelen következményéről, Isten jóságának és igazságosságának szerepéről, és az ember elveszettségéről.

Végső következtetésként levonhatjuk, hogy míg a szikhizmus történelmi és teológiai hajtásai a hinduizmusban és az iszlámban gyökereznek, lényegét tekintve mégsem tekinthető e kettő összeolvadásának, hanem önálló vallási rendszerré nőtte ki magát. Egy pár dolog tekintetében lehet közös vonás a kereszténység és a szikhizmus között, azonban végső soron nem összebékíthetőek egymással.

English


Vissza a magyar oldalra
Mi a szikhizmus?