Pontosan mire gondolt Isten, mikor azt mondta Ádámnak és Évának, hogy szaporodjanak és sokasodjanak?


Kérdés: Pontosan mire gondolt Isten, mikor azt mondta Ádámnak és Évának, hogy szaporodjanak és sokasodjanak?

Válasz:
Isten éppen csak befejezte a teljes teremtés megalkotását, mikor annak dicső lezárásául megalkotta a legelső férfit, és a legelső nőt. Majd így szólt hozzájuk: "szaporodjatok és sokasodjatok" (1.Mózes 1:28). A teremtett világ tehát teljesen készen állt, volt már nappal és éjjel, voltak már évszakok és évek, növényi és állati életformák, valamint ott volt már a teremtés csúcsa, vagyis maga az ember Ádám és Éva személyében. Isten pedig nekilátott azon tervének, hogy a teremtett világot benépesítse a saját hasonlatosságára teremtett emberekkel (Ézsaiás 45:18). Az egész Föld Ádám és Éva öröksége volt, hogy megtöltsék azt utódaikkal, mint ahogyan azt a Teremtés könyvének 1:28-as igerészének első szakaszában is láthatjuk. Isten áldása kifejezéseként gyermekekkel akarta megajándékozni az első emberpárt, feladatul pedig azt kapták, hogy benépesítsék a földet és hajtsák azt uralmuk alá. Matthew Henry Biblia-kommentátor így ír erről: "Isten népes és örökké tartó családdal áldotta meg az első emberpárt, célja pedig az volt, hogy örömüket leljék örökségükben. A fiaikban és lányaikban élő nevük egészen a Föld legvégső határáig terjedjen, és az idők végéig fennálljon."

Isten szándékát egyszerűbben talán úgy lehet kifejezni, hogy annyi utódot szeretett volna Ádámnak és Évának adni, amennyit csak lehetséges, és gyermekeiknek ugyanezt az áldást szánta. A termékenység fogalma azonban mélyebb jelentéssel is bír. Isten nem pusztán azért akarta őket sok utóddal megajándékozni, hogy sok utóduk lehessen, tehát nem egy öncélú vállalkozásról beszélünk. A Teremtés könyvének 1:28 igehelyének második felében feljegyeztetett mindennek a kívánt és hasznos célja is: "töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."

Vajon az Ádámnak és Évának adott áldás és feladat mind a mai napig érvényben van, azaz ránk is érvényes? Egyesek ezt az nézetet vallván visszautasítanak mindenféle születésszabályozási módszert. Ha azonban Mózes első könyvének 1:28 igéje személyesen-, és nem az emberiség egészére értendő, akkor egy pár logikai bukfencet kell vetnünk, különösen az Újszövetség könyveinek vizsgálatánál.

Először is, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Jézus Krisztus 33 éves földi pályája során nem vett magának feleséget, és így gyermekei sem voltak. Zsidó származása révén, Jézust a zsidó törvények és szokások szerint nevelték (Galátziabeliekhez 4:4), és Ő minden lehetséges tekintetben tökéletesen betöltötte Isten törvényét (Máté 5:17). Jézus Urunk azonban nem testi értelemben "hozott gyümölcsöket", és nyilván nem fizikailag "sokasodott" jelezvén ezzel azt is, hogy a Genezis könyvének 1:28 igehelyén leírt rendelés nem egy olyan parancs, amit minden személynek kötelezően be kell töltenie életében. Ezenfelül Jézus Urunk még azt is mondta, hogy a házasság nélküli élet, azaz a minden szexualitástól való tartózkodás, egyes esetekben személyes választás, de annak státuszát nem emelte a házasság-, vagy a gyerekszülés felé (Máté 19:12).

Továbbá Pál apostolon keresztül Isten Szent Lelke is arra bátorítja és buzdítja a híveket, hogy amennyiben testi késztetéseik felett urak tudnak maradni, akkor inkább ne házasodjanak (1.Korinthusbeliekhez 7:38), hiszen így teljes figyelmüket és odaadásukat az Úr szolgálatára szánhatják, vagyis szüntelenül az Ő tetszését keresve csak Neki szentelhetik életüket (32-35 igevers). Pál apostol azt is világosan mondja, hogy semmi baj nincs a házassággal, hiszen az egy áldott dolog, de a fenti szempont érvényesülése esetén mégis jobb dolog nem házasodni. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy az egész írás Istentől ihletett, azaz Pál apostol nem a sajátjából szól, így nem is a saját dicsőségét keresi. Isten Szent Lelke mondja mindezeket rajta keresztül. Isten pedig nem szólna a saját parancsolata ellen, amit az egész emberiségnek adott Ádám és Éva személyében. Ebből is kitűnik, hogy a szaporodjatok és sokasodjatok parancsa nem egy személyre szóló rendelés.

Végül pedig, ha a sokasodjatok és szaporodjatok parancsa valóban arra hív fel minden házaspárt, hogy a lehető legnagyobb számú utódot nemzze és hozza a világra, akkor a terméketlenség jelensége is nehezen volna magyarázható. Míg a Biblia világosan kijelenti, hogy minden gyermek, azaz a méhnek a gyümölcse, az Úrtól való áldás (Zsoltárok 127:3-5), addig azt, hogy a terméketlenség bűn volna, vagy hogy átok manifesztálódna benne, már nehezebb bibliai alapokra helyezni.

Tény, hogy Istennek tetsző életet élhetünk függetlenül attól, hogy vannak-e gyermekeink, vagy hogy gyermektelenek maradunk. Szellemileg legalább ennyire — vagy még jobban — gyümölcsöző lehet életünk, hogyha Jézus Krisztus missziós parancsának engedelmeskedve a Mennyek országának lélekszámát növeljük, mikor kilépünk a világba és minden népeket — kezdve a legközelebbi embertársunkkal — az Úr Jézus tanítványaivá teszünk (Máté 28:19).

English


Vissza a magyar oldalra
Pontosan mire gondolt Isten, mikor azt mondta Ádámnak és Évának, hogy szaporodjanak és sokasodjanak?