Melyek a poszttribulacionista elragadtatást valló nézet (más néven poszttribulacionizmus) gyengeségei és erősségei?


Kérdés: Melyek a poszttribulacionista elragadtatást valló nézet (más néven poszttribulacionizmus) gyengeségei és erősségei?

Válasz:
Bármilyen eszkatológikus (utolsó időkkel kapcsolatos) kérdést is vizsgáljunk, fontos szem előtt tartani, hogy szinte minden keresztyén egyetért ebben a három dologban:

1) a jövőben lesz egy még soha nem látott nyomorúság, 2) a nyomorúság után Jézus Krisztus visszajön, hogy megalapítsa királyságát, és 3) lesz egy elragadtatás, amely során a hívők átmennek a halandóságból a halhatatlanságba (János 14:1-3, 1Korinthus 15:51-52, 1Thesszalonika 4:16-17). Az egyetlen kérdés az, hogy a nyomorúsághoz és a második eljövetelhez képest mikor kerül sor az elragadtatásra.

Az elragadtatás idejét illetően három főbb elmélet létezik: pretribulacionizmus (az elragadtatásra még a nyomorúság kezdete előtt sor kerül), midtribulacionizmus (az elragadtatásra a nyomorúság közepén kerül sor), és poszttribulacionizmus (az elragadtatásra a nyomorúság végén kerül sor). Ez a cikk konkrétan a poszttribulacionista nézettel foglalkozik.

A poszttribulacionizmus tanítása szerint az elragadtatásra a nyomorúság végén kerül sor. Abban az időben az Egyház találkozik Krisztus a levegőben, és majd együtt visszatérnek, hogy létrehozzák Krisztus földi királyságát. Más szóval, az elragadtatás és Krisztus második eljövetele (amikor is felállítja királyságát), egy időben történik. E nézet szerint az Egyház az egész nyomorúságot átvészeli. A római katolikusok, görög ortodoxok és sok protestáns felekezet az elragadtatás poszttribulacionista nézetét vallja.

A poszttribulacionizmus egyik erőssége, hogy az utolsó idők részletes bemutatásakor Jézus azt mondta, hogy egy nagy nyomorúság után fog visszajönni (Máté 24:21, 29). A Jelenések könyve a számos próféciájával együtt, szintén csak egy eljövetelét említi az Úrnak, amelyre a nyomorúság után kerül sor (Jelenések 19-20). A Jelenések 13:7-hez és 20:9-hez hasonló szakaszok ugyancsak a poszttribulacionizmust támasztják alá, mivel a nyomorúság alatt is nyilvánvalóan lesznek szentek. A Jelenések 20:5-ben említett feltámadást „az első feltámadás"-nak hívják. A poszttribulacionisták úgy vélik, hogy mivel az „első" feltámadás a nyomorúság után következik be, akkor az 1Thesszalonika 4:16-ban szereplő feltámadásra sem kerülhet sor korábban.

A poszttribulacionisták arra is rávilágítanak, hogy Isten népe a történelem során sok komoly üldöztetésnek és próbának volt kitéve. Ezért, mondják, nem kellene meglepődnünk azon, ha az Egyháznak szintén át kellene élnie az utolsó idők nagy nyomorúságát. Ezzel kapcsolatban a poszttribulacionista nézet különbséget tesz „Sátán haragja" (vagy „az ember haragja") és „Isten haragja" között (Jelenések könyve). Sátán haragja a szentekre irányul, és Isten azért engedi ezt meg, hogy a hűségesek megtisztuljanak. Másfelől, Isten haragja az Antikrisztust és istentelen királyságát sújtja, és Isten megóvja a népét ettől a büntetéstől.

A poszttribulacionizmus egyik gyengesége, hogy a Szentírás világosan tanítja, hogy azok, akik Krisztusban vannak, nem kerülnek ítélet alá, és soha nem tapasztalják meg Isten haragját (Róma 8:1). Bár a nyomorúság ideje alatt sok ítélet konkrétan a hitetleneket fogja sújtani, sok másik ítélet mint pl. a földrengések, hullócsillagok és éhínségek egyformán érinteni fogják a hívőket és hitetleneket. Ezért, ha a hívők átmennek a nyomorúság idején, akkor ők is megtapasztalják Isten haragját, ami ellentmond a Róma 8:1-nek.

A poszttribulacionista nézet másik gyengesége, hogy bizonyos mértékben elallegorizálja a nyomorúságot. Számos poszttribulacionista azt tanítja, hogy már most is a nyomorúság idejét éljük; sőt némelyek szerint a nyomorúság már az ApCsel 2-ben feljegyzett pünkösdkor elkezdődött. Ez a fajta tanítás figyelmen kívül hagyja a nyomorúság rendkívüli jellegét, amely szerint a világ történelmében eddig páratlan mértékű gyötrelem éri a földet (Máté 24:21). Továbbá, a poszttribulacionisták nem tudják megmagyarázni, miért nem szerepel a gyülekezet/egyház szó egyetlen, nyomorúsággal kapcsolatos igeszakaszban sem. Még a Jelenések 4-21-ben sem, a Szentírás nyomorúsággal kapcsolatos leghosszabb szakaszában sem fordul elő egyszer sem a gyülekezet szó. A poszttribulacionisták azt feltételezik, hogy a Jelenések 4-21-ben említett szentek a gyülekezetre vonatkoznak, noha itt egy teljesen más görög szó szerepel.

A poszttribulacionista nézet utolsó gyengeségével a másik két nézet is rendelkezik: a Biblia nem állít fel egy félreérthetetlen sorrendet a jövő eseményeit illetően. A Szentírás egyik nézetről sem tanítja, hogy az jobb lenne, mint a másik, ezért vannak eltérő véleményeink az utolsó időkre és a próféciák összehangolására vonatkozóan.

English


Vissza a magyar oldalra
Melyek a poszttribulacionista elragadtatást valló nézet (más néven poszttribulacionizmus) gyengeségei és erősségei?