Kérdés
Miért higgyek a szervezett vallásban? Mit mond a Biblia a szervezett vallásról?
Válasz
A szótári definíció szerint a vallás “egy imádatra méltó Istenbe vagy istenekbe vetett hit, mely egy adott életvitel mellett bizonyos rituálékban is kifejezésre jut; minden specifikus hitrendszer, imádat-típus, stb., ami gyakran egy írt vagy íratlan etikai kódexet is magában foglal.” E definíció tükrében állítható, hogy a Biblia igenis beszél szervezett vallásról, a “szervezett vallás” célkitűzései és kihatásai azonban sok esetben már közel sem kedvesek Isten szemében. Az alábbiakban néhány olyan bibliai példát sorolunk, melyben a szervezett vallás említésre kerül.
A történelem során először valószínűleg Noé leszármazottai hoztak létre szervezett vallást (lásd 1Mózes 11:1-9), ami abban nyilvánult meg, hogy Isten azon parancsa ellenére, hogy népesítsék be a földet – egységük kifejezéseként és szétszóródásukat megelőzendő – együttmaradva egy mélyen szimbolikus jelentőségű, de nagyon is valós, magas tornyot építettek. Ebben már az (akkori) emberiség szellemi elvetemedése nyilvánult meg, ugyanis az egymással való szövetségüket-, továbbá annak törekvését, hogy önmaguknak nevet szerezzenek, messze Istennel való kapcsolatuk felé emelték. Az Úr azonban közbelépett és összezavarta nyelvüket, így szüntetve meg ezt az Isten helyére az embert emelő szervezett vallást.
2Mózes 6. fejezetében, valamint az azt követő igerészekben már azt láthatjuk, hogy maga Isten szervezett egy vallást Izráel népének. A Tízparancsolatot, a gyülekezés sátrának istentiszteleti rendeléseit, az áldozati rendszert, stb. mind Isten szervezte meg, Izráel népének pedig követnie, tartania kellett ezeket. Az újszövetségi tanítás azonban világosan tudtunkra adja, hogy e vallás fő rendeltetése az volt, hogy rámutasson arra, hogy az egész emberiségnek mekkora szüksége van a Megváltó Messiásra, vagyis az csupán az Úr Jézus által eljött hit előrevetülő árnyéka volt (Galata 3; Róma 7). Ugyanakkor az izraeliták közül sokan – maguk is hozzánk mindenben hasonló gyarló emberek lévén – nem értették meg ezt a rendeltetését, és így az egy igaz Isten helyett mindinkább a törvényeket, a szabályokat, és a rituálékat kezdték vallásosan imádni.
Bírák könyvei és azt követő történelmi jellegű bibliai könyvek arról számolnak be, hogy az Izráel népének történelme folyamán bekövetkezett legtöbb konfliktusnak vallási színezete volt, azok jó része egy-egy környező nép szervezett vallása ellen irányult, és fordítva. Az Ószövetség vissza-visszatérő eleme Baál tisztelete (Bírák 6:1; 1Királyok 18), Dágon (1Sámuel 5)-, vagy épp Molok nevezetű hamis istenek bálványozása (2Királyok 23:10). Isten ezen szervezett vallások követőinek legyőzésén keresztül az általuk tisztelt hamis istenségek fölötti szuverenitását és mindenható voltát szemléltette.
Az evangéliumok: Jézus Krisztus földi szolgálatának idejében a farizeusok és a szadduceusok képviselték a szervezett vallást. Nem véletlen, hogy Jézus folyamatosan őket szembesítette tévtanításaik hamisságaival, képmutató életvitelük kevélységével. A Biblia Istentől ihletett levelei szintén arról az általános vallásos törekvésről számolnak be, hogy bizonyos korai szervezett csoportok Isten Igéjéhez emberi tetteket és rituálékat kezdtek hozzáragasztgatni, állítva, hogy az utóbbiak követése nélkül az embernek nem lehet üdvössége, vagy hogy azok hiányában az ember elveszítheti azt. Vallásos vakbuzgóságból, emberi teljesítményigényből nyomást gyakoroltak annak érdekében a hívőkre, hogy fogadják csak szépen el, hogy Isten megváltó kegyelme önmagában nem elég (a vallás egyik, talán legsummásabb definíciója valahogy így hangzik: “az evangélium plusz”, “Jézus Krisztus plusz” - azt sugallva, hogy sem az evangélium örömüzenetének szívbéli elfogadása, sem pedig a Jézus Krisztussal való élő közösség önmagában nem elég az üdvösséghez, hanem azokhoz mindig kell valami emberi “plusz”). A Galatabeliekhez és a Kolossébeliekhez írt levelek egyaránt az ilyen vallásokban rejlő számos veszélyre figyelmeztetnek. A Jelenések könyve azt is elénk tárja, hogy a végidőkben mindent elsöprő hatással lesz a világra egy szervezett és egységes világvallás, amit maga az Antikrisztus fog létrehozni és vezetni.
A “szervezett vallás” legtöbb esetben azt vonja maga után, hogy követője eltávolodik Isten személyétől és saját életére néző akaratától. Ugyanakkor a Biblia úgy beszél a keresztény hívők szervezettségéről, mint Isten tervének részéről. Isten ezeket a szervezett egységeket nevezi gyülekezeteknek. Az Apostolok Cselekedeteinek könyvében, valamint az apostoli levelekben található leírások irányadóak e tekintetben: az egyház, azaz Krisztus teste, ilyen szervezett-, egymással kölcsönös függőségben álló gyülekezetekből kell álljon, hasonlóan, mint ahogyan a test egyes szerveit az éltető és életadó vérkeringés köti egybe (értsd Jézus vére). Az ilyen szervezettség az egyes tagok védelméhez és (szellemi) hatékonysághoz vezet, egyben pedig csak az értelemmel szervezett, önmagában zárt (azaz nem hézagos) rendszer képes jól a világ felé nyitni (Apostolok Cselekedetei 2:41-47). Az egyház kapcsán tehát minden bizonnyal helyesebb volna egy “szervezett keretek közötti kapcsolatról” beszélni (értsd Istennel és a hittestvérekkel való kapcsolatról).
A vallás voltképp az ember arra irányuló törekvése, hogy maga állítsa helyre az Istennel elveszett közösségét. A keresztény hit viszont épp azon alapul, amit Isten tett az emberiségért az Úr Jézus Krisztus áldozata által, nem pedig azon, hogy az ember mit kell tegyen Istenért! A hit nem valami cselekvési terv, amit ledolgozva újra Istenhez mehetünk, hiszen Ő jött le hozzánk, Ő nyújtotta ki felénk megmentő jobbját, nem nekünk kell nyújtózkodnunk Őfelé (lásd Róma 5:8). Az embernek így nincs oka büszkélkedni, a saját vélt teljesítményébe vetett hit által felfuvalkodni, hiszen Isten a fő cselekvő, nem pedig ő. Ember tehát csak Isten kegyelme által részesülhet az Istennel való élő kapcsolatban (lásd Efézus 2:8-9). Nincs helye a vezetőség személyi összetételét érintő vitáknak sem, hiszen Krisztus az egyház feje (lásd Kolossébeliekhez 1:18), de egymás iránti emberi előítéleteink is semmissé lesznek, hiszen Krisztusban mindnyájan eggyé tétettünk (Galata 3:28). A probléma tehát nem a szervezettségből fakad, hanem sokkal inkább abból, hogy a vallás Isten helyett a saját előírásaira és rituáléira tereli a figyelmet.
https://www.gotquestions.org/organized-religion.html English
Miért higgyek a szervezett vallásban? Mit mond a Biblia a szervezett vallásról?
