Kérdés
Milyen hatást gyakorolt a reneszánsz a kereszténységre?
Válasz
A reneszánsz a humán tudományok iránti megújult érdeklődés időszaka volt, mely Olaszországban vette kezdetét, a 14-16. századra pedig egész Európában elterjedt. A reneszánsz a művészetek, az irodalom és a (klasszikus) műveltség újjáéledését hozta magával, egyben pedig átmenetet képezett a középkor a modern kor között. A reneszánsz kiterjedt hatása a kereszténységet is érintette, de az egyháztörténelem kurzusának változásához is hozzájárult.
A reneszánsz többek között úgy hatott a kereszténységre, hogy általa megnőtt az érdeklődés a görög nyelven keletkezett korai egyházi írások iránt. A középkorban inkább a skolasztikára helyezték a hangsúlyt. A skolasztikus teológia tanulása során a diákok túlnyomórészt a Szentírás kommentárjait tanulmányozták. A legszélesebb körben használt tankönyv Peter Lombard Sententiae című írása volt (12. század), amely a Szentírás válogatott szakaszainak tematikusan elrendezett kommentárjait tartalmazta. Lombard azonban maga is az egyházatyák és újabb gondolkodók kommentárjait gyűjtötte össze. A második széles körben használt tankönyv Duns Scotus az imént említett Peter Lombard Sententiae-jéhez írt kommentárja volt. A középkor teológia hallgatói többet tanulmányozták a kommentárokat és a kommentárok kommentárjait, mint magát a Szentírást!
A reneszánsz által az eredeti forrásokhoz való visszatérésre került át hangsúly. A görög klasszikusok közül sok csak ekkor jutottak el Nyugat-Európába, mivel ekkor történt, hogy a Kelet-római Birodalom nagy görög könyvtárait nyugatra menekítették, hogy azok így biztonságba kerüljenek az egyre nagyobb teret nyerő muszlim seregek elől. Az írástudók tehát eredeti nyelven kezdték olvasni ezeket a klasszikusokat. Azok pedig, akik a Szentírást akarták tanulmányozni, a fentiek nyomán szintén kezdték belátni, hogy azt az eredeti görög és héber nyelven kellene tenni, nem pedig latinul. (Abban az időben a latin Vulgata, vagyis egy 4. századi Biblia-fordítás volt a katolikus egyház hivatalosan elismert Bibliája).
Az eredeti forrásokra való áttérést segítendő, Rotterdami Erasmus a rendelkezésére álló görög kéziratok felhasználásával 1516-ban görög nyelvű Újszövetséget adott ki. Bár az Erasmus által publikált szövegtest messze nem volt tökéletes, a latin változathoz képest mégis hatalmas előrelépést jelentett, és kulcsfontosságú szerepet játszott a keresztény humanizmus reneszánsz kori felemelkedésében. Amint aztán az eredeti nyelveken kezdték tanulmányozni a Bibliát, úgy a latin fordítás hibáira is egyre inkább fény derült. Luther Márton például azt fedezte fel, hogy ahol a görög eredetiben a “bűnbánat” szó szerepel (magyar fonetika szerint matanoia, azaz a gondolkodás és a szív belső állapotának átformálása, megváltoztatása – a fordító megjegyzése), ott a latin Vulgatában a “sanyargasd meg magad” felszólítás áll, mely két igen különböző dolog.
A reneszánszt valósággal lehetetlen elválasztani a reformációtól, és fordítva. Az éppen születő reneszánsz gondolatiság bábáskodott a reformáció világrajötténél, mely utóbbi viszont a reneszánsz kiteljesedéséhez, nagykorúvá válásához járult hozzá. Olyan gondolkodók, mint Luther, saját maguk
kezdték tanulmányozni a Bibliát, ahelyett, hogy a Biblia valós tanításának értelmezésénél az egyház tekintélyére hagyatkoztak volna. Vizsgálódásaik során valami gyökeresen mást találtak, mint amit a hivatalos egyházi dogmák tanítottak nekik. Ezen emberek vállaira nehezedett annak terhe, hogy a Bibliát pontosan fordítsák le népük nemzeti nyelvére, a Gutenberg-féle nyomdagép időben közeli feltalálásának köszönhetően azonban nem maradtak eszközök híján az igazság terjesztésében. 1522-ben Luther német nyelvű Újszövetséget készített, amely Erasmus görög szövegének második, revideált kiadását vette alapul. Mindeközben William Tyndale már egy angol fordításon dolgozott; Pierre-Robert Olivétan a francia fordítást rakta össze; Jacob van Liesveldtin a holland fordítás létrehozásának szentelte idejét; Laurentius és Olavus Petri svéd nyelvű Biblián dolgozott; Christiern Pedersen dán nyelvű Bibliát készített; Oddur Gotskálksson az izlandi fordításon fáradozott; Casiodoro de Reina pedig kasztíliai spanyol nyelvre fordította a Bibliát. A köznép egyszeri fiai, akik az eredeti görög és héber nyelven (vagy latinul) nem tudták elolvasni a Szentírást, immár saját Bibliával rendelkezhettek, amint pedig az emberek elhatározták, hogy maguk fogják elolvasni a Bibliát, az írni és olvasni tudók aránya is gyorsan az egekbe szökött.
A reneszánsz kiteljesedését és elterjedését elősegítő reformációs gondolkodás természetes következménye az egyház tekintélyének kétségbevonása volt, valamint az (akkorira már bebetonozódott papi kaszt és az ún. laikusok közötti, valamint a nincstelen tömegek és a születési előjogukba kapaszkodó nemesi rétegek közötti) osztálykülönbségek felszámolása volt. Ha egyszer már pap nélkül is közeledhet mindenki Istenhez, ha minden (újjászületett) hívő maga is pap, valamint ha az üdvösség a Krisztusba vetett hit által – az egyház mindennemű közvetítése nélkül – is elérhető, akkor gyorsan érthetővé válik, hogy a középkori egyház tekintélye miért gyengült meg olyan súlyosan. A Krisztusban és a társadalomban való egyenlőség gondolata hasonlóképpen előtérbe került. A királyok, akik mindig is alapvetésként kezelték, hogy isteni felhatalmazás szerint uralkodnak, egyszer csak arra lettek felszólítva, hogy cselekedeteiket a Szentírás tanításával igazolják; önkényuralmi szabadságuk így korlátozva lett.
Hasonlóan a világi uralkodók is úgy érezték, hogy saját lelkiismeretük tisztasága, valamint a Szentírás helyes értelmezésének érdekében most végre szakíthatnak az egyházi tekintéllyel. Az “egyház és állam szétválasztásának” magvait a reformációban vetették el.
A reneszánsz szó “újjászületés”-t jelent, és bizonnyal a társadalomban és a kultúra terén is ez ment végbe, mikor a művészetek és a tudományok felvirágzottak. A reneszánsz idején következett be az egyház “újjászületése”, mivel az emberek valós bibliai alapon – a római katolicizmustól függetlenül – kezdtek gondolkodni. A reneszánsz gondolkodás idővel viszont sajnos onnan folytatódott, ahol a reformáció abbamaradt. A reformáció gondolatisága szerint az egyház felsőbbségét és annak dogmáit igenis meg lehet kérdőjelezni azon kérdésekben, ahol azok nem egyeznek a Szentírás tanításával. A kései reneszánsz világi gondolkodói viszont már úgy tartották, hogy magát a Szentírást is meg lehet kérdőjelezni, ha az nem vág egybe az ember egyéni felfogásával. A világi reneszánsz gondolkodók számára tehát az ember – vagyis nem Isten és nem a Szentírás – vált az igazság meghatározásának végső tekintélyévé és döntőbírájává.
A mai evangéliumi keresztények a reformáció örökösei, amelyet joggal nevezhetnénk keresztény reneszánsznak is, a modern világi társadalom pedig a világi reneszánsz örököse.
English
Milyen hatást gyakorolt a reneszánsz a kereszténységre?
