Kérdés
Miért olyan fontos a sola gratia?
Válasz
A sola gratia elve azért olyan fontos, mert az igaz bibliai örömhír legfőbb megkülönböztető jegye, amely éles választóvonalat húz Isten Igéje, és minden olyan hamis evangélium közé, mely képtelen lelki üdvösségünket szavatolni. Az öt sola egyikeként a protestáns reformáció meghatározó tanításaként tartják számon. Ez a tantétel - mivel az örökkévalóságból érkezett és oda is vezet vissza, nem pedig emberi elme koholmánya - a világ végezetéig sem veszít semmit jelentőségéből. A latin sola szó azt jelenti, “egyedül”, “csak”, míg a gratia jelentése kegyelem. Az egyedül kegyelemből való üdvözülés solaja, a további négy solaval egyetemben, Isten Igéjének alapvető tanításait foglalja össze. Ezek a következők: sola scriptura (“egyedül a Szentírás”), sola fide (“egyedül a hit”), sola gratia (“egyedül a kegyelem”), és sola Deo gloria (“egyedül Isten dicsőségére”). Mind az öt tétel (örök)életbevágóan fontos, így nem csoda, hogy tartalmilag szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ha bármelyiktől térnénk is el, szellemileg tévelyegni fogunk, hiszen eredményül egy olyan hamis evangéliumot kapunk, mely képtelen lelkünket megmenteni.
A sola gratia elve egészen egyszerűen annak (f)elismerése, hogy a Biblia világos tanítása kimondja, a teljes megváltásunk Isten kegyelmi ajándéka. Az Efézusbeliekhez 2:8-9 igerészt így olvassuk: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék". Elismerjük tehát, hogy Isten jogos kárhoztató ítélete elől csak úgy menekülhetünk meg, ha teljes lényünkkel belekapaszkodunk Isten kegyelmébe, ugyanis mi magunk messze nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy saját erőnkből elérjük és betöltsük Isten szentségének mértékét. Annak, hogy olyan sokan legszívesebben a hátuk mögé vetnék ezt a fontos tantételt, éppen az az egyik oka, hogy nem akarják elfogadni, amit Isten Igéje olyan félreérthetetlenül tanít az Ádám bukása utáni emberi természet alapvető romlottságáról. A BIblia szavaival élve a szív "csalárd" és "gonosz" (Jeremiás 17:9), továbbá "...nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent" (Rómabeliekhez 3: 10-11). Ahelyett tehát, hogy elismernék a teljes kiszolgáltatottságunkat és reménytelenségünket, mely Isten kegyelme híján elkerülhetetlen osztályrészünk volna, sok ember kimondatlanul is abba a tévhitbe ringatja magát, hogy ő bizony igenis fontos szerepet játszik saját megváltásában. A Szentírás azonban e kérdés tekintetben sem hagy minket kétségek között, hiszen egyértelműen és következetesen közli velünk, hogy saját erőfeszítéseink mentén sosem érdemelhetjük ki Isten felénk való jóakaratát és barátságát; mindebben ugyanis kizárólag az Ő kegyelméből részesülhetünk.
A sola gratia elévülhetetlen igazsága, vagyis az egyedül kegyelemből való üdvözülés elve, volt az, ami John Newtont (egykori rabszolgakereskedő, aki megtérve a rabszolgaság felszámolásáért küzdött, és – nem utolsó sorban – szellemi dalok szerzőjévé vált) arra indította, hogy "Csodás kegyelem" (más néven "Az Úr irgalma végtelen") című ódáját megírja. Olyan lenyűgözően nagy kegyelemről van ugyanis szó, amely minden bűnben megnyomorodott embert képes üdvösségre vezetni. Olyan végtelen irgalom ez, amiben "az Isten...a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt" (Rómabeliekhez 5:8). Ez a tanítás már csupán azért is annyira fontos, mert helyesen közvetíti felénk annak a tényét, hogy Isten kizárólag kegyelme kifogyhatatlan mértéke miatt ment meg minket, nem pedig “jóságunk” és vélt érdemeink miatt, vagy mert bármit is tudnánk nyújtani Neki. Valójában mindaddig fel sem foghatjuk azt, hogy mekkora Isten irántunk való szeretete, amíg meg nem látjuk, hogy milyen mélyre vitt minket a bűn, és hogy Ő milyen mélyre ment, hogy megszabadítson minket bűneink örök következményétől (szemeid emeld a keresztre!).
A sola gratia megkerülhetetlen, hiszen ha figyelmen kívül hagyjuk, akkor éppen azt az egyetlen evangéliumot vetjük el, ami képes megmenteni lelkünket. A sola gratia alternatívája szükségszerűen egy olyan evangélium kéne legyen, ahol az ember jósága és érdemei állnak a középpontban, nem pedig Isten kegyelme - ez pedig nem evangélium, hanem valami nyállal és izzadsággal összeragasztott vallásos emberi tákolmány. Az evangélium azért neveztetik méltán "jó hír"-nek, mert egyedül Isten kegyelme érvényesül benne, azaz sola gratia. Annak az irgalomnak megértéséhez is ez segít hozzá, hogy míg teljességgel igaz az, hogy "nincs, a ki keresse az Istent" (Rómabeliekhez 3:11), addig Isten, a tékozló fiú atyjához hasonlóan, folyamatosan kémleli a határt, hogy mikor tér meg hozzá eltévedt gyermeke. Az Úr Jézus nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot, hiszen akkor az egész emberiség kárhozatra menne. Nem. Ő azért jött, "hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett" (Lukács 19:10). Ő nem arra vár, hogy az elveszett keresse Őt, vagy hogy magától levesse a disznószagú ruháját, mielőtt az Ő szent jelenlétébe lép: Ő kopogtat minden bűnös ember szíve ajtaján, és nem szégyell asztalhoz ülni vámszedőkkel, prostituáltakkal és beképzelt farizeusokkal sem. Isten teszi meg felénk az első és a második lépést is, Ő az, Aki Jézushoz vonja a bűntől üszkösödő szellemi élőhalottakat. Egyedül Ő képes új életet adni mindnyájunknak, akik "holtak" voltunk vétkeink és bűneink miatt (Efézusbeliekhez 2: 1), mint ahogy egyedül Isten Szent Lelke által születhetünk újjá, hogy beléphessünk a mennyek országába.
Végül, de nem utolsó sorban, a sola gratia azért is annyira jelentős, mert ez betonozza be a megváltásunk bizonyosságát. Ha tagadjuk a sola gratia világos bibliai elvét, akkor mindig ide s tova sodor majd minket az ilyen-olyan “meggyőződések” árja, hiszen nem lehetünk biztosak Isten megváltó szeretetében. Hogyan is lehetnénk biztosak abban, hogy hitünk elég nagy, és általa "érdemesek" vagyunk a lelki üdvösségre, mikor minden gondolatunkat, szavunkat és tettünket át- és átszövi a bűn? Istennek hála, Igéjében nem egy olyan valamiféle evangéliumot tárt elénk, amely a mi tetteink jóságán vagy gonoszságán áll, vagy bukik, hanem azt az evangéliumot, ami egyedül Jézus Krisztus értünk való tetteit hirdeti. Az "örömhír" az, hogy az Úr Jézus, Akiben a teljesség lakozik, teljességgel emberré lett, bűntől tökéletesen mentes életet élt, majd önszántából letette értünk életét, mikor a mi bűnáztatta rongyainkat magára vette. A halál kötelei azonban meg nem foghatták Őt, így harmadnapon testben föltámadott, hogy mindörökre éljen, és hogy a föld porából magához vonzva megelevenítsen mindenkit, Aki szívéből hiszi az Ő felénk való nagy kedvességét és a halál feletti győzelmét, szájával pedig felhívja az Ő Nevét. A sola gratia miatt tudhatjuk, hogy Jézus senkit sem vet ki, vagy veszít el azok közül, kiket az Atya Neki adott. Az Ő kezéből senki sem szakíthat ki minket. Éppúgy, mint ahogyan Ő feltámadott, megáll majd a mi tetemeink felett is, és feltámaszt minket az utolsó napon (János 6:39).
AZ ÚR IRGALMA VÉGTELEN
Az Úr irgalma végtelen,
Ezt folyton érzem én.
Ha bár nincs semmi érdemem,
Ő mégis hord kezén.
Nincs arra szó, sem gondolat,
Mi jóval áld az Úr,
Ha lankadok Ő szárnyat ad,
És terhem mind lehull.
Sok itt a bűn és küzdelem,
Az orkán zúgva dúl.
De minden vészben, tengeren,
Megtart, megvéd az Úr.
Ha véget ér az életem,
Új otthont nyújt az ég.
Ott még szebb hangon zenghetem,
A Bárány énekét.
—John Newton: “Amazing Grace” (magyar fordítás: ismeretlen forrás)
English
Miért olyan fontos a sola gratia?
