Kérdés
Mit jelent a Jakab 4:8 igeversben szereplő felszólítás, mely kimondja, "szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek"?
Válasz
A szellemi paráználkodás (értsd az egy igaz Istentől a különböző hamis bálványokhoz való elfordulás) és a "világgal való barátság" riasztó jelenségei járványszerűen terjedtek a korai egyházban (Jakab 4:4). Jakab arra sarkallta szenvedélyesen olvasóit, hogy térjenek meg gonosz utaikról, és forduljanak oda az Úrhoz: "Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek" (Jakab 4:8, MBT).
Istennek az az akarata, hogy követői teljes szívből hűségesek legyenek hozzá és minden fenntartás nélkül szánják oda magukat neki (2Mózes 34:14; Márk 12:29-31). Az Úrtól eltévelyedett hívő alá kell vesse magát Istennek, bűnbánat által újra közel kell kerülnie hozzá.
"Szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek..." - így hangzik tehát Jakab belső megtisztulásra való világos és egyértelmű felhívása. Az apostol így szólít fel mindenkit bűnei felismerésére és megvallására, Isten megbocsátó irgalmának elfogadására. Szóhasználata nagyon hasonlít a zsoltároséhoz: "Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra" (Zsoltárok 24:3-4).
Jakab "kétszívű"-nek titulált egyes híveket, mert azok továbbra is fél lábbal a világban éltek, miközben azt állították, hogy Istent szeretik és Őt magasztalják. Ide-oda való elhajlásuk, szélingatta nádszál módjára való hajolgatásuk igencsak kétségbe vonta Isten iránti hűségük valódi voltát. Az Ige az Ézsaiás próféta korában élt nép ellen is hasonlóan emelte föl szavát: "...e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem..." (Ézsaiás 29:13). Korábban Jakab már megjegyezte, hogy a kétlelkű-, más fordítások szerint kétszívű ember "minden útjában állhatatlan...", azaz nem tart ki semmiben (Jakab 1:8).
János apostol azt közvetítette, hogy Isten igazi gyermekei arról ismerszenek meg, hogy várják Krisztus visszajövetelét, és ezért "...mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta" (1János 3:3). A következőket pedig személyesen az Úr Jézus mondta: "Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják" (Máté 5:8). A tiszta szív kifejezés itt a tisztátalanságtól, a (szellemi) szennyezettségtől és mocsoktól való mentességre vonatkozik, ezzel pedig olyan szilárd céltudatosságról tanúskodik, ami minden lehetséges zavaró tényezőt háttérbe szorít és eloszlat.
A kétszívű, kétfelé sántikáló emberből hiányzik a szív tisztasága. Az Úrnak viszont az a szívbéli vágya, hogy követői egy lézerlokátor pontosságával irányítsák Őrá-, és egyedül Őrá a szívük, legyen szó akár gondolataikról, akár kitűzött céljaikról (Máté 6:33). Jézus maga erősítette meg, hogy a legnagyobb parancsolat az, hogy "szeressed . . . . az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat" (Márk 12:30).
Pál apostol azt fejtegette Isten Szent Lelke által, hogy Isten olyan követőket keres, akik egész lényüket neki szentelik: "Így tehát, ha valaki megtisztítja magát minden hamisságtól és gonoszságtól, akkor olyan edény lesz belőle, akit dicsőséges feladatokra fognak használni. Igen, akkor az az ember szent lesz, hasznos eszköz a Mester kezében, és minden jó munkára alkalmas. Timóteus, fuss el az ifjúkori kívánságok elől, és maradj távol tőlük! Viszont teljes erővel törekedj arra, hogy Isten tetszése szerint élj! Törekedj a hitre, isteni szeretetre és békességre mindazokkal együtt, akik tiszta szívvel bíznak az Úrban!" (2Timótheushoz 2:21-22, EFO).
Minden olyan dolog, ami alkalmas lehet figyelmünk (az Úrról) elvonni, minden olyan, ami beszennyezi életünk, hűségünk pehelykönnyűvé teszi és bemocskolja a szívünket, ilyen állapotunkban azonban nem lehetünk Isten országának hatékony szolgái, kincsének jó sáfárai. A tiszta szívről - a nyitottság és a tisztaság mellett - annak a megalkuvás nélküli vágya is bizonyságot tesz, hogy minden gondolatunkkal, szavunkkal és tettünkkel az Úr-, vagyis nem a világ vagy önmaguk tetszését keressük. Ez a tisztaság messze túlmutat a mások által is megfigyelhető viselkedésünk megtisztításán ("tisztítsátok meg a kezeteket"), és kiterjed a szív, az elme és a lélek belső megtisztítására ("szenteljétek meg szíveteket").
A szellemi valóság azonban az, hogy az ember képtelen magától megtisztítani saját (vagy épp felebarátja) szívét. Dávid király egy ízben így imádkozott: "Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem" (Zsoltárok 51:12, KAR). Isten az egyetlen, Aki képes megszentelni, azaz tisztává tenni szívünket, a megosztottság mocsarába ragadt kétlelkűséget pedig eltávolítani belőlünk. Jézus Krisztus Fiának kiontott vére "...megtisztít minket minden bűntől" (1János 1:7), a Szent Lélek megszentelő munkája pedig tisztára mossa az életünket (Róma 15:16; 1Korinthus 6:11; 1Péter 1:2). A bűnökért való szükséges áldozatot maga Krisztus szolgáltatta, hogy mi így már Isten megbocsátásában részesülhessünk (János 1:29; Efézus 1:7; Zsidókhoz 9:12-22; 1Péter 1:18-19).
A fentiek fényében Isten Igéje tehát a következőt parancsolja nekünk: "Tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek" (SZIT). Ugyanez az Ige - azaz maga a Logosz, Aki személyesen Jézus Krisztus - teszi egyáltalán lehetővé e parancs megtartását. Mivel más úton az Isten jelenlétébe belépni nem lehet, kizárólag "Jézus vére által, azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, és lévén nagy papunk az Isten háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől" (Zsidókhoz 10:19-22, MBT).
English
Mit jelent a Jakab 4:8 igeversben szereplő felszólítás, mely kimondja, "szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek"?
