Kérdés
Mit jelent az, hogy semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szánkból (Efézus 4:29)?
Válasz
Pál apostol valósággal mestere volt annak, hogy komplikált teológia igazságokat hogyan ültessen át a gyakorlati életre vonatkozó praktikus tanácsokba, hogy azok jelentését így tárja jobban hallgatósága elé. Az Efézusbeliekhez írt levél 4:17-5:21 igerészében elhangzó intelmeket szintén erre futtatja ki, hiszen ebben a passzusban is a Krisztusi szent életvezetést előmozdító, a mindennapi életünkre néző konkrét "tilalmakat" fogalmaz meg az apostol. Ha Jézus elhívásának engedelmeskedve ahhoz méltón szeretnénk élni, akkor az egyik dolog, amiben gyakorolnunk kell magunk - magyarázza Pál - a következőképp hangzik: "Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, csak ami jó, alkalomhoz illő és építő, hogy áldásos legyen a hallgatóknak" (Efézus 4:29, KAR2011).
Pál apostol ezen jóra való buzdítása egybecseng egy régi, köznyelven forgó mondással: "Ha jót nem tudsz mondani, jobban teszed, ha csendben maradsz". A fenti igerész eredeti szövegében szereplő görög szót a sapros-t, amelyet a különböző fordítások a "rothadt"- (KAR, KAR2011), "romlott"- (EFO), "bomlasztó"- (MBT), valamint "rossz" szavakkal adják vissza, valahogy ekképp lehetne definiálni: "rossz állapotban lévő (sérült vagy romlott), egészségtelen, értéktelen és haszontalan". Ezt a kifejezést többnyire már megrothadt gyümölcsök vagy szétrothadt, korhadt fák leírására használták. Ha azonban romlott szavak vagy csúnya beszéd kapcsán foganatosítjuk, akkor voltaképp nem is az lényeg, hogy épp álnok, érzéketlen vagy sértő szavakat jelölünk vele, hiszen azok a hallgatóra nézve egyaránt rombolóan és károsan hatnak. Ahelyett, hogy szavainkkal lehúznánk másokat, inkább arra törekedjünk, hogy minden kimondott szavunk jó és hasznos legyen, hogy általuk bátoríthassuk és építhessük azok minden hallgatóját. Krisztus szentségében és tisztaságában csak így leszünk képesek járni.
Pál nyomatékosításképp így ismételte az Istentől való üzenetet valamivel lejjebb: "Ocsmány szavak, káromkodás, bolond beszéd, vagy mocskos viccelődés sem illenek hozzátok. Sokkal inkább, hogy hálát adjatok Istennek" (Efézus 5:4, EFO). A kolossébeli gyülekezet tagjainak címzett, ugyanakkor minden egyes valaha élt hívőhöz szóló ihletett levelében pedig így ír a Szent Lélek által: "Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet" (Kolossé 3:8).
Jézus azt tanította, hogy kimondott szavaink szívünk valós tartalmáról/állapotáról árulkodnak: "„Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. . . amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.”" (Máté 12:3-37, MBT; lásd még Máté 15:19; Lukács 6:45). Egy napon mindannyian el kell majd számoljunk a szánkból kijött minden gondatlanul kimondott romlott szavunkért Istennek. Ha tehát építő jellegű dolgot épp nem tudunk mondani, jobban tesszük, ha bereteszeljük szánk kerítését.
Jakab apostol (többek között) szintén azon üzenet közvetítésére hivatott, hogy érjük fel ésszel, szavaink vagy jó vagy rossz-, vagy áldó vagy átkot hozó-, vagy gyógyító vagy pedig romboló hatással bírnak (Jakab 3:1-12). Salamon király ezzel a tanáccsal is ellát minket: "Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól" (Példabeszédek 4:24). A Példabeszédek igen fényes könyve szerint a szánkat elhagyó szavaink jellemünkről árulkodnak: "Tudomány csepeg a bölcsek nyelvéről, a balga szájából bolondság csordul ki" (Példabeszédek 15:2, SZIT; lásd még Példabeszédek 11:11; 15:28). "A gonoszok szavai lesben állnak, hogy megöljenek valakit, az igazak szavai pedig megmentenek a veszélytől" - olvassuk az Igét (Példabeszédek 12:6, EFO). A romlott szavak az ember szívében lévő rothadást tükrözik, és (másokban is) romlást eredményeznek, míg a beszélő irgalmas, kegyes szavai annak Isten szerinti szívét körvonalazzák, így azokból jóság és élet származik.
A szavak általi kommunikáció képessége Isten felbecsülhetetlen ajándéka az emberi nemnek. Az Isten saját képére és hasonlatosságára alkotott egyetlen teremtményként épp a beszédünk az egyik módja annak, hogy Isten képmásaként Őt tükrözzük vissza (1Mózes 1:26). Az Úr szava, azaz Szent Igéje által hozta létre a teljes látható és láthatatlan világot (Zsidókhoz 11:3), így mi is képesek lehetünk élet-adó szavakat szólni - még ha csak lényegesen kisebb hatással is (Példabeszédek 10:11; 18:21). "Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes..." - hangzik ma is a bölcs intelem. Így leszünk csak képesek melegszívű szavakkal és egészséges, romlatlan beszéddel elérni azokat, akik még nem ismerik Krisztust személyesen (Kolossé 4:6, SZIT).
Így pedig valóban "...Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem találhat hibát. E gonosz és romlott nemzedékben úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában" - hangzik a bíztató ígéret (Filippi 2:15, EFO). Ezt persze csak akkor érhetjük el, ha kitartóan kopogtatva kérjük Istent, hogy úgy formálja át szívünket, hogy abban ne találtassanak rothadt dolgok, melyek a szánkat elhagyva mindenkinek csak a romlására lesznek. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy Ő tisztítsa meg a szívünket és újítsa meg a lelkünket (Zsoltárok 51:12, MBT), hogy "a szívben lévő igazság" állapotára jutva Isten végül elvezethessen minket "a bölcsesség titkaira" (Zsoltárok 51:8, MBT). Belső emberünk átalakulásra törekedve a Szent Lélek egyre inkább betölti majd szívünk Krisztus igazságával, szeretetével, és igazságosságával, hogy így csak az hagyhassa el a szánk, ami valóban jó, hasznos, és Istennek tetsző.
English
Mit jelent az, hogy semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szánkból (Efézus 4:29)?
