Hogyan tekintsen a keresztény hívő a szexuális felvilágosítás napjainkban gyakorolt formájára?


Kérdés: Hogyan tekintsen a keresztény hívő a szexuális felvilágosítás napjainkban gyakorolt formájára?

Válasz:
Először is fontos felismernünk azt, hogy a gyermekek ilyen vagy olyan forrásból hallani fognak a nemiségről. A lehetséges források között szerepel a kortárs csoport, iskolai felvilágosító előadások, internetes és más pornográf tartalmak, saját kísérletezéseik, és a szülői otthon. Mondani sem kell, hogy mindezek közül a legjobb, ha a szüleiktől hallanak először erről a témáról, nem pedig az előbb felsorolt helyekről. A szexuális felvilágosítás gyermekeink nevelésének szükséges velejárója, fontos azonban, hogy az „ő útjának módja szerint" tanítsuk őket (Példabeszédek 22:6), azaz hogy mindig vegyük figyelembe kognitív és érzelmi fejlettségük adott szintjét. A szülők felelőssége, hogy Isten Igéjének abszolút igazságát gyermekeik felé is közvetítsék a világ szélhányta nézeteivel szemben. Ez az oktatás az élet minden elképzelhető területére, így a szexualitásra is, ki kell terjedjen (Efézusbeliekhez 6:1-4).

Már pusztán az emberi szexualitás komplexitásnál fogva is szükséges megértenünk, hogy a szexualitás testi aspektusai nem választhatóak külön a velük járó erkölcsi felelősségtől. Függetlenül attól, hogy más helyeken is fognak tanulni a nemiségről (iskolai felvilágosítás, gyülekezeti ifjúsági alkalmak), végső soron a szülő feladata, hogy gyermekei a nemi együttlét fizikai-, társas-, és erkölcsi oldalait is jól megértsék. Veszélyes dolog a gyermekeink felé közvetített értékek átadását másokra hagyni, kiváltképp igaz ez korunk kultúrája által mediált szexuális „értékekre".

Először is vizsgáljuk meg, hogy mit mond a Szentírás a szexualitásról. A szexualitás Isten az emberiségnek adott egyik ajándéka, így jól tesszük, ha ekképp is tekintünk rá. A nemiség létrehozásával Istennek két fő szándéka volt: az emberi faj elterjedésének szavatolása az egész földön, valamint a férj és a feleség kapcsolatának erősítése és mélyítése (1.Mózes 1:28; Máté 19:6; Márk 10:7–8; 1.Korinthusbeliekhez 7:1–5). A szex minden más használata ezzel az ajándékkal való visszaélést jelent, így bűnnek minősül (1.Korinthusbeliekhez 6:9, 18; 1.Thesszalonikabeliekhez 4:3). Mai világunkban azonban sokan kényelmesen relativizálva félretették Isten abszolút igazságát, és az Igét saját kárukra elferdítvén, nem hisznek már benne. Ennek eredményeként világunk lassan megfullad a szexuális perverzió árjában, és az ezzel járó fájdalom igája alatt senyved. A szüleiktől helyes oktatásban részesülő gyermekek önerőből is képesek lesznek az igazság és a hazugság megkülönböztetésére, megtanulnak az Úrhoz folyamodni bölcsességért, és végül jobban fogják tudni élvezni az Isten által meghatározott keretek között megélt szexualitás mézédes ajándékát.

A legtöbb korunkbeli szexuális felvilágosítás a szexualitás teljesen normális megnyilvánulásaként állítja be a házasságon kívüli együttélést és szexet, a perverzió legkülönfélébb formáit, és a homoszexualitást is. Az esetleges határok említése teljesen kimerül az ún. ártalomcsökkentési törekvésekben. A felsorolt gyakorlatok mind éles ellentétben állnak a Szentírás kijelentésével (1.Korinthusbeliekhez 6:9; 3.Mózes 20:15–16; Máté 5:28). A keresztény szülőknek aktívan ki kell vegyék részüket gyermekük nevelésének minden szeletéből, különös figyelmet szentelve azoknak a területeknek, melyek homlokegyenest szembemennek Isten Igéjének meginoghatatlan igazságával. A szülőnek először is tudnia kell, hogy mi az, amivel a gyermek már szembesült a világban, hiszen csak így van lehetősége arra, hogy a gyermek életében sziget lehessen korunk mindent elnyelni vágyó hazugságtengerén. A gyermek oktatása akkor sikeres, ha a Szentírás kijelentésére támaszkodva ő maga is képes lesz megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, és Isten kétélű karját jól forgatva érvelni tud majd a hamisság ellen. Ne előre legyártott gondolatépítményeket adjunk a gyermeknek, hanem inkább Isten Szent Lelkének bölcsességét kérjük életébe, amit a Szentírás szilárd talaján állva ő maga is fog tudni kamatoztatni. Isten a gyermek egészséges szellemi fejlődését nem az iskolától, a gyülekezettől, vagy a mindenkori kormánytól kéri számon, hanem kizárólag annak szüleitől (Efézusbeliekhez 6:4).

Sok szülő számára a szexualitás témája kellemetlen és kínos, azonban ez nem kell szükségszerűen így legyen. Már óvódás korú gyermekeikkel is elkezdhetünk tárgyilagosan beszélni a fiúk és lányok teste közötti különbségekről, persze mindig csak a gyermek értelmi és érzelmi szintjének megfelelően (lásd feljebb). Az ilyen jellegű beszélgetések a gyermek korának előrehaladtával természetesen mozdulnak el az összetettebb témák felé. Fontos, hogy a gyermek megtanulja, hogy apával és anyával minden olyan dologról szabadon beszélhet, ami kicsit összezavarja őt, amit még nem ért teljesen.

A szexuális tartalmak falloszszerű ágyúcsőként merednek ránk minden elképzelhető és elképzelhetetlen irányból, így ezek a szülő-gyermek beszélgetések korán el kell kezdődjenek. Mielőtt a szülők megengednék, hogy gyermekük az iskolában tanuljon a szexualitásról és az erkölcsös magatartásról, nekik kell gondoskodniuk arról, hogy a gyermek már ismeri az igazságot, ami picit sem relatív természetű. Fontos eztán elkísérni a gyermeket, azaz mindig egy lépéssel azelőtt járni, amit éppen tanulnak ebben a témában, és mindig jó azt is tudni, hogy ismereteiket miként hasznosítják. A nyílt, folyamatos és kötetlen kommunikáció ebben a témában is nagy segítségünkre lesz. Így mindig tudhatjuk, hogy a tanulás éppen melyik szintjén van gyermekünk. Mikor a szülők előrelátó és előreható módon járnak el gyermekük nevelésében, akkor a gyermekek mindig lépéselőnyben lesznek a világ által igazságként beállított ordas hazugságokkal szemben, így könnyen felismerik és elvetik majd azokat.

English


Vissza a magyar oldalra
Hogyan tekintsen a keresztény hívő a szexuális felvilágosítás napjainkban gyakorolt formájára?