Mi az a Swoon-elmélet? Jézus Krisztus valóban túlélte a keresztrefeszítést?


Kérdés: Mi az a Swoon-elmélet? Jézus Krisztus valóban túlélte a keresztrefeszítést?

Válasz:
A Swoon-elmélet (szó szerint ájulás-elmélet) szerint, Jézus Krisztus nem is halt meg valóban a kereszten, hanem csak elveszítette eszméletét, mikor a sírba helyezték, ahol aztán majd magához tért. Az emberek tehát három nap elteltével tévesen hitték azt, hogy Jézus feltámadt, és csak aztán jelent meg nekik. Ezzel szemben több érvet is fel lehet sorakoztatni, melyek segítségével az elmélet hamissága könnyen bizonyíthatóvá válik. Jézus Krisztus keresztrefeszítésénél legalább három ember, pontosabban három csoport, volt jelen, akik mind meg voltak arról győződve, hogy Jézus kilehelte a lelkét a kereszten. Ezek a római őrők, Pilátus, és a szanhedrin (zsidó legfelsőbb bíróság).

Nézzük először a római őrséget. Két különböző római zsoldos osztag strázsált Jézus Krisztus halála felett. Egyfelől a végrehajtók (hóhérok), másfelől pedig a sír őrzői. A halálos ítélet végrehajtói szakmájuk mesterei voltak. A kivégzés ezen formáját az egész emberi történelmen át mind a mai napig a legbrutálisabb retorzióként tartják számon. Miután Jézus Krisztus durva verést állt ki, keresztre szegezték. Minden halálra ítélt embert ezen hóhérok a kezére adták. Feladatuk abban állt, hogy felügyelték a kivégzés folyamatát egészen a halál biztos beálltáig. Már csak ezért is lehetetlen, hogy Jézus Krisztus túlélte volna a keresztrefeszítést, hiszen a hóhérok megbizonyosodtak haláláról, és csak utána engedték a test eltávolítását. Semmi kétségük nem volt afelől, hogy Jézus meghalt. A katonák egy másik csoportját Jézus sírjának őrzésével bízták meg, ugyanis a Szanhedrin erre kérte Pilátust. Máté evangéliumának 27: 62-66 igerészben erről így olvashatunk: „Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok. Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel." Az őrök tehát biztosították a sír érintetlenségét. Feladatuk helyes kivitelezésétől nem kevesebb, mint az életük függött. Csak Isten egyszülött Fiának feltámadása akadályozhatta meg őket parancsuk végrehajtásában.

Pilátus azt a parancsot adta, hogy Jézust feszítsék keresztre. A feladat végrehajtásával és felügyeletével egy római századost bízott meg, aki már több ízben rendelkezett 100 római katona élete és halála felett. A keresztrefeszítés után arimathiai József elkérte Jézus testét, hogy saját sírjában helyezze el a holttestet. Pilátus csak azután engedte át a testet Józsefnek, mikor a százados megerősítette Jézus Krisztus halálát. „És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap, Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét. Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg? És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek (Márk 15:42-45). Pilátus is teljesen meg volt győződve Jézus Krisztus haláláról.

A szanhedrin, azaz a zsidők legfelsőbb tanácsa, azt kérelmezte, hogy Jézus Krisztus holttestével együtt minden fán függő testet vegyenek le a keresztről, ugyanis a Szabbath napja már a küszöbön volt. János apostol erről így tesz bizonyságot: „ A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket. Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait és a másikét is, a ki ő vele együtt feszíttetett meg; Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait; Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból. És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek. Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék. Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek" (János 19:31-37). Ezek a zsidók tehát, akik népfelkeléssel fenyegetőztek, ha Pilátus nem feszíti keresztre Jézus Krisztust, semmiképp sem engedték volna Jézus testét levenni a keresztről, ha nem lettek volna teljesen biztosak abban, hogy már nem él. Ők szintén teljesen meg voltak afelől győződve, hogy Jézus Krisztus meghalt.

Más tények is erősen azt sugallják, hogy a Swoon-elmélet hibás. Jézus Krisztus testének feltámadás utáni állapota is egy ilyen bizonyíték. Jézus minden feltámadás utáni megjelenésénél már megdicsőült testben volt látható, azon szúrt sebek kivételével, amik Tamás apostolnak (is) bizonyságul szolgáltak. Ha bárki a Jézuséhoz hasonló bántalmazást szenved el, akkor hónapokra van szüksége a fizikai felépülésre. Jézus teste azonban csak a kezein-, a lábain- és az oldalán található szúrt sebek nyomát viselte magán. Jézus Krisztus holttestének a halál utáni elkészítése is ellentmond az elmélet feltételezésének. Ha Jézus valóban csak ájultából tért volna magához, akkor puszta emberként képtelen lett volna a gondosan bebugyolált testét a lepedőből kiszabadítania. Az a szándék, amivel Jézus női követői felkeresték a sírt, szintén egy elég árulkodó jel. A hét első napján a sírhoz siettek, hogy a zsidó szokás szerint illatos kenetekkel kenjék meg a holttestet, hiszen a Szabbath kezdete előtt erre nem volt elég idejük. Ha Jézus Krisztus valóban csak eszméletlen lett volna, akkor biztosan valamiféle orvosi eszközöket vittek volna magukkal, hogy újraélesszék. Jézus Krisztus azonban ekkor már régen nem volt a sírban.

A Swoon-elmélet célja nem az, hogy Jézus Krisztus halálának körülményeit vizsgálja, hanem hogy elhiteltelenítse a feltámadás tényét. Ha Jézus Krisztus nem támadt fel, akkor Ő nem is Isten, és hitünk hiábavaló. Ha azonban tényleg testben feltámadott a halálból, akkor a halál feletti diadalma bizonyítja, hogy Ő Isten Fia. A bizonyítékok ítélet után kiáltanak. Nagy biztonsággal megállapíthatjuk, hogy Jézus Krisztus valóban meghalt bűneinkért a kereszten, majd harmadnapra valóban feltámadott a sírból.

English


Vissza a magyar oldalra
Mi az a Swoon-elmélet? Jézus Krisztus valóban túlélte a keresztrefeszítést?