Mi a különbség az ószövetségbeli ceremoniális törvények-, az erkölcsi törvények-, valamint a jogi értelemben vett törvények között?


Kérdés: Mi a különbség az ószövetségbeli ceremoniális törvények-, az erkölcsi törvények-, valamint a jogi értelemben vett törvények között?

Válasz:
Az Isten-adta mózesi törvények olyan irányelvek átfogó gyűjteményeként értelmezendő, melyek rendeltetése az volt, hogy az izraeliták magatartása valóban tükrözze azt a státuszt, amit Isten kiválasztott népeként viseltek. A törvény magába foglalja az erkölcsileg helyes életvezetés szabályait, melyekkel Isten más nemzetek elé is példát kívánt állítani. Olyan jelképes, és rendszerezett folyamatok leírását is tartalmazza, melyek minduntalan emlékeztetnek Isten szentségére és a teljes emberi nem bukott, bűnös természetére. Annak érdekében, hogy jobban megérthessük ezen törvények célját, mind a zsidók-, mind pedig a keresztények, különböző kategóriákba sorolták őket. Ezen csoportosítások mentén beszélhetünk erkölcsi jellegű törvényekről, szertartásos törvényekről, és jogi értelemben vett törvényekről.

Erkölcsi törvények
A mishpatim néven is ismert erkölcsi törvények első sorban az ítélethozatal és az igazságszolgáltatás eszközei. Ezeket a törvényeket rendeletnek, vagy rendelésnek is szokták nevezni. A mishpatim sokak véleménye szerint Isten szent jellemének meginoghatatlan alapjain nyugszik. Ennek megfelelően a rendeletek szentek, igazságosak, és változhatatlanok. A mishpatim célja és rendeltetése az, hogy az azt követő személy jólétét szavatolja. Ezen törvények értékét a logikus gondolkodás, és a józan ész is minduntalan beigazolja. Az erkölcsi törvények a Tízparancsolat mellett, az általános igazságosságot-, az embertársaink tiszteletét-, és a szexuális együttlétet is szabályozzák. Ezekben a törvényekben azt is megtaláljuk, hogy miképp kellett eljárni, ha vétettek egy-egy adott rendelet ellen, és hogy milyen engesztelést kellett tenni. Az erkölcsi törvények azonban nem képesek a krisztusi viselkedést kiformálni szívünkben, pusztán csak az emberiség bukott természetére (és annak következményeire) mutatnak rá igen élesen.

A mishpatim gyakorlati alkalmazásának tekintetében megoszlik az egyház üdvtörténeti korszakában (Jézus Krisztus Szent Lelkének minden testre történő kiöntetése, és az elragadtatás közötti időszak – a fordító megjegyzése) élő protestánsok véleménye. Egyesek Jézus Krisztus azon kijelentését veszik alapul, mely szerint míg az ég és a föld létezik, addig a törvényből "egy jóta vagy egyetlen pontocska" sem múlik el (Máté 5:18). Az ő értelmezésük szerint tehát még mindig meg kell tartanunk az ószövetségi törvények tételeit. Mások ebben az igerészben éppen azt vélik felfedezni, hogy ez a kijelentés addig (volt) adatott "míg minden be nem teljesedik", vagyis pontosan addig volt érvényben, míg Jézus Krisztus minden igazságot maradéktalanul betöltött (Lásd Máté 5:17-18). Az utóbbiak bibliai érvelése szerint már nem a betű óságában-, hanem a Lélek újságában élünk, vagyis immáron Jézus Krisztus törvénye alatt vagyunk (Galátziabeliekhez 6:2), ami nem más, mint hogy szeressük az Urat teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből, valamint hogy úgy szeressük felebarátunkat, mint magunkat (Máté 22:36-40). Bár számos ószövetségi törvény kiváló betekintést enged abba, hogy miként szerethetjük jobban Istent és embertársainkat, le kell szögezzük, hogy már nem vagyunk a mishpatim kötelékében. Azt persze így sem felejtjük, hogy az Úr Jézus Krisztusban nyert szabadságunk nem a bűnök elkövetésére szóló szabadjegy, vagy holmi bűnre buzdító biankó-csekk (Rómabeliekhez 6:15).

Szertartásos törvények
A szertartásos törvények összefoglaló zsidó elnevezése a hukkim, vagy a csukka, melyen kifejezések mindegyike lényegében "a nemzet szokását" jelenti. Az sem ritka azonban, hogy ezeket a szavakat egyszerűen "szabályként" fordítják. Ezen törvények a hívő ember Istenre irányuló figyelme köré csoportosulnak. A hukkim tartalmazza tehát azon útmutatásokat, melyek segítenek helyreállítani a helyes viszonyt Istennel (lásd áldozatok bemutatása, és más olyan ceremóniák elvégzése, melyek a bűnös ember tisztátalanságát hivatottak elvenni), továbbá Isten Izráelnek mutatott irgalmas és csodás jótéteményeiről való megemlékezés (lásd ünnepek és fesztiválok) is központi részét képezi. Bőven találunk még bennük olyan speciális szabályokat, melyek hivatása az, hogy a zsidókat megkülönböztessék a környező pogány népektől (pl. étkezési és ruházkodásbeli korlátozások), és olyan jeleket, melyek már mind az eljövendő Messiásra mutatnak, úgy mint a Szabbath, a körülmetélkedés, a pészah, azaz a zsidó húsvét ünnepe, és az elsőszülött megváltása. Vannak azonban olyan zsidók is, akik úgy tartják, hogy ezek a törvények nincsenek úgymond kőbe vésbe, vagyis a társadalom vélt "fejlődésével" azok is "továbbfejlődnek". Ezt — az Isten változó elvárásait feltételező — nézetet azonban tetemes erőfeszítések árán sem sikerül bibliai alapokra helyezni.

A keresztényeket semmilyen formában sem kötik már a szertartásos törvények. Mivel az egyház (Krisztus teste, minden emberi felekezet feletti szellemi intézmény, melyben a legtöbb felekezetből akadnak tagok) nem azonos Izráel nemzetével (így a szerepét sem ve(he)tte soha át), ezért az olyan megemlékezések, mint a Hetek ünnepe vagy a Pészáh, sem érvényes már rá. A Galátziabeliekhez írt levél 3:23-25 igerésze világosan tudtunkra adja, hogy az Úr Jézus Krisztus eljövetele óta a keresztényeknek sem áldozatot bemutatniuk-, sem pedig körülmetélkedniük nem kell. Egyes protestáns egyházakon belül azonban még vitáznak a Szabbath gyakorlati megélését illetően. Egyesek úgy érvelnek, hogy mivel ez a rendelés a Tízparancsolat részét képezi, ugyanazzal a súllyal kell bírjon, mint bármelyik másik erkölcsi törvény. Mások erre a Kolossébeliekhez 2:16-17 igerészével-, és a Rómabeliekhez írt levél 14:5 igehelyével válaszolnak, melyek világosan kimondják, hogy Jézus Krisztus a Szabbath törvényét is betöltötte, valamint hogy Ő személyében vált minden hívő szombati nyugodalmává. A Rómabeliekhez írt levél 14:5 igehelyén ezt találjuk: "Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve." Az ószövetségi törvények megtartásának hasznossága a keresztény hívő életében mindig annak mentén mérendő, hogy jobban hozzásegíti-e őt Isten és embertársai szeretetéhez. Ha valaki saját életére nézve úgy ítéli, hogy a Szabbath megtartása ebben segítségre van, akkor nyugodt szívvel megünnepelheti ezt a napot. Problematikussá akkor válik a dolog, ha ebből általános érvényű doktrinát eszkábál.

Jogi értelemben vett törvények/polgári törvények
A westminsteri hitvallás a jogi, vagy más néven, a polgári törvények kategóriájával egészíti ki az előbbi kategóriákat. Ezek a törvények a zsidók kulturális és helyi adottságait is tükrözik, és a Tízparancsolaton kívüli összes többi erkölcsi törvényt is magukba foglalják. Ez a csoport hétköznapi helyzetektől kezdve (öklelős ökör gazdájának büntetése; a verem kiásójának felelőssége, ha abba az szomszéd barma beleesett stb.) a szándékos és előre kitervelt emberölésig mindent magába foglal (2.Mózes 21:12-36). Minden ilyen mára már aprólékos-, és néha anakronisztikusnak tűnő helyzeteket vázoló törvény a zsidók szemében az egy királyi parancsolat gyakorlati megnyilvánulásaira világít(ott) rá. Mivel tehát a törvény az ő olvasatukban — nem mellesleg a Biblia értelmezésében is — teljesen egységes egészet képez, így a fenti kategóriákat inkább keresztény-, mint zsidó Bibliatudósok használják.

Az Isten-adta törvények különböző kategóriákba történő besorolása nem más, mint egy emberi gondolatépítmény, melyet azzal a gyakorlati céllal emeltek, hogy még tisztábban körvonalazhassuk Isten valós jellemét, és hogy könnyebben megkülönböztethessük azokat a törvényeket, amiket az egyház üdvtörténeti korszakában élő híveknek meg kell tartaniuk. Sokan úgy gondolják, hogy bár a Tízparancsolat érvényben van, a szertartásos törvényeket már nem kell megtartsuk. A Szent Lélek Isten Pál apostolon keresztül közölt szavaival élve azt kell mondjuk, hogy "a teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre" (2.Timótheus 3:16). Egy olyan halovány utalást sem találunk a Szentírásban, mely azt sugallná, hogy Isten ilyen kategóriák mentén osztotta volna fel ószövetségi Igéjét. (Érdekességként megjegyezzük, hogy a görög "kategórosz" szót különböző Biblia- fordítások is rendre "vádló"-ként adják vissza, lásd János 8:10 vagy Jelenések 12:10 — a fordító kiegészítése.) A keresztény hívek már nincsenek a törvény tételekben való rendeléseinek hatalma alatt (Rómabeliekhez 10:4), hanem ők a törvény Szellemének irányítása alatt állnak. Jézus minden törvénytételt betöltött, és ezzel egyben lebontott a zsidók és nem-zsidók közötti minden közbevetést. Kereszthalálával minden emberi értelmet felülhaladó békéje mentén szerkesztett mindeneket egybe az Ő testében. Erről a hallatlan eseményről ma is így tesz bizonyságot Isten Szent Lelke: "Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést" (Efézusbeliekhez 2:15-16).

English


Vissza a magyar oldalra
Mi a különbség az ószövetségbeli ceremoniális törvények-, az erkölcsi törvények-, valamint a jogi értelemben vett törvények között?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől