Kérdés
Mit jelent az, hogy sem halál, sem élet nem választhat el minket Isten szeretetétől (Róma 8:38)?
Válasz
A Rómabeliekhez írt levél 8:38-39 igerészében Pál apostol a Szentírás egyik legmegnyugtatóbb vigasszal telt bátorítását fogalmazza meg: "Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban".
Pál apostol itt a zsoltáros meggyőződését visszhangozza a Szent Lélek által, vagyis hogy sem halál, sem élet nem választhat el minket Isten szeretetétől: "Szellemed elől hová fussak? Jelenléted elől el nem rejtőzhetek! Ha a Mennybe szállnék fel, ott vagy, ha a holtak közé fekszem, ott is jelen vagy!" (Zsoltárok 139:7-8, EFO). Isten tehát mindenhol jelen van. Nincs olyan hely, ahová menve elszakadhatnánk az Ő jelenlététől. A Biblia azt is megosztja velünk, hogy Isten természeténél fogva maga A szeretet (1János 4:8, 16). Ha Isten pedig személyesen maga A szeretet, és Ő mindenhol jelen van, akkor értelemszerűen nincs az a dolog vagy hely, ami elszigetelhetne minket az Ő szeretetétől.
Pál apostol mindazon dolgokat sorolja ebben a passzusban, melyek (emberi gondolkodásunk és félelmeink szerint) képesek lennének kizárni minket Isten szerető jelenlétéből: életvezetésünk, a halál beállta, a démonokká vált különböző rangú bukott angyalok, a jelen, a jövő, az élet mélységei és magaslatai, vagy bármi más az egész teremtésben. Érdemes felismerni, hogy legutóbbi tétel voltaképp minden létező dolgot magában foglal! Pál eztán megerősíti, hogy ezen dolgok közül egyik sem elég hatalmas ahhoz, hogy akadályt állítson Isten Krisztusban megnyilvánuló határtalan szeretete és közénk. Az egész világmindenségben minden - legyen szó akár a jelenvaló-, akár az eljövendő életről - Isten és egyszülött Fia, Urunk Jézus Krisztus szuverén irányítása alatt áll (Efézus 1:22; 1Korinthus 15:27-28; Zsidókhoz 2:8).
Isten a kereszten mutatta meg irántunk való nagy szeretetét (Róma 5:8; János 3:16-17). Jézus Krisztus azáltal győzedelmeskedett a Golgotán minden felett, beleértve a halált és minden ellenséget is, hogy életét adta értünk (Kolossé 2:15). Amikor elfogadjuk Istentől lelki üdvösségünk ajándékát, a keresztség által "Krisztussal együtt eltemettek"-, de Isten "fel is támasztott" minket, Aki hatalma ereje által "...feltámasztotta Krisztust a halottak közül" (Kolossé 2:12, EFO). Ezt követően Pál így folytatja: "Ti ugyanis szellemileg halottak voltatok a bűneitek miatt és azért, mert a régi emberi természet uralkodott rajtatok. Isten azonban Krisztussal együtt nektek is új életet adott, miután megbocsátotta minden bűnünket. Adósság-listánkat — amely azzal vádolt bennünket, hogy felsorolta az Isten törvénye ellen elkövetett vétkeinket — odaszegezte a Keresztre, s ezáltal azt végleg eltörölte" (Kolossé 2:13-14, EFO).
Az Úr megváltottai szellemben örökkévaló élet örököseivé válnak Krisztusban. Meghaltunk és eltemettek minket Jézussal együtt, majd feltámadtunk és új életre serkentünk. Nekünk tehát már sem életünkben, sem pedig halálunkban nem okozhat semmi maradandó kárt, hiszen Jézus Krisztus minden ellenünk felhozott vádat semmisnek nyilvánított. Ezért soha semmi és senki nem lesz képes elválasztani minket Isten szeretetétől, ami Jézus Krisztusban van. Örökre az Úré vagyunk (Ézsaiás 43:1; János 1:12; 10:28; Róma 8:15; 14:8).
Időnként persze érezhetjük úgy, hogy fájdalmunk, bánatunk, vagy megélt veszteségünk messze sodor minket Isten szeretetétől. Pál éppen ezekre a csalárd érzésekre és gondolatokra reagálva szegezi nekünk a következő kérdést: "Mi választhat el bennünket Krisztus szeretetétől? Elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? Nem, egyik sem! . . . Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket" (Róma 8:35-37, EFO).
Ha néha tehát még úgy is érezzük, hogy távolra sodródtunk Isten szeretetétől, Ő akkor sem hagyott el minket, vagyis nem Őbenne van hiányosság. A gát csak a mi megcsalt szívünkben áll. Bizalmunk Isten irántunk való szeretetének biztos ismeretén kell nyugodjon, mikor egy élethelyzetben elbizonytalanodunk, és már-már padlót fogunk, nem pedig saját érzéseink folyton változó víztükrének vizslatásán. Az emberi szeretet gyakran szeszélyes, erőtlen, és meg-meginog. A kétségek, a körülmények, és a félelem elhomályosíthatják az Úr minket körülölelő állandó jelenlétébe vetett hitünk. Ilyen esetekben Isten Igéjének azon biztos ígéretére kell rátámaszkodnunk, miszerint az Ő szeretete soha meg nem szűnik (1Korinthus 13:8), és soha véget nem ér (Jeremiás Siralmai 3:22). Az Úr hűséges szeretete örökké megmarad (Zsoltárok 136:7, 13, 21).
Isten nem azt ígéri, hogy életünk minden nyomorúságtól mentes lesz, azt viszont igen, hogy mindenható állhatatos agapé-szeretetével minden olyan helyzetben velünk lesz, amivel szembetaláljuk majd magunk. A Jézus Krisztusban hívők Isten szeretetének kiapadhatatlan utánpótlásában részesülnek a Szent Lélek által (Róma 5:5). Az Ő szeretetére az élet minden viszontagsága között is számíthatunk, az a halál árnyékában is biztos támaszunk.
English
Mit jelent az, hogy sem halál, sem élet nem választhat el minket Isten szeretetétől (Róma 8:38)?
