Mit tanít a Biblia a szegények megsegítéséről?


Kérdés: Mit tanít a Biblia a szegények megsegítéséről?

Válasz:
Mind az Ószövetség, mind pedig az Újszövetség világosan elénk tárja Isten abbéli vágyát, hogy gyermekei együttérzést tanúsítsanak a szegény és szükséget szenvedő embertársaik felé. Jézus Krisztus szavai szerint a szegények mindig velünk lesznek (Máté 26:11; Márk 14:7). A Mester azt is megmondta, hogy mindazok, akik a szegényekkel, betegekkel, foglyokkal és jövevényekkel irgalmasságot cselekesznek, valójában személyesen Őt szolgálják (Máté 25:35-40), és ennek megfelelő jutalomban is részesülnek majd.

Semmi kétség sem férhet hozzá, hogy a szegénység kiterjedt pusztítása mindenhol jelen van világunkban. Isten földi követei már csak azért sem lehetnek közömbösek a szükséget szenvedő embertársaikkal szemben, mert a Szentírás többször, következetesen és világosan közli velünk, hogy gondot kell viseljünk a szegényekről. Vegyük például Isten azon szavait, melyekkel Jósiás királyt méltatja: „Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felőlem? azt mondja az Úr!" (Jeremiás 22:16). Mózes prófétán keresztül pedig így tanította választott népét: „Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted. Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden" (5.Mózes 15:10-11). Ezt a szellemiséget a Példabeszédek könyvének 14:31-es igerésze is hűen tükrözi: „... az pedig tiszteli (Istent), a ki könyörül a szűkölködőn" (betoldva).

Az előbbi igeszakasz első része így hangzik: „A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét". Az Isten Szent Lelke által át- és átjárt példabeszédek következetesen mindig arról tanúskodnak, hogy Isten szereti a szegényeket, és személyes sértésnek veszi, ha gyermekei mellőzik őket (Példabeszédek 17:5; 19:17; 22:2, 9, 16, 22–23; 28:8; 29:7; 31:8–9). A szegény embertársaink helyzetére való választott, tudatos vakság következményeit is világosan tárja elénk Isten Igéje: „A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik (Példabeszédek 21:13). A 28. fejezet 27-es igeverse még ennél is élesebben fogalmaz: „A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok." Mózes első könyve 19. fejezetének bizonysága szerint a megsemmisített Sodoma városának, az volt legfőbb bűne, hogy „kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg" (Ezékiel 16:49).

Az újszövetségi Ige legalább ennyire világosan tanít arról, hogy hogyan gondoskodjunk szegény embertársainkról. János apostol első levelének következő igerésze jól foglalja össze azt a segítő hozzáállást, melyet Mennyei Atyánk annyira ki szeretne munkálni életünkben: „A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal" (1.János 3:17-18). Máté evangéliumának 25:31-46-os szakasza éppennyire fontos. Az itt elénk táruló isteni ítélet, melyet a „nemzetek ítélete" vagy „utolsó ítélet" kifejezéssel szoktak illetni, megelőzi Jézus Krisztus ezer éves földi uralkodását. Az Úr Jézus színe elé egybegyűjtött teljes földi lakosság két csoportra oszlik majd – míg bal keze felől a „juhok" állnak, addig jobb keze felől a „kecskék" kapnak helyet. Krisztus balja felől állók eltávoznak „az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett" (41.vers), míg a jobb keze felől lévők megkapják az öröktől fogva elkészített, el nem múló, valós örökségüket (34.vers). Említésre méltó azon nyelvezetbeli különbség, melyet Jézus a két eltérő csoporttal szemben használ. Míg a „juhok" dicséretben részesülnek, mert engedelmeskedtek a szegények, betegek, foglyok és jövevények istápolására való számos bibliai felszólításnak, addig a „kecskéket" azért feddi és bünteti, mert közömbösek voltak ezekkel az emberekkel szembe, és semmit sem tettek értük. Mikor az igazak tűnődve azt kérdezik, hogy ők maguk ugyan mikor mutattak irgalmasságot Jézus Krisztussal szemben, akkor „felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg" (40.vers).

Óvakodjunk attól, hogy a fenti példából valami olyan hamis következtetésre jussunk, mely szerint a „juhok" vélt jótéteményei szerepet játszottak lelki üdvük „kiérdemlésében". Ezekre a tettekre sokkal inkább a megváltásuk miatt érzett hála „gyümölcseiként" kell tekintenünk (Efézusbeliekehez 2:8-10). Az igerész ezzel egyidejűleg azt is példázza, hogy a Krisztusnak szentelt élet magán kell hordozza az átalakult/megváltozott szellemiség tagadhatatlan tényét is. Ne feledjük soha, hogy azokban a jó tettekben kell járjunk, melyeket Isten készített el előre számunkra. Ezekbe a jótéteményekbe, melyekről az Úr Jézus Máté evangéliumának 25. részében is beszél, a szegény és szenvedő embertársainkról való gondviselés is beletartozik. Hívőként mindnyájan ezekre a tettekre lettünk teremtve és elhívva az Úr Jézus Krisztusban.

Isten választott szócsövén, Jakab apostolon keresztül, ma is így tanít minket: „Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül (2:26)". Másutt pedig így: „Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat" (Jakab 1:22). János apostolon keresztül pedig ezt tanítja Isten Szent Lelke: „A ki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság... A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt" (1.János 2:4;6). Jézus Krisztus szavai szintén erről az igazságról tanúskodnak: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok (János 14:15).

Az élő és ható Ige által betekintést kapunk abba, hogy Isten szíve milyen hevesen ver a szegényekért, és azt illető útmutatásban is részesülünk, hogy nekünk hogyan kell gondot viselnünk felőlük. Jézus Krisztus azt parancsolta, hogy szeressük egymást (János 13:34-35). Hogyan lehetne hát jobban megmutatni Jézus Krisztus együttérzését, kedvességét és szeretetét, mint hogy kinyújtjuk kezeinket a „legkisebbek" felé is?

English


Vissza a magyar oldalra
Mit tanít a Biblia a szegények megsegítéséről?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől