Kérdés
Miért olyan nagy dolog a szexuális bűn?
Válasz
A modern kultúra azon személyes jogként igyekezett újradefiniálni a szexualitást, amellyel az egyén olyan szabadon élhet, ahogyan csak akar. Korunkban a szexualitást csupán egy egyéni döntésnek tekintik, hasonlóan ahhoz, mint ahogy eldönthetjük, hogy házat veszünk hitelre, vagy örökre lakást bérlünk. Kultúránk a bűn szót szinte teljesen kitörölte a közismeretből, eltávolította azt hétköznapi nyelvhasználatunk szótárából. Manapság már csupán a szexualitás azon formáját tartják “helytelennek”, amit az abban érintett személyek saját ízlésükkel összeegyeztethetetlennek tartanak. A társadalom ingerküszöbe – és ezzel az egyes aberrációk szociális elfogadottsága – azonban olyan ütemben változik, hogy sokan még a legocsmányabb szexuális praktikákat is teljesen elfogadhatónak tartják. Mielőtt tehát azzal foglalkoznánk, hogy miért olyan nagy dolog a szexuális bűn, előbb a szexuális bűn fogalmát érdemes meghatározni.
Istennek hála, az embernek soha nem adatott meg a bűn definiálásának kiváltsága (higgyenek a mindenkori jogalkotók és a jogalkalmazók bármit is – a fordító megjegyzése). A szexualitás határainak kijelölésére egyedül annak van joga, Aki megalkotta azt – a Biblia pedig e tekintetben is világos irányelveket határoz meg. Amikor Isten megteremtette Ádámot, az első férfit, és adta neki Évát, az első nőt, a házasság megtartó kötelékében egyesítette őket, majd ezt “nagyon jónak” nyilvánította (1.Mózes 1:31; 2:18, 24 EFO). Isten ekkor vezette be a szexualitást, és ezzel a szexualitás kifejezésének határait is Ő szabta meg. A férj és feleség közötti fizikai egyesülés az Ő alkotása, melynek kapcsán azt mondta, hogy így “lesznek egy testté” (1.Mózes 2:24; Máté 19:6; Márk 10:8; Efézusbeliekhez 5:31). A férj és a feleség házassági kapcsolatán kívül eső minden más szexuális aktivitást viszont az ajándéka meggyalázásának minősített. Ennek értelmében a paráznaság, azaz a házasság előtti-, valamint a házasságon kívüli nemi érintkezés, a homoszexualitás, a pornográfia és az (üzletszerű) kéjelgés egytől-egyig Isten azon szándékának megsértése, amit a szexualitás megteremtésénél világossá tett (1.Korinthusbeliekhez 6:9,18; Galátziabeliekhez 5:19-20; Júdás 1:7; Máté 5:28; Zsidókhoz 13:4).
Miért olyan nagy dolog tehát ezeknek a határoknak az áthágása? Mai kérdésünk megválaszolásánál az első nyomravezető jel az 1.Mózes 2:24-ben, a “lesznek egy testté” kifejezésben található. A szexuális unióban igen nagy egyesítő erő rejlik, mivel Isten úgy tervezte azt meg, hogy ne csak a testeket, hanem a szíveket és az életeket is egyesítse. A szexet úgy alkotta meg, hogy az a férfi és nő közötti teljes életre szóló egyesülés betetőzése legyen. Jézus ezt mondta: “...A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza” (Máté 19:6; Márk 10:9). Isten a férfi és a női testet annak megfelelően formázta, hogy azok a testi intimitás aktusában egyesülhessenek, és ezzel egy életre szóló köteléket alkossanak, azaz “...többé nem két, hanem egy test” (Márk 10:8). Ez az eggyéválás új egységet hoz létre: a családot. Eme hatalmas egyesítő erő egyben tehát új életet hoz a világra (1.Mózes 4:25). Az emberi faj csak egy férfi és egy nő kapcsolódása által maradhat fenn és sokasodhat. A házasságon belül pedig Isten áldását adja erre az egybekapcsolódásra (1.Mózes 1:28; 9:27). A szex egy olyan ajándék a férj és felesége számára, ami kapcsolatukat minden más emberi kapcsolat közül kiemeli és egyedivé teszi.
Amit azonban Isten jónak teremt, azt a Sátán igyekszik elferdíteni. A Sátán alattomos gyalázkodását a “Csakugyan azt mondta az Isten...?” szavakkal vezette be, még az Éden kertjében (1.Mózes 3:1). Isten tekintélyének ilyentén való kétségbe vonása mind a mai napig szüntelen folytatódik. Amikor a szexualitást puszta szórakozásra vagy a kéjvágy kielégítésére használjuk, akkor azzal mintegy leértékeljük ezt a hatalmas és gyönyörű ajándékot, de egyben annak személyével is szembefordulunk, Aki létrehozta azt. Persze senki se tévelyegjen, a bűneink következményeit is learatjuk: a szexualitás terén való dacos engedetlenségünk egy olyan világot hozott létre, ami a nemi betegségek, az abortusz, a különféle perverziók, a pedofília, a szexfüggőség és a szexuális kizsákmányolás vakságában tántorog. Talán egyszer belátjuk, hogy Isten a mi javunkra és védelmünkre húzta meg a szexualitás határait, hogy az Általa megszabott rendeltetésének megfelelően élvezhessük azt.
Az elektromosság hasznosításában nagy lehetőségek rejlenek, már amennyiben helyesen állunk hozzá. Ha viszont rosszul használjuk, sőt, visszaélünk vele, akkor halálos veszélyforrássá is válhat. Ez a megállapítás a szexualitásra is igaz. Ha rosszul élünk vele, a szex szintén halálos. Isten ezen ajándékával való visszaélés eredményezi az abortusz-, a nemi erőszak-, a házasságtörés-, a válás-, a pornográfia valamint a csonka családok anyagi és szellemi szegénységének problémáját. A szexuális bűn – minden bűnhöz hasonlóan – a kísértéssel kezdődik. Mikor nem vagyunk hajlandóak az Isten által megszabott határokat betartani, akkor mintegy ajtót nyitunk a kéjvágy előtt, és megengedjük, hogy az diktálja döntéseinket. A kéjvágy pedig soha nem a jó irányba visz. Jakab apostol levelének 1:13-15 igerésze világosan adja tudtunkra a következőt: “Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. ”
A szexuális bűn mindemellett azért is olyan nagy dolog, mert eltorzítja, sőt, szétszakítja az Isten és a népe közötti felbonthatatlan szövetség képét. A Biblia a házasságot azon szövetségi kapcsolat metaforájaként használja, amelyet Jézus a “menyasszonyával” – vagyis az egyházzal – tart fenn, kinek tagjait a saját vére árán vásárolta meg (Jelenések 19:7; 2.Korinthusbeliekhez 11:2). Isten az Ószövetségben gyakran egy csökönyös feleséghez hasonlította a lázadó Izraelt, a házasságtörést pedig legszörnyűbb bűn képeként foganatosította (Jeremiás 3:6). Isten egy szövetségi kapcsolat betetőzésének szánta a nemi aktust – egy olyan szövetség betetőzésének, melynek szellemi típus-mintájában személyesen Isten volt az egyik résztvevő fél (Malakiás 2:14; Máté 19:6; Márk 10:9). A házasság intézménye Isten velünk kötött felbonthatatlan szövetségét szemlélteti. A házasságon kívüli szexuális kapcsolat létesítése tehát nem csupán eltéveszti a szexualitás Isten által rendelt célját, de súlyos következményeket is von maga után.
A szexuális jellegű bűnök nem csupán a fizikai testünket szennyezik be (1.Korinthusbeliekhez 6:18). Lelki-szellemi vonatkozásuk is van. A Biblia szinte minden könyve elítéli a szexuális erkölcstelenséget, jelezve, hogy Isten különösen súlyos bűnnek tartja azt. A szexuális bűn elkövetése közvetlenül szembemegy Isten arra vonatkozó akaratával, hogy megszenteljen minket (1.Thesszalonikabeliekhez 4:3).
A Rómabeliekhez írt levél 13:13-14 igerésze azt az életstílust festi le szemeink előtt, amit Isten kíván nekünk, amit követve szeretné, hogy éljünk: “Éljünk úgy, ahogy a teljes nappali világosságban illik! Ne vegyünk részt vad mulatozásokban, se részegeskedésben, és ne kövessünk el szexuális bűnöket! Ne vétkezzünk a testünkkel! Hagyjuk abba a veszekedést, és ne irigykedjünk többé! Ehelyett „öltsétek magatokra” az Úr Jézus Krisztust, és a régi emberi természetet pedig ne tápláljátok, se ne teljesítsétek a kívánságait!” (EFO). A szexuális bűn csak egy azon számos dolog közül, amivel az ember a testét elégíti ki, ahelyett hogy a Lélek szerint járna (Galátziabeliekhez 5:16). Maga Jézus mondta, hogy akiknek “szívök tiszta” “Istent meglátják” (Máté 5:8). A meg nem bánt szexuális bűnök bemocskolják a szívet, és lehetetlenné teszik, hogy megtapasztaljuk a Szent Lélek erejét az életünkben. Ha tiszta szívet szeretnénk, nem követhetünk el szexuális bűnöket.
English
Miért olyan nagy dolog a szexuális bűn?
