Kérdés
Helyes az, hogy a kereszténységben vannak rituálék?
Válasz
A vallási kontextusban vett a rituálé az istentisztelet egy meghatározott formája. A rituálék szimbolikus fizikai cselekvéseket foglalnak magukban; néhány példa a rituálékra: a templomi padba való belépés előtti meghajlás, a keresztvetés, továbbá a katolikus mise során az oltáriszentség magasba emelése.
A vallást úgy határozhatjuk meg, mint “egy istenségbe vetett hitet, ami magatartásban és rituálékban fejeződik ki”. Az e módon definiált vallás két leggyakoribb összetevője a szabályok és a rituálék. Ahhoz, hogy valaki például a judaizmus vagy az iszlám hű követője legyen, “mit szabad” és “mit nem szabad” listákhoz kell igazodnia. A rituálékon alapuló vallás leginkább a római katolikus, a keleti ortodox és a protestáns, liturgikus főegyházi istentiszteleteken jelenik meg, de a buddhizmus és a hinduizmus egyik alappillérét is ez adja.
A mózesi törvény Isten tiszteletére egy egész sor szertartást írt elő Izráelnek. A népnek számos ceremoniális törvényt kellett betartania. E törvények némelyike pedig nagyon konkrét volt, és magában foglalta a vízzel-, vagy a vérrel való meglocsolást, meghintést, a ruhák megtisztítását, vagy épp a gabona szertartásos lengetését. A mózesi törvény Krisztusban teljesedett be (Máté 5:17). Az Ószövetség szertartásait soha nem szánták az istentisztelet állandó részének, amint azt a Szentírás is világosan tanítja: “[Az ajándékok és az áldozatok] csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezők” (Zsidókhoz 9:10, kiemelés hozzáadva).
Ezek a külső, “testi rendszabályok” ránk nézve ma már nem kötelezőek.
Nincs újszövetségi felhatalmazásunk arra, hogy a mai istentiszteletünkbe recitálásokat, szertartási tárgyakat vagy szimbolikus fizikai gesztusokat vegyünk be. Áhítatunk az Úr Jézusnak szól, nem pedig különböző szertartásoknak vagy liturgiáknak. Az igazi kereszténység, ahogyan az a Biblia pontos értelmezéséből ered, nem szabály- vagy szertartásalapú. Sokkal inkább kapcsolatalapú. Az élő Isten Jézus által a saját gyermekévé tette azokat, akik hisznek Krisztusban (János 1:12).
A két olyan kizárólagos “szertartás”, amelyet az újszövetségi gyülekezetnek meg kell tartania, a következő: a bemerítés általi keresztség (Máté 28:19) és az úrvacsora (1.Korinthusbeliekhez 11:25). Azonban még ezek esetében sem adják meg a részleteit annak, hogy az alkalmazandó eljárásokat pontosan hogyan kell alkalmazni. A keresztséghez természetesen vízre van szükség, az úrvacsorához pedig kenyérre és “kehelyre”. Az egyházak azonban szabadon keresztelhetnek keresztelőmedencében, tóban, medencében, lóitatóban stb. A Biblia az úrvacsoraosztás esetében sem határozza meg az étkezés gyakoriságát, a használandó kenyér típusát, a “kehely” alkoholtartalmát, mint ahogy azt sem, hogy pontosan ki vezesse a szertartást. A gyülekezetek így bizonyos szabadságot kapnak ezekben a kérdésekben.
Minden egyházban vannak formaságok, melyekhez jellemzően igazodnak, így ezeket akár “rituáléknak” is nevezhetjük. Természetesen jó, ha minden “mindenek ékesen és jó renddel ...” megy végbe (1.Korinthusbeliekhez 14:40), és nem baj, ha van egy követendő eljárásmenet. Ha egy gyülekezet viszont már annyira ragaszkodik a liturgiához, és a struktúrája annyira merev lesz, hogy a Szent Lélek nem tud szabadon működni benne, akkor a liturgia már túl messzire ment.
Ezenkívül az emberek által létrehozott liturgiák vagy szertartások esendőek és gyakran nem igazodnak a Biblia tanaihoz. Az is előfordul, hogy az emberek épp emberi hagyományok rendelései által törlik el “...az Isten beszédét...“ (Márk 7:13). Jézus óvott az imában való “sok beszéd”-től (Máté 6:7), számos mai gyülekezet szertartásai viszont éppen ilyenek. Az ismétlődő, repetitív imádságok, hitvallások ,vagy énekek, idővel az istentisztelet (szellemi) eltompulásához vezethetnek, ahelyett, hogy az ember szívének, elméjének és lelkének Isten előtti szabad kitárásává válnának (Máté 22:34-40).
Helytelenek tehát a rituálék? Nem, nem eredendően. Az üres szertartás rossz, ahogyan minden olyan szertartás is, amely helyettesíti, elhomályosítja vagy elnyomja a Krisztussal való eleven kapcsolatot. A rituálék parancsba vannak adva az egyháznak? Nem, kivéve a keresztséget és az úrvacsorát. Isten a szívek ismerője, és azokat keresi, akik “lélekben és igazságban” imádják őt (János 4:24). A rituálék hasznosak lehetnek, a külső rítusok viszont soha nem helyettesíthetik a belső áhítatot.
English
Helyes az, hogy a kereszténységben vannak rituálék?
