Hogyan találhatok vigaszt és megnyugvást, ha elvesztettem közeli hozzátartozómat?


Kérdés: Hogyan találhatok vigaszt és megnyugvást, ha elvesztettem közeli hozzátartozómat?

Válasz:
Ha veszítettél már el szívedhez közelálló hozzátartozót, akkor tudod, hogy mennyire fájdalmas élettapasztalat ez. Jézus értette és érezte, hogy milyen fájdalmas elveszteni valakit, akit a szívébe zárt. János apostol evangéliumának 11. fejezetének 1-44. igerészében olvashatjuk, hogy Jézus Krisztus elvesztette szeretett barátját Lázárt, valamint azt is láthatjuk, hogy Jézus szíve hogyan indul meg, és hogyan fakad könnyekre a halál és a szeretett személy elvesztése felett kesergőkön. Az utolsó szó azonban nem a könnyeké volt, hiszen Jézus pontosan tudta, hogy hatalmában van az az erő, amely által képes a halottakat, így Lázárt is, feltámasztani. Jézus Krisztus így szólt: „Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él" (János 11:25). Jézus Krisztus feltámadásával egyszer és mindenkorra legyőzte a halált. Nagy vigasz rejlik abban a tényben, hogy a hívők számára az élet nem ér véget a halál bekövetkeztekor. Minden ember, aki egyedüli Megváltójaként tekint Jézus Krisztusra, már most az örök élet birtokában van (János 10:28). Isten új otthont készített számunkra, mégpedig egy olyan helyet, ahol a könnyeknek és a fájdalomnak helye nincs, ahol a halál már nem uralkodik többé (Jelenések 21:1-4).

Ha teljesen biztosak is lehetünk benne, hogy a Jézusban elhunyt hozzátartozónk már egy sokkal jobb helyen van, mégis érezhetünk fájdalmat az általa hátrahagyott űr miatt. Ez egy természetes érzés, így a szeretett közelállónk meggyászolása is helyénvaló. Jézus megsiratta Lázárt, annak ellenére, hogy tudta, fel fogja őt támasztani. Isten nem riad vissza az olykor hevesen dúló érzelmeinktől, és kétkedő kérdéseinktől sem. Minden terhünket Őreá vethetjük és bízhatunk az irántunk tanúsított szeretetében, amelyben vigaszt és biztonságot lelhetünk (1.Péter 5:7). Felidézhetjük az elhunythoz fűződő sok kellemes emlékünket, és örömet meríthetünk abból is, hogy módunk volt a földi élete egy szeletében részt vennünk. Megoszthatjuk másokkal, hogy az elhunyt közelállónk milyen hatással volt életünkre. Nyugalmat találhatunk abban is, ha olyan dolgokat teszünk, melyet ő is szeretett. Más közeli barátaink és családtagjaink körében is visszaemlékezhetünk rá. Azzal is tiszteleghetünk emléke előtt, hogy Istennek tetsző életet élünk az Ő dicsőségére fennmaradó életünk során.

Fontos, újra és újra az emlékeinkbe idézni, hogy Isten a vigasztalás Istene, így minden vigaszunk Tőle származik (2.Korinthusbeliekhez 7:6). Míg helyes dolog a halottjainkat jó emlékezetben megőriznünk, és visszaemlékeznünk életünkre gyakorolt hatásukra, addig az értük-, vagy hozzájuk való imádkozás, valamint az elhunyt ősök vallásos tisztelete élesen szembemegy a Szentírás kijelentésével és szellemével. Forduljunk inkább Istenhez imánkban, és Tőle kérjünk vigaszt és gyógyulást. A Biblia kijelenti azt is, hogy Isten a kegyelem Istene, és hogy Ő minden megpróbáltatásunkban vigasszal teli karjait nyújtja ki felénk (2.Korinthusbeliekhez 1:3-4). Teljesen biztos lehetsz benne, hogy Isten el nem múló szeretettel szeret téged, hogy átérzi, és átéli minden fájdalmadat. Válaszd hát a Felséges Istent oltalmad várául, mert nála nyugalmat találsz a lelkednek (Zsoltárok 91:1-2).

English


Vissza a magyar oldalra
Hogyan találhatok vigaszt és megnyugvást, ha elvesztettem közeli hozzátartozómat?