Kérdés
Valóban erő rejlik a pozitív megvallásban?
Válasz
A pozitív megvallás egy olyan vallásos gyakorlat, melynek során az embernek azzal az elvárással kell hangosan kimondania az életében kívánatos dolgokat, hogy Isten azokat valóssá is teszi. A jóléti-evangélium tanának követői között ez igen népszerű. Állításuk szerint a szavak szellemi erővel bírnak, így tehát ha a helyes szavakat megfelelő hittel, hangosan kimondjuk, akkor kizárólag gazdagság és egészség lesz majd osztályrészünk, megkötözhetjük Sátán kezeit, és mindent elérhetünk, amit csak akarunk. A pozitív megvallás azt jelenti, hogy azokat a szavakat mondjuk ki, amiket hiszünk, vagy amiben hinni akarunk, és ezáltal azok tartalma már valóságunk részévé is válik. A pozitív megvallás ellentettje a negatív megvallás, vagy negatív bizonyságtétel, ami lényegében abból áll, hogy tudomásul vesszük életünk nehézségeit, szegénységünket és betegségünket, és ezzel — állítólag — egyidejűelg elutasítjuk mindazt a vagyont, egészséget és könnyű életet, melyet Isten tartogat nekünk.
Ezen vallásos gyakorlat mögött meghúzódó filozófia számos ponton hibás. A legveszélyesebb eleme talán az a hiedelem, mely szerint a szavak valamiféle szellemi varázserővel bírnak, amit aztán arra használhatunk, hogy megkapjuk mindent amire vágyunk. Ezen eszme hátterében hiába is keresünk bármilyen bibliai igazságot, hiszen a "vonzás törvényének" nevezett new age-es koncepció húzódik meg mögötte. Ezen tanítás szerint a hasonló hasonló dolgokat vonz be, vagyis egy pozitív gondolat vagy pozitív kijelentés pozitív reakciót von maga után.
Az ilyen és effajta Istentiszteleteken – a jelenlevők elmondása szerint — mindent Isten jelenléte és ereje tölt be. Istenre azonban nem mint mindenhol és mindenben jelenlévő Teremtőként tekintenek, hanem a teremtésétől függő-, a teremtett világ jelenségeiben és minden élőlényében lakozó (panteista felfogás szerinti) istenre, amit pl. a hinduizmus is hirdet. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy egy olyan kétes eszmével nézünk szembe, mely szerint a szavainkban rejlő erő képes Istent arra "kényszeríteni", hogy megadjon mindent, amit csak akarunk. Mondanunk sem kell, hogy ez vegytiszta hamis tanítás.
A pozitív megvallásnak tulajdonított eredményeket ráadásul mind az ember személyes hitére vezetik vissza. Ez egyenes úton vezet ahhoz a régi hamis tanhoz, amely szerint a betegséget és a szegénységet valójában bűneink egyfajta büntetéséül kapjuk, vagy a hitünk hiányának következményei. János evangéliumának 9:1-3 igerésze, valamint Jób egész könyve cáfolják ezt.
A második probléma az, hogy a jóléti evangélium tana félreértelmezi és félreérti Isten ígéreteit. A megvallás, vagy bizonyság hátterében mindig az áll kell álljon, hogy helyesnek és igaznak ismerjük el Isten akaratát, amit Isten Igéjén keresztül nyilvánít ki nekünk. A pozitív megvallás ezzel szemben nem Isten akaratát, hanem az ember akaratát teljesíti. Azok, akik a pozitív megvallást propagálják azt állítják, hogy lényegében nem történik más, csak újra kimondják azokat az ígéreteket, amiket Isten a Bibliában tett. Nem tesznek azonban különbséget az olyan egyetemes ígéretek között, amiket Isten minden követőjének adott (pl. Filippibeliekhez 4:19), és azon ígéretek között, melyeket egy konkrét helyzetben egy személynek adott egy-egy meghatározott cél teljesítésére (Jeremiás 29:11).
A nézet képviselői azt is elutasítják, hogy Isten életünkre szóló terve nem szükségszerűen egyezik azzal, amit mi saját magunknak elképzeltünk (Ézsaiás 55:9). A keresztény hívő ember élete Jézus Krisztus szavai szerint épp a szöges ellentettje a gondtalan és tökéletes anyagi létnek. Jézus erre a világra nyomorúságot nem pedig jólétet ígért (Máté 8:20). Nem azt mondta, hogy minden igényünket itt fogjuk kielégíteni, hanem azt, hogy az életszükségre való dolgaink meglesznek (Filippibeliekhez 4:19). Nem felhőtlen családi életet ígért, hanem azt, hogy a családon belül problémák jelentkeznek majd, mikor egyes családtagok követni akarják Őt, mások pedig nem (Máté 10:34-36). Jézus nem egészséget ígért, hanem inkább azt, hogy az Ő kegyelme nehézségeken és megpróbáltatásokon is át fog vinni minket, és hogy minden viszontagság ellenére is beteljesíti tervét (2.Korinthusbeliekhez 12:7-10).
A pozitív megvallással az a további gond, hogy általában jövőbeli dolgokra vonatkozik, így fennáll a veszélye, hogy üres hazugsággá válik. Az természetesen jó dolog, ha valaki megvallja, hogy hisz az Atyában és Jézus Krisztus szabadításában. Azonban ha olyan mondatok hagyják el a szánkat, mint "megvallom, mindig engedelmeskedni fogok Istennek" vagy hogy "beleparancsolom a gazdagságot az életembe", akkor azzal első sorban magunkat vezetjük félre, és az sem kizárt, hogy még azon Isten akaratával is szembe helyezzünk magunkat, akihez éppen segítségért folyamodtunk. Különösen félrevezetőek lehetnek a más emberek életét érintő látások. Isten minden ember személyes életében engedelmességre és engedetlenségre egyaránt szabad akaratot adott, bolondság volna ezt fel nem ismerni.
Végül pedig arra is kell térnünk, hogy a "negatív megvallás" nem teszi semmissé Isten áldásait. A Zsoltárok könyve telis-tele van a lelki és testi nyomorúságból Isten szabadításáért kiáltó ember fohászaival. Az 55. zsoltár második verse és Péter apostol első levelének 5:7 igerésze arra hívnak fel minket, hogy kövessük ezt a példát. Jézus Krisztus maga is kendőzetlenül tárta a problémákat az Atya elé, és Hozzá esedezett segítségért (Máté 26:39). Azt is leszögezhetjük, hogy Biblia Istene nem holmi galaktikus télapó (Jakab 4:1-3). Ő egy olyan szerető Atya, Aki ott akar lenni gyermekei életének legapróbb részleteiben is, legyen azok pillanatnyi helyzete még olyan jó vagy rossz. Mikor megalázzuk magunkat Isten hatalmas keze alatt és segítségért folyamodunk Hozzá, akkor Ő alapvetően három módon lép fel (persze a mi szempontrendszerünk szerinti kategóriák Istennek picit sem szabnak határt). Van olyan eset, mikor kitartó kérésünkre megadja a szabadulást. Az sem ritka, hogy az adott nehézséget nem veszi le rólunk, hanem az erőnket növeli, hogy azt képesek legyünk elhordozni. Van pedig olyan eset is, mikor sem a nehézség nem hagy alább, sem pedig az erőnket nem növeli, csak még gazdagabban önti ki ránk kegyelmét.
Mit mondhatunk tehát, milyen értékkel bír a pozitív megvallás? Némi értéke mindenképp van. Azok az emberek, akik biztosak benne, hogy képesek minden problémát megoldani, általában lényegesen lazábbak és kreatívabbak. Bizonyított dolog az is, hogy az optimista világszemlélet pozitívan hat ki az egészségre. Boldog emberek egy további jellemzője, hogy képesek egészséges érzelmi távolságot tartani embertársaikhoz, ami által olyan apró rezdüléseket is helyesen be tudnak azonosítani, amelyek személyes és üzleti előnyökhöz segíthetik hozzá őket. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a hangos ismétlés által mindig szem előtt tarthatjuk a céljainkat: akinek mindig csak azon jár az esze, hogy hogyan juthat több pénzhez, az egy idő után a cselekvés mezejére is lép majd.
A pozitív megvallás veszélyei azonban messze meghaladják az esetlegesen vele járó előnyöket. Az általunk felsorolt előnyök mind pszichológiai és fiziológiai természetűek, nem pedig szellemiek. Az egyetlen pozitív szellemi hordalék az, hogy azok az emberek, akik folyamatosan azt figyelik, hogy Isten miként munkálkodik az életükben, nagyobb eséllyel észre is fogják venni kezét életükben. A szavak nem rendelkeznek semmilyen varázserővel. A Mennyei Atyánkkal való kapcsolatunk nem abban kell testet öltsön, hogy erőket parancsolunk és áldásokat követelünk, hanem abban, hogy mindig kérhetünk Tőle segítséget és hogy teljes szívből bízhatunk Őbenne. Bölcsen tesszük, ha felismerjük, hogy az áldásaink nem a hitünk erősségétől vagy épp gyengeségétől függnek, hanem egyedül az Ő erejétől és életünkre néző tervétől.
English
Valóban erő rejlik a pozitív megvallásban?
