Kérdés
Mit jelent, hogy szent, szent, szent az Isten?
Válasz
A „szent, szent, szent" kifejezés kétszer fordul elő a Bibliában, egyszer az Ószövetségben (Ézsaiás 6:3) és egyszer az Újban (Jelenések 4:8). Mindkét alkalommal mennyei lények mondják vagy éneklik, és mindkét alkalommal egy olyan személy látomásában fordul elő, akit Isten jelenlétébe szállítottak: először Ézsaiás prófétáéban és másodszor János apostoléban. Mielőtt megvizsgálnánk Isten szentségének hármas ismétlését, fontos tisztáznunk, mit is értünk pontosan a szentség alatt.
Isten szentségét a legnehezebb megmagyarázni valamennyi jellemvonása közül, részint azért mert egy olyan alapvető jellemvonásról van szó, amellyel az emberek nem rendelkeznek. Isten képmására teremtettünk, és sok jellemvonásában részesülünk – persze sokkal kisebb mértékben: szeretet, irgalom, hűség, stb. Néhány isteni tulajdonságban viszont soha nem fognak a teremtmények részesülni: mindenütt jelenvalóság, mindentudás, mindenhatóság és szentség. Isten szentsége az, ami minden más lénytől megkülönbözteti, ami által minden egyébtől elkülönül, eltér. A szentség több, mint tökéletesség vagy bűntelen tisztaság; ez a „másságának", transzcendenciájának a lényege. Isten szentsége testesíti meg csodálatos voltának titokzatosságát, és arra késztet minket, hogy csodálattal tekintsünk rá, amikor hajszálnyit is felfogunk a nagyságából.
Ézsaiás egy látomásban szemtanúja volt Isten szentségének (Ézsaiás 6). Noha Ézsaiás próféta és igaz ember volt, Isten szentségének felismerése azt váltotta ki belőle, hogy meglássa saját bűnösségét és életének reménytelen állapotát (Ézsaiás 6:5). Még az Isten jelenlétében levő angyalok is, akik azt kiáltották, hogy „Szent, szent, szent a Seregek Ura", hatból négy szárnyukkal eltakarták az arcukat és lábaikat. Az arc és láb elfedése minden bizonnyal azt jelzi, hogy milyen tiszteletet és csodálatot váltott ki belőlük Isten jelenléte (2Mózes 3:4-5). A szeráfok elfedték magukat, mintha minél jobban el akartak volna rejtőzni, tudván, milyen méltatlanok a Szent jelenlétében állni. És ha a tiszta és szent szeráfok ilyen tiszteletet tanúsítanak Jehova jelenlétében, milyen félelemmel kellene nekünk, szennyes és bűnös teremtményeknek közeledni Istenhez! Az angyalok Isten iránti tisztelete rá kellene világítson arra, hogy milyen elbizakodottak vagyunk, amikor gyakran meggondolatlanul és tiszteletlenül megyünk a jelenlétébe, mert nem értjük meg a szentségét.
János látomása Isten trónjáról a Jelenések 4-ben hasonlít Ézsaiáséra. Itt is élő lények álltak a trón körül, és tisztelettel és csodálattal telve kiáltották, hogy „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten" (Jelenések 4:8). János részletesebben leírja ezeket a lényeket, akik folyamatosan dicsőséget, tiszteletet és hódolatot adtak Istennek a trónja körül. Érdekes, hogy Isten trónjának látomásában Jánosnak más a reakciója, mint Ézsaiásnak. Nem tudunk róla, hogy János, bűnösségét felismerve, rémülten rogyott volna le, talán azért, mert már találkozott a feltámadt Krisztussal a látomás elején (Jelenések 1:17). Krisztus Jánosra tette a kezét, és azt mondta neki, hogy ne féljen. Mi is ugyanígy járulhatunk a kegyelem trónja elé, ha Krisztus keze van rajtunk az igazságossága formájában, amit a büntetés helyett kaptunk (2Korinthus 5:21).
De miért ismétlik háromszor, hogy szent, szent, szent (görög szóval trihagion)? A nevek vagy bizonyos kifejezések háromszori ismétlése nagyon elterjedt volt a zsidók körében. A Jeremiás 7:4-ben a próféta a zsidók képviseletében háromszor mondja: „az Úr temploma", ez által fejezvén ki határtalan bizalmukat az imádatuk erejében, holott képmutatóak és korruptak voltak. A Jeremiás 22:29, Ezékiel 21:17 és 1Sámuel 18:23 ugyancsak tartalmaz ilyen háromszoros ismétléseket, amelyekkel a nyomatékosítást akarták kifejezni. Ezért, amikor a trón körül az angyalok azt kiáltják egymásnak, hogy „szent, szent, szent", szenvedéllyel és erőteljesen hangsúlyozzák Isten hatalmas szentségének igazságát, azt az alapvető jellemvonását, amely félelmetes és fenséges voltát fejezi ki.
Ezen kívül a trihagion az isteni szentháromságra is utal, a három személyre, akik egyenlőek szentségben és fenségben. Jézus Krisztus az a Szent, aki nem látott romlást a sírban, hanem feltámadt, hogy Isten jobb keze mellé emeltessék (Apostolok cselekedetei 2:26, 13:33-35). Jézus az a szent és igaz (Apostolok cselekedetei 3:14), akinek kereszthalála lehetővé teszi számunkra, hogy a szent Isten trónja előtt szégyenérzet nélkül megállhassunk. A Szentháromság harmadik személye, a Szentlélek, már a nevében jelzi, milyen fontos eleme a szentség Isten lényegének.
Végül, a két látomás, amelyben a trón körül az angyalok azt kiáltják, hogy „szent, szent, szent", világosan jelzi, hogy Isten mindkét szövetségben ugyanaz. Gyakran úgy gondolunk az Ószövetség Istenére, mint a harag Istenére, míg az Újszövetségére, mint a szeretet Istenére. De Ézsaiás és János egy egységes képet fest a szent, fenséges, félelmetes Istenről, aki nem változik (Malakiás 3:6), aki tegnap, ma és örökké ugyanaz (Zsidók 13:8), és „nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása" (Jakab 1:17). Isten szentsége örök, ahogy ő maga is örök.
English
Mit jelent, hogy szent, szent, szent az Isten?
