Mi volt pontosan a szenthely?


Kérdés: Mi volt pontosan a szenthely?

Válasz:
A Szentek Szentjeként, vagy a Károli-fordítás szerint „szenthely"-ként, említett hely a mózesi gyülekezet sátorának-, majd a későbbi salamoni templomnak (Jeruzsálem) legbelső, legszentebb helyét képezte. A szenthely egy tökéletesen szabályos kockát alkotott, akárcsak az égből leereszkedő Mennyei Jeruzsálem fog. A sátoron belül ebben a térben helyezték el a szövetség ládáját, ami Isten és Izráel különleges kapcsolatát volt hivatott szimbolizálni. A szenthely a gyülekezet sátorán belül az a hely, ahová csak a főpap léphetett be, és Ő is csak egyszer az évben mégpedig Yom Kippur-, azaz az engesztelés napján. Ekkor, alapos tisztálkodást követően, bemehetett ebbe az ablak nélküli, szűk, a külvilágtól teljesen elzárt helyre, ahol az áldozati állat vérét a szövetség ládájának fedelére hintette, és jó illatot gerjesztett az Úrnak. A főpap ezzel a rituális cselekedettel engesztelést szerzett a nép-, és a maga bűneiért, melyeket az utóbbi egy évben követtek el. A szenthelyet a sátor többi részétől egy nagy, sűrű szövésű függöny választotta el. Ez a „kárpit" sodrott lenből készült, kék, bíborpiros és karmazsinszínű volt, és arany Kérubok (angyalok egyik legmagasabb rendje) díszítették.

Mindezt maga Isten rendelte így, mint ahogyan arra is Ő tett ígértet, hogy itt, a szenthelyen, fog megjelenni szolgáinak (3.Mózes 16:2). Így talán az is jobban érthető, hogy miért volt szükség a nehéz függönyre. Az ember és Isten között igen nagy közbevetés, gát van. Isten szentségébe csak és kizárólag a főpap léphetett be, és ő is csak évente egyszer. Habakuk próféta így ír Istenről: „Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt" (Habakuk 1:13), így tehát egy eredendően bűnös, testben lévő ember sem állhat meg előtte. Mind a kárpit-, mind pedig a főpap által kivitelezett körülményes előkészületek arra emlékeztették az embert, hogy nem léphet be gondatlanul és tiszteletlenül Isten lenyűgöző jelenlétébe. Mielőtt tehát a főpap bement a szenthelyre meg kellett mossa magát, különleges ruhát kellett öltenie, és tömjén füsttel kellett elárasztania a szenthelyet, hogy ne láthassa tisztán Istent. Csak ezen módon vihette be az áldozati állat vérét, és kérhetett engesztelést a bűnökért (2.Mózes 28. fejezet; 3.Mózes 16. fejezet; Zsidókhoz 9:7).

A szenthely igazi jelentősége csak jóval később — Jézus Krisztus keresztrefeszítésének körülményeiben — nyeri el jelentését minden ma élő keresztény számára. (Cseppet sem ritka az, hogy egy ószövetségi, még ködös, szimbólum, csak az újszövetségben lesz kibontva, csak akkor kap az ember számára érthető jelentést – a fordító megjegyzése). Mikor ugyanis Jézus Krisztus meghalt, a következő meghökkentő dolog történt: „Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada" (Máté 27:50-51a). A kárpitot tehát nem emberkéz szakította szét, hanem egy olyan természetfölötti beavatkozásról volt szó, amelynek nagyon mély üzenete volt/van: mivel Jézus Krisztus letette értünk életét a kereszten, így az ember már nincsen többé elválasztva Istentől, a közbevetést — ezt az ember számára áthidalhatatlan szakadékot — maga Isten töltötte fel, és tette úttá mindenki számára. Az ószövetségi áldozati-rendszert az Újszövetség egyszer és mindenkorra semmissé tette. Nem függünk már többé papoktól, hogy évente egyszer áldozatot mutassanak be bűneinkért. A sátor kárpitjához hasonlóan, Krisztus teste is „kettészakadt" értünk a kereszten, és így tehát már az Ő személyén keresztül közvetlenül kapcsolatba léphetünk az Atyával: „... Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által" (Zsidókhoz 10:19-20).

Jézus egyszeri-, és minden időre elegendő áldozata teljesen eltörölte az éves engesztelő áldozat szükségességét, ami – ez utóbbi szövetség homályos előképe lévén – soha nem volt képes igazán elvenni a bűnöket (Zsidókhoz 10:11). Azok az áldozatok mind csak Jézus Krisztus tökéletes jövőbeli áldozatát szimbolizálták, melynek során Ő Isten szeplőtlen szent bárányaként az egész világ bűneit elvette (János 1:29). A szenthely, Isten közvetlen jelenléte, mára már minden bűnös ember számára tárva nyitva áll, aki saját lelki meztelenségét és rútságát felismerve hittel hívja fel Jézus Krisztus hatalmas szabadító Nevét. Ahol ezt megelőzőleg Kérubok lángoló pallossal állták az utunkat, ott Isten egyszülött Fia vére által nyitotta meg az Utat mindenki előtt, aki hisz Őbenne.

English


Vissza a magyar oldalra
Mi volt pontosan a szenthely?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől