Mi az a posztmodern kereszténység?


Kérdés: Mi az a posztmodern kereszténység?

Válasz:
A posztmodern kereszténységet éppen annyira nehéz pontosan meghatározni, mint magát a posztmodernizmust. Ami kezdetben csak az építészet területén bontakozott ki az 1950-es években, mintegy a modernizmus betöltetlen ígéreteire adott válaszként, azt a 70-s és 80-as évek művészvilága és irodalma is gyorsan átvette. Az egyházat igazából csak a 90-es években érte utol a hatása. A posztmodern szemlélet térnyerésének hatására a „rideg és kérlelhetetlen tények" helyét egyre jobban „a langyos és parttalanul sodródó szubjektivitás" vette át. Idézzünk emlékünkbe bármit, ami a posztmodernizmussal kapcsolatos. Most helyezzük el ebben a kontextusban a kereszténységről alkotott fogalmainkat. Máris kaptunk egy rövid ízelítőt abból, hogy mit értünk posztmodern kereszténység alatt.

A posztmodern kereszténység jól összhangban van a posztmodern gondolkodás alapvető kategóriáival. Ezek szerint a személyes megtapasztalás a tények fölött áll, a szubjektív nézőpont előbbvaló az objektivitásnál, a spiritualitás élménye a vallást is felülírja, hasonlóan mint ahogyan színes képek felváltják a mély tartalmat közvetítő szavakat, és az önmagunkba-tekintést leváltja az egónk állandó külső reprezentációja. Hogy mi a jó vagy a rossz? A kérdésre adott válasz minősége tulajdonképpen csak attól függ, hogy posztmodernitás mennyire vitt már minket távol a Biblia igazságától. Ennek megakadályozásában persze személyes felelősségünk van. Általánosságban elmondható, hogy azok a csoportok, akik ilyen gondolkodást képviselnek, ilyen teológiával és doktrinákkal rendelkeznek, azok a liberalizmus irányába hajlanak el.

Mivel például a személyes megtapasztalást és tapasztalatot általában magasabb rangúnak tekintik, mint a rációt, ezért az igazság meghatározása menten viszonylagossá, helyzetfüggővé, azaz menthetetlenül relatívvá válik. Ez rögtön le is szállítja a Szentírás abszolút igazságos mércéjének értékét, továbbá sok esetben egyszerűen eltagadja a Biblia igazságának abszolút és egyetemleges természetét. A posztmodernizmus ilyen és ehhez hasonló dolgok egész sorát vonja maga után. Ha tehát a Biblia, már nem is az abszolút igazság egyetlen forrása, és mindenki a személyes tapasztalatai alapján meghatározhatja, hogy mi is a nagybetűs igazság, akkor a Jézus Krisztusban kapott kegyelmi ajándékunk elfogadásának égető szüksége máris értelmetlenné, és rögtön érdektelenné is válik.

Mivel az emberi nem folyamatosan arra törekszik, hogy növelje tudását és evilági pozícióját, ezért még ember az ember, mindig lesznek paradigma váltások fajunk gondolkodásában és szellemi életében. Mikor megszokott gondolkodási sémánk kihívásokba ütközik, az önmagában véve nem egy rossz dolog, hiszen így nőhetünk szellemileg, újat tanulhatunk, és teljesebb megértésre tehetünk szert. Ez nem más, mint a Rómabeliekhez írt levél 12:2 igehelyének a gyakorlatba való átültetése, vagyis az elménk megújulása. Az elénk példaként állított „nemes" bérei gyülekezetet (Apostolok Cselekedetei 17:11) követvén nekünk is a Szentírás fényében kell megvizsgálnunk minden egyes új eszmét és tanítást. Nem a tapasztalataink alapján értelmezzük a Szentírást, hanem amint mi magunk egyre jobban Jézus Krisztus képére elváltozunk, úgy addigi összes élettapasztalatunkat a Szentírás tükrében értékeljük újra. Ez utóbbit azonban, sajnos nem figyelhetjük meg a posztmodernnel kokettáló keresztény körökben.

English


Vissza a magyar oldalra
Mi az a posztmodern kereszténység?